2021, január 17, vasárnap.

Szakáts Béla-szobor az udvarhelyi képtárnak

Szakáts Béla szobrászművész Székelyudvarhely szülöttje. Az alkotó nemcsak kisplasztikáival és köztéri munkáival vívta ki az elismerést, hanem Temesváron végzett áldásos művészetpedagógiai tevékenységével is. Nemrégiben adományként egy Szakáts Béla-kisplasztika került a székelyudvarhelyi múzeum képtára tulajdonába. Ennek körülményeiről számol be Veres Péter.

 

Idén decemberben új műtárggyal gazdagodott a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtára. Egy szovátai adományozó jóvoltából Szakáts Béla szobrász által készített kisplasztikával gyarapodott az intézmény anyaga.

A 19 x 47 x 15 cm méretű terrakotta szobor címe Gisant és egy „tömbösített” emberi testet ábrázol, amint földre térdelve és könyökölve fejét fogva búsul, imádkozik, könyörög … A „gisant” cím, valójában egy olyan francia szakkifejezés, amely egy sírt borító kőlapon elhelyezett szobrot jelent, és a halottat hivatott ábrázolni. Általában háton fekvő, néha kezüket imára kulcsoló embert ábrázoló szobrokat jelölnek e kifejezéssel. Nyugaton a középkorban volt elterjedt, míg Erdélyben, többek között a gyulafehérvári székesegyházban ma is látható Hunyadiak szarkofágjait borító kőlapokon láthatók ilyen „gisant” szobrok. 

Összhatásában a szobor, geometriai formákká redukált testrészeivel, bizonyos mértékig kubista hatást kelt. A fejet körbeölelő alkarok gótikus ívben összehajló formája egyfajta vallásos, misztikus hangulatot kölcsönöz a terrakotta alkotásnak. Stabilitást és tömörséget árasztó jellege, az állandóság, a kikezdhetetlenség hangulatát idézi meg. 

A most nyolcvankét éves mester, Szakáts Béla Székely­udvarhelyen született 1938-ban. Elemi iskoláit szülővárosában, a művészeti középiskolát pedig Marosvásárhelyen végezte. 1956–1962 között Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Kolozsvári korszakának egyik kedvenc tanáraként Kós András szobrászművészt nevezi meg. Miután végzett, 1962-től 1996-ig a temesvári Képzőművészeti Líceumban szobrászatot tanított. 

1994-től a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának docense, majd tanszékvezető professzora lett.

Terrakottából, bronzból, fából, fémből, vagy ezen anyagok egymással való kombinálásából készült alkotásaira kezdetben a figurativitás volt jellemző. Ezt később a geometriai formák egyre gyakoribb használatával egészítette ki. Műveiből egyértelműen kitűnik, hogy bensőséges kapcsolatban van az anyaggal, és esetenként újraértelmezi az anyagok egymás közötti viszonyát. Ennek egyik nem látható eredménye az a világon talán egyedülálló technikai bravúr, melynek során az agyagszobrok belsejébe drótvázat, fémhálót helyez el olyan módon, hogy azok az égetés során nem „robbantják szét” a szobrot. E módszer alkalmazásával teszi időtállóbbakká terrakotta alkotásait. Bronzszobraira általában jellemző, hogy az alakokat mozgás közben mintázza meg. Így csak a lendület egy, a szobrász által kiválasztott pillanatának lehetünk tanúi. Hogy mi lehetett azelőtt, vagy mi lesz azután, azt csak sejtjük. Szobrain, még a legkisebb és legeldugottabb felületek is aprólékosan, gondosan nagy odaadással vannak megmunkálva. A részek összege aztán megteremti azt a különleges formavilágot, amelyek csak Szakáts Béla kisplasztikáira jellemzőek.

A termékeny szobrászati munkásságot magáénak mondható, belföldön és külföldön ismert és elismert művésznek számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek művei mind az országban, mind határokon túl is. 1982-ben elnyerte az Országos Szobrászati Fesztivál I. díját, majd 1988-ban a ravennai Dante Biennálé aranyérmével tüntették ki.

Kisplasztikák mellett több köztéri alkotás is jelzi művészetének elismertségét. Elég, ha a Kolozsváron felállított In memoriam 1956 vagy a temesvári Célember-t említjük, mely utóbbit az 1989-es temesvári forradalom ihletett. A sort számos történelmi személyiség mellszobra egészíti ki, melyek az ország különböző pontjain kerültek leleplezésre.

2019-ben Temesvár Díszpolgára címmel tüntették ki, és egy Szakáts Béla retrospektív kisplasztikai kiállítás megrendezésére is sor került a Temesvári Múzeumban. A múzeum vezetősége, akkor, egy „állandó tárlat” lehetőségét ajánlotta fel a művésznek. Ennek értelmében, ha a művész a múzeumnak adományozza munkái javát, akkor azoknak egy állandó kiállítást biztosítanak az intézményen belül. Sajnálatos módon, bizonyos logisztikai, szervezési és más okokra hivatkozva, az intézmény visszavonta ajánlatát, ami Szakáts Béla számára kiábrándulást, csalódást okozott. 

A Gisant című kisplasztika azért is bír különleges értékkel a képtár számára, mert szerzője városunk szülöttje, és gyűjteményünkben ez az első alkotás Szakáts Béla szobrásztól. Sajnálatos módon Udvarhely szülöttjének nem volt egyéni kiállítása szülővárosában. Évtizedekkel ezelőtt, még 1989 előtt, a művelődési házban rendezett csoportos tárlaton volt látható egy vagy két alkotása. Közel 10 éve meglátogatta a képtárat. Hosszan és szeretettel mesélt gyermekkoráról, az udvarhelyi évekről, az egykori barátokról, helyekről, csínytevésekről. Beszédéből érződött, hogy a nagy távolság ellenére és az idegenben eltöltött évtizedek dacára mindig tudta, tudja, hogy honnan indult, és egy kicsit megmaradt udvarhelyinek is.

Az adomány, leltározás után a képtár raktárában lesz elhelyezve. Adott esetekben majd kiállításra is kerül, az alapgyűjtemény periodikus bemutatásakor, vagy más ünnepi események, rendezvények kapcsán. 

Nagyra értékelve a szovátai adományozó nemes gesztusát, az adományt köszönjük szépen!

 

Kapcsolódó cikkek:

14,315RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb