Előadások Salamon Ernő életéről

Az iskola névadójáról hallhattak a diákok

27

Kommunista költő volt – a többség csupán ennyit tud a gyergyószentmiklósi gimnázium névadójáról, Salamon Ernőről. Ferenczi Attila, az iskola magyartanára előadássorozatot tartott az elmúlt napokban, hogy a diákok megismerjék a költő életét és munkásságát.

1968-ban leplezték le a költő Izsák Márton készítette szobrát és a gimnázium felvette nevét

Mára majdnem teljesen kikopott a köztudatból Salamon Ernő neve, alig van irodalmár, aki még ismeri a költő munkásságát vagy életrajzát. A költő nevét viselő gimnázium aligazgatója és magyartanára, Ferenczi Attila úgy véli, a diákoknak többet kellene tudniuk Salamon Ernőről, ezért több előadáson beszélt életéről.
– Véleményem szerint a gyer­gyószentmiklósi költőről fennmaradt helyi narratívamaradványok nem felelnek meg teljes mértékben a valóságnak, szeretném, ha az olvasóközönség a költő mítosztalanított életét ismerné meg, és úgy tekintene a politikai elköteleződésére, mint egy lehetséges kiútra az 1930-as és 40-es évek válságos időszakából – fogalmazott a pedagógus.
Mint mondta, a 31 évet sem élt proletárköltő súlyos és gyászos emlékek nyomása alatt járta életútját, s ennek lettek tükörképei a versek, amelyekkel olykor sikerült felülkerekednie keserűségén és gyönyörű sorsként megélni mostoha napjait.
Az előadáson elhangzott, Salamon Ernő szegény zsidó-székely családban született 1912. május 15-én. Gyermekkora nehézségekkel, nélkülözéssel volt teli, családja szegénységben élt, többször voltak kénytelenek költözni. Gyergyószentmiklósra visszatérve a szegény munkásréteg lakótelepén, a vasúton túli városrészen éltek. Édesanyja fontosnak tartotta, hogy tanult ember váljon gyermekéből, iskolába járt, viszont szabadidejében a fatelepen dolgozott. Nyomorúságos gyermekkori emlékei verseiben is visszaköszönnek.
1930-ban megbukott az érettségin a gyergyói főgimnáziumban, majd Brassóban pótérettségizett. Miután édesapja meghalt, a család anyagi gondjai súlyosbodtak, gazdag rokontól kértek segítséget, hogy Ernő továbbtanulását biztosítsák, viszont a támogatásnak az volt a feltétele, hogy jogot tanuljon és irodalmi törekvéseit tegye félre. Kolozsváron tanult két évig, ami világnézetét illetően meghatározó időszak volt, bekapcsolódott az illegális kommunista diákmozgalomba. Egyetemi évei alatt öngyilkosságot kí­sérelt meg, azt követően hazaköltözött Gyergyószentmiklósra. Első nyomtatott verse 1929-ben a gyergyószentmiklósi helyi újságban jelent meg.
Munkásmozgalmi kiáltványok miatt 1932 decemberében letartóztatták, börtönbe került, de csupán néhány napra, mivel nem volt terhelő bizonyíték ellene. Az ezt követő időszak volt költői pályájának legtermékenyebb időszaka, s verseiből kiderül, sorsközösséget vállal a gyergyói fatelepeken dolgozó, nyomorban élő munkásokkal. Gyönyörű sors címmel 1937-ben jelent meg első verseskötete.
1942-ben munkaszolgálatra vitték. A bevonulását követő első két hónapról maradtak pontosabb adatok, azt követően viszont csak hazatért munkaszolgálatosoktól érkezett hír róla, így halálának időpontja és helyszíne is kétséges. Az irodalomtörténet 1943. február 27-ét jegyzi halála dátumaként, helyszínként a kárpátaljai Mihajlovka–Sztari települést nevezik meg. Feljegyezték azt is, hogy tífuszos volt élete utolsó időszakában s olasz katonák lőtték le.

Nagy Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.