Kincsként kezelik az összegyűjtött dokumentumokat

Beszélgetés dr. Bernád Rita főlevéltárossal

128

2016-ban megnyitotta kapuit a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Csíkszeredai Gyűjtőlevéltára, rá két évre a hozzá tartozó gyűjtőkönyvtár és restaurátorműhely is. Dr. Bernád Rita-Magdolna főegyházmegyei főlevéltáros és kollégái nyílt napot szerveztek az érdeklődők számára, viszont ezen a napon kívül is várják azokat, akiket vezérel a kíváncsiság ebbe az egyedi világba. A nyílt nap apropóján kérdeztük és kértük meg dr. Bernád Rita-Magdolnát, hogy avasson be a mindennapjaikba.

Fotó: László F. Csaba

− Az elmúlt nyílt napon kívül is látogatható a levéltár és a könyvtár?

− Minden hétköznap reggel 8 órától délután 16 óráig nyitva vagyunk. Ebben az időintervallumban szívesen fogadunk előzetes egyeztetés alapján látogatókat, ha szükséges, bár erre nem igazán van példa. Szűk értelemben vett látogatóink nem szoktak lenni, mivel ilyen helyre kutatás céljából szoktak jönni az emberek. Például a nemzeti levéltárból is érkezett hozzánk szakmai csoport, de ez nem meglepő, mivel ők a mindennapjaikat ilyen helyen töltik. Viszont mivel egyre nagyobb az érdeklődés a levéltárunk iránt, így mind kutatásra, mind egyszerű látogatásra nyitottak vagyunk a kollégákkal. Szerveztünk már levéltár-pedagógiai foglalkozást iskolás gyerekeknek, és ennek a folytatása a jövőbeni tervünkben is szerepel.

− Mit ismerhetnek meg az érdeklődők? Milyen dokumentumok találhatók a könyvtárban és a levéltárban?

− A könyvtári anyagnak a 80 százaléka teológiai jellegű, de vannak közöttük különböző lexikonok, szótárak, ókori klasszikusok, jogi művek és tudományos kiadványok is. A levéltárban pedig az egyházközségek hivatalos iratanyagai találhatók: a plébánia iktatott levelezése, anyakönyvek, egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyvek, gazdasági kimutatások stb.

− Honnan gyűjtötték össze ezeket az anyagokat?

− A felcsíki és az alcsíki főesperesi kerületek plébániáiról gyűjtöttünk. Leginkább olyan könyvekkel és iratokkal foglalkoztunk, amelyek szükségszerűen keletkeznek és gyűlnek egy-egy adott plébánián. Akkoriban a könyveket szükségszerűen vették meg a pasztorációs munka segédeszközeként. A levéltári anyag pedig a plébánia adminisztrációja folyamán keletkezik az írásbeliség elterjedésétől napjainkig.

− Miből áll a restaurálás folyamata?

− A gyulafehérvári főegyházmegye restaurátorműhelyében többféle művelet zajlik: tisztítás, preventív konzerválás, kuratív konzerválás és restaurálás. Azért mondtam ebben a sorrendben, mert van olyan anyag, amit elég, ha csak tisztítunk, de nem kell kuratív konzerválást vagy restaurálást végeznünk, mert nincs szükség rá, vagy éppen kell, de nem éri meg, mivel nem akkora az anyag (könyv, dokumentum) értéke, hogy érdemes lenne elvégezni ezt a beavatkozást.

− Milyen eljárásokat takarnak ezek a fogalmak?

− A tisztítás lehet nedves vagy száraz, vegyszeres vagy vegyszermentes. A vegyszeres tisztítást végső esetben alkalmazzuk, amikor már nagy penészkárosodással van dolgunk. A száraz tisztítás pedig nagyon egyszerű, arra talán bárki képes, aki egyszer is látta hogyan kell elvégezni. Lényeges, hogy a pormentesítés – kézi úton vagy porszívóval – kötet esetében mindig belülről kifelé történjen, és nem indokolt minden egyes lapnál, csak ahol szükséges. A konzerválás esetében például a penészfoltot vegyszeres oldattal szoktuk ecsetelni, majd szárítani. Ez az úgynevezett megelőző konzerválás. A kuratív konzerválás és a restaurálás már beavatott kézügyességet feltételez, ez a nagyobb, anyagveszteséggel járó sérülések esetében alkalmazható: például egy lap kiszakadt részét japán papírból kiegészítjük vagy papírpépből kiöntjük, a bőr-, félbőr-, karton- vagy textilkötést pedig kiegészítjük a megfelelő anyaggal. Nem minden esetben kerül sor az összes lépésre, ezt a tisztítandó vagy restaurálandó anyag állapota és értéke határozza meg. Egy átlagos méretű és vastagságú, de sérültebb könyvvel, kötettel körülbelül két hónapot is dolgoznak a restaurátor kollégák.

− Nem hangzik egyszerűnek. Könnyen találtak megfelelő szakembert az új hely betöltésére?

− Nem, mivel a restaurátori nem egy felkapott szakma. A jelentkező kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy ne csak egy átmeneti nyolcórás munkalehetőséget lásson az illető. Az ember a nappalainak a hosszabb részét a munkatársai között tölti, és nem mindegy, hogy csak túléli vagy inkább megéli. Számomra nagyon fontos, hogy milyen emberekkel vagyok körülvéve, bár ez munkahely, prioritásként kezelem, hogy családi légkört alakítsak ki minden kollégámmal. Nemcsak a főnökük, kollégájuk szeretnék lenni, hanem barátjuk is, akire mindig számíthatnak.

− Melyek a legrégebbi dokumentumok?

− A levéltári anyagok közül a legrégebbi az 1646-os Csík­szenttamás plébániájáról előkerült végrendelet, amelyben Sajgó Ferenc birtokait a csíkszenttamási plébániára hagyja, a könyvtári anyagok közül a legkorábban keltezett egy nemrég felfedezett ősnyomtatvány, egy 1497-ben Nürnbergben, Koberger Antal nyomdájából származó négykötetes bibliának a harmadik része.

Szilágyi Dalma-Orsolya

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek