Interjú Tapodi Zsuzsával, a Sapientia – EMTE Humántudományok Tanszékének vezetőjével

89

„Önálló magyar intézményt építeni nagyon szép kihívás”

A Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán szeptember 4–10. között zajlik a beiratkozás az őszi felvételire, ingyenes és tandíj-hozzájárulásos helyekre is várják a diákokat. A lendületesen fejlődő, akkreditált egyetem első végzősei idén szervezik tízéves találkozójukat. Frissen felújított épület, új tantermek, korszerű felszerelés – pl. az országban, de a határokon túl is ritka szinkrontolmács-fülkék –, a felső emeleteken bentlakás és menza áll a hallgatók rendelkezésére.

08_tapodi_zsuzsa

– Hogyan került az egyetemi rendszerbe, mi motiválta arra, hogy vezetői funkciót is vállaljon? Mikor, hol végzett? Milyen volt egyetemistának lenni?

– 1984-ben végeztem a Ba­beş–Bolyai Egyetem magyar sza­kán. Spanyolból, a másik szakomból, mikor a feltételes módot gyakorolva azt mondtam, hogy ha meglátom a Sagrada Familiát, a tanár szembekacagott: arról álmodni sem lehetett, hogy egy romániai diák Nyugatra utazzon. A diktatúra ugyanakkor hamarabb érlelt, sokkal céltudatosabban használtuk az időnket: hangversenyek, színház- és operaelőadások, mozik, diákrádiózás, táncház – minden alkalmat megragadtunk a művelődésre, kikapcsolódásra. És együtt jártunk mindenfelé, diszkótól a feketetói vásárig. Barátokra szert tenni legalább akkora nyeresége a diáklétnek, mint a szakmai ismeretek.
Az évfolyamelsőségnek és a spanyol szaknak köszönhetően nem helyeztek ki a kötelező három évre Moldvába, mint társaim többségét. Sepsiszentgyörgyön tanítottam magyar nyelvet és irodalmat. Amikor a rendszerváltozás után megnyíltak a lehetőségek, 1993-ban megpályáztam egy adjunktusi állást a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszékén. Az oktatói munkával párhuzamosan írtam a doktori tézisemet. 2002-től dolgozom a Sapientián, négy évig mindkét egyetemen tanítottam.
A Sapientia másféle szakmai elégtételt hozott: egy új, önálló magyar intézményt építeni nagyon szép kihívás. Ezért vállaltam 2007-ben a román–angol szak kezdeményezőjének, dr. Balázs Lajosnak a nyugdíjba vonulása után a tanszékvezetői munkát is.

– Milyen tudományterületen kutat, és mit oktat a hallgatóknak?

– A Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakosoknak középkori és 19–20. századi irodalmat, valamint összehasonlító irodalmat a Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakosoknak is, a Fordító és tolmács mesterképzésben pedig stilisztikát. Tanítottam esztétikai kánonokat, művelődéstörténetet és a kolozsvári Film-fotó-média szakosoknak forgatókönyvírást, irodalmi adaptálást is. Ezek összhangban állnak a kutatói érdeklődésemmel, mivel mind az irodalmi kánon, mind pedig az intermedialitás az irodalom létmódját vizsgálja. Az utóbbi időben egy igazi összehasonlító téma, az imagológiai kutatások foglalkoztatnak, ennek részeként most az utazás és megismerés összefüggéseit kutató csoportot vezetek. Az általam írt, szerkesztett kötetekkel elsősorban a hallgatóimnak kívánok segítséget nyújtani.

– Milyen diákoknak ajánlja azt a képzést, amelyen tanít? Mitől más a Sapientián tanulni, mint máshol?

– Gratulálni szoktam azoknak, akik irodalom szakot választanak, mert az olvasmányaik révén nem csupán ismereteik gazdagodnak, hanem emberileg is fejlődhetnek. Olyan hallgatókat várunk, akik szeretik az irodalmat, a nyelveket, nyitottak más kultúrák iránt. A Sapientia más, mint egy nagy egyetem, mert emberközeli, ahol nemcsak a megfizethető tandíj lehet vonzó, hanem az is, hogy személyesen ismerjük a diákokat, családias a hangulat, elhivatott, összeszokott az oktatói csapat, akiknek a bel- és külföldi publikációi szavatolják a minőségi oktatást.
Tanulmányi kirándulásokat szervezünk (nekem az az ambícióm, hogy ne csupán egy másik egyetemet, múzeumot látogassunk meg, hanem operaelőadást nézzünk együtt), és – ez a kisebb létszám előnye – sokkal nagyobb esélyük van a diákoknak részt venni az ERASMUS mobilitási programban. Két éve kapcsolódtunk be, és Spanyolország, Magyarország, Szlovákia partnerintézményeiben tanulhattak részképzéssel a hallgatóink. A világirodalom szakosok negyede magyarországi egyetemi könyvtárakban végez nyári szakmai gyakorlatot.

– Milyen tantárgyakat tanulnak a hallgatók – ezt hogyan hasznosíthatják az egyetem elvégzése után?

– Az alapképzés során megismerhetik a világirodalom legkiválóbb alkotásait az antikvitástól napjainkig, és az irodalomelmélet, narratológia, drámaelmélet, mitológia, képelmélet, filozófia, összehasonlító irodalom, kulturális antropológia segítségével fogódzókat kapnak az értelmezéshez. Mindezt megerősíti az angol is. Tehát minden olyan munkát végezhetnek az irodalmi titkáritól a szerkesztőiig, amihez alapos irodalmi ismeretek szükségesek. Mivel pedagógiai képzésben is részesülhetnek, angol nyelv- és irodalom tanárként is elhelyezkedhetnek, vagy fordítóként, és bármilyen olyan munkakörben, ahol felsőfokú végzettségre és nyelvismeretre van szükség. Volt diákjaink közül három már tanszékünk tagja. Az alapképzést érdemes mesterivel folytatni. Erre nálunk a Fordító–tolmács szak áll a diákok rendelkezésére.

– Hogyan lehet motiválni a mostani hallgatókat?

– A bolognai rendszer miatt sajnos elég zsúfolt a tanrend, de akinek van ambíciója, az publikálhat, bekerülhet a tanárok által vezetett kutatócsoportokba, részt vehet a versenyeken vagy kipróbálhatja magát fordítóként. A gyakorlaton képet kapnak arról, hogy milyen feladatai vannak egy könyvtárosnak, hogyan kell konferenciát szervezni, tanítani.

– Kiemelkedő diákok mindenhol vannak, foglalkoznak velük célzottabban, jutalmazzák valami módon?

– A tanulmányi ösztöndíjakon túl van szakkollégiumunk, ennek tagjai rendszeresen nyári táboroznak az Eötvös Kollégiumban, három kiváló diákunk Brüsszelben, kettő pedig Londonban tett már jutalomutat.

– Tudjuk, színes kulturális élete van Csíkszeredának, sok a rendezvény, ami széles célcsoportot szólít meg. Ön szerint a város vonzó lehet a továbbtanulni vágyó diákoknak?

– Itt is működik színház, vannak zenefesztiválok, jól felszerelt mind az egyetemi, mind pedig a megyei könyvtár, a múzeum kiállításai messze földről vonzzák a látogatókat. Lehet tanulni is, szórakozni is: a fiatalok romkocsmába járnak bulizni, részt vesznek a Hallgatói Önkormányzat rendezvényein, a Csíki Egyetemi Lelkészség túrákat, kirándulásokat szervez, lovagolni is lehet.

– A tanításon kívül mi az, amivel szívesen foglalkozik?

– A tanítás, kutatás és adminisztratív munka mellett a színház, hangverseny, képzőművészeti kiállítások látogatására mindig szakítok időt, és utazásra. Persze, szeretem érteni, hogy mit is látok a színpadon, festményen vagy kiránduláson. Athénban pl. nem egymásra rakott köveket, hanem az épületet, ahol Szophoklész vagy Euripidész tragédiáit bemutatták. (x)

08_sapientia

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek