Beszélgetés dr. Ruff Rudolf endokrinológus, diabetológus szakorvossal: Ugrásszerűen nő a cukorbetegek száma

2 162

November 14-e a cukorbetegség világnapja. Sokat beszélünk róla, de talán nem eleget, a betegek száma ugyanis ijesztő mértékben emelkedik nemcsak világszerte, hanem a térségben is – mutatott rá dr. Ruff Rudolf, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház endokrinológus, diabetológus szakorvosa.

– Világszerte és országszerte is emelkedik a cukorbetegek száma. Tapasztalata szerint térségünkben is ez a tendencia?

– Nem képezünk kivételt, és nem is azt mondanám, hogy nő, hanem ijesztő mértékben emelkedik a cukorbetegek száma. Ennek sokféle oka van. Legfontosabb ezek közül a környezeti tényezők szerepe, hisz a genetikai eredetű betegségek előfordulása nem növekszik az évek során, a lakosság genetikai összetétele időben lényegileg állandó. Növekszik ugyanakkor a várható élettartam, harmadsorban pedig ez összefügg azzal is, hogy javul a diagnózis hatásfoka, tehát egyre szélesebb körben férnek hozzá az emberek korszerű orvosi vizsgálatokhoz, javul a technológia, fejlődik a tudomány. Ettől függetlenül a diabétesznek valóban nő az előfordulása világszerte, minden évben egy kisebb országnyi, mintegy hétmillió új cukorbeteget diagnosztizálnak, a jelenlegi becslések szerint közel félmilliárd cukorbeteg él a földön.

– Milyen környezeti hatásokra gondol?

– Minden olyan hatásra, amely nem öröklődött, a diabétesz esetében pedig – elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség esetében – a következő, a betegséget befolyásoló környezeti hatások ismertek: az egészségtelen életmód – gondolok itt elsősorban a mozgásszegény életvitelre –, az elhízás, illetve a stressz. Az 1-es típusú diabétesz, bár nem ugyanolyan mértékben, de szintén növekvő tendenciát mutat. A betegség kialakulásában a környezeti tényezők szerepe kevésbé ismert. Vannak bizonyos erre utaló kutatási eredmények, ismeretes például, hogy a korán, az első hat hónapban bevezetett tehéntejes táplálás generálhat olyan autoimmun folyamatot, ami később 1-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Vannak olyan eredmények is, amelyek a víz fokozott nitrogéntartalmával, a D-vitamin-hiányával, illetve vírusfertőzésekkel találtak összefüggéseket. Ezek az ismeretek viszont igencsak hiányosak még, ennek a betegségnek nem létezik hatékony prevenciós stratégiája.

– Mi okozza a cukorbetegséget? Mi zajlik le ilyenkor a szervezetben?

– A cukorbetegség kialakulásának központi szereplője az inzulin nevű anyag, amit a hasnyálmirigy erre specializálódott sejtjei termelnek. Az inzulin elősegíti a szervezet legfontosabb energiaforrásának, a szőlőcukornak (glükóznak) a felhasználását. Ez – nagyon egyszerűen fogalmazva – egy olyan anyag, amely átjárhatóvá teszi a sejteket a szőlőcukor számára, lehetővé teszi azt, hogy a szervezet sejtjei fel tudják ezt használni vagy el tudják raktározni. Az 1-es típusú diabétesz esetén abszolút inzulinhiány van a szervezetben, gyakorlatilag teljesen hiányzik. Ennek az analógiája a magas vércukor. 2-es típusú cukorbetegségben úgynevezett relatív inzulinhiányról van szó, a meglévő inzulin nem tudja optimálisan kifejteni a hatását, ezt szakszóval inzulinrezisztenciának nevezzük. Általában a sejteken belül van valami, ami meggátolja azt, hogy az inzulin kifejtse a hatását. Azokat a mechanizmusokat, amelyek oda vezetnek, hogy teljesen hiányzik az inzulin vagy pedig hatástalan, nagyjából ismerjük. Az 1-es diabéteszben a hasnyálmirigy sejtjeinek a pusztulása okozza ezt az állapotot, a pusztulást pedig általában autoimmun folyamat váltja ki. A 2-es típusú betegség esetében a hasnyálmirigy előbb normálisan, kezdetben pedig még fokozott mértékben is próbál inzulint termelni, hogy a szövetek ellenállását tudja áthidalni, előbb-utóbb viszont, a betegség előrehaladtával kimerül, a megfelelő anyagcsere-kontrollhoz pedig inzulinra lesz szükség.

– A genetikai meghatározottságnak milyen szerepe van a betegség kialakulásában?

– Részben tudjuk csak erre a választ. Az 1-es típusú betegség esetében azonosítottak néhány olyan gént, amely egyértelműen hajlamosít erre a betegségre, a kockázatot jelentő környezeti hatások viszont kevésbé ismertek. Érdekesség, hogy erre nem jellemző a családi halmozódás. A megbetegedés 2-es típusánál nem igazán ismerjük a betegség genetikai hátterét, de sokkal inkább tudunk a környezeti tényezőkről. Utóbbi esetében több mint száz gént azonosítottak, fontos azonban az, hogy nem a betegséget, hanem az arra való hajlamot lehet örökölni. Azt, hogy ennek van egy genetikai meghatározottsága, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nagyon gyakran van családi halmozódása a 2-es típusú cukorbetegségnek. Viszont a több mint száz gén közül önmagában egyik sem képes kiváltani a diabéteszt, tehát valamilyen bonyolult összefüggésrendszer létezhet ezen genetikai és környezeti tényezők között, és ezek még nem teljesen tisztázottak.

– Milyen életkorban jelentkezik leginkább a betegség?

– Általánosságban azt lehetne elmondani, hogy a diabétesz nullától 99 éves életkorig bármikor jelentkezhet. Ha lebontjuk a betegség két típusára, akkor jellegzetesebb, de nem kötelező érvényű az, hogy az 1-es inkább gyermekkorban, a 2-es pedig felnőttkorban jelentkezik. Az 1-es típusú cukorbetegség előfordulásának két csúcsa van, négy és hat év között, illetve a korai pubertásban, tehát tíz és tizennégy év között fedezik fel gyakrabban a betegséget. A 2-es típusú gyakoribb felnőttkorban, az életkor előrehaladásával pedig nő az előfordulása. A tendencia viszont az, hogy a felfedezése egyre inkább eltolódik fiatalabb korra. Az Amerikai Egyesült Államokban például jelenleg serdülőkorban közel ugyanannyi a 2-es típusú diabéteszes, mint az 1-es, ami összefügg a gyermekkori elhízás jelenségével.

– Vannak-e tünetei a megbetegedésnek, melyek a figyelmeztető jelek?

– Minél korábban jelentkezik a diabétesz, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy jellegzetes tünetekkel nyilvánul meg, esetleg heveny anyagcsere-állapot hívja fel a figyelmet rá. És minél később fedeződik fel, annál valószínűbb, hogy a betegség tünetszegény vagy tünetmentes. Jellegzetes tünetek: szájszárazság, nagy mennyiségű vizeletürítés, sok víz fogyasztása, fáradékonyság, fogyás. Kevésbé jellegzetes tünet az étvágytalanság, homályos látás, bizonyos fertőzésekre való hajlam (például fiatal férfiaknál húgyúti vagy nemi fertőzések). Gyerekkorban a cukorbetegség sokszor valamilyen heveny anyagcserezavar keretében fedeződik fel, mint például a diabéteszes ketoacidózis. Felnőttkorban a cukorbetegség sokszor véletlenszerűen derül ki, egy-egy rutin szűrővizsgálat során. Ez nem azt jelenti, hogy a betegnek semmilyen tünete nem volt azelőtt, de ezek a tünetek általában enyhék és nem jellegzetesek. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget a diagnózis pillanata előtt már évekkel megelőzhetik köztes anyagcsere-állapotok, amelyeket szűrni lehetne tünetmentes egyénekben is. A nemzetközi irányelvek szerint 45 év fölött mindenkit szűrni kellene erre a betegségre, és ha az első szűrés negatív, akkor ezt háromévente meg kell ismételni. Viszont, kortól függetlenül minden beteget szűrni kell, amennyiben elhízott és emellett még egy kockázati tényező jelen van. Ilyen kockázati tényező például, hogy valaki elsőfokú rokona cukorbeteg, a családban előfordul szív- és érrendszeri betegség, ha édesanyjának vagy a betegnek korábban terhességi cukorbetegsége volt, egyes betegségek (pl. policisztás ovárium szindróma) fennállása esetén stb. Szűrőprogramok hiányában egyéni kezdeményezésre is elmehetünk szűrésre. Szeretném kihangsúlyozni továbbá, hogy minden várandós nőt a terhesség 24-28. hete között szűrni kellene terhességi cukorbetegségre.

– Mi történik, ha nem fedezik fel a betegséget idejében?

– A diabétesz egy visszafordíthatatlan betegség. Az időben felfedezett cukorbetegség kezelésének fő célja, a tünetek enyhítésén túl, hogy megelőzze a szövődmények kialakulását. Erre reális lehetőség van, de ennek az a kulcsa, hogy milyen stádiumban fedezzük fel a betegséget. A klinikai gyakorlatban sokszor azt látjuk, hogy mire a betegség ténye kiderül, már szövődmények vannak.

– A betegek számának növekedése együtt járt-e a kezelés fejlődésével?

– Ha egy betegség előfordulása nő, az arra engedne következtetni, hogy rosszak a megelőzési vagy kezelési lehetőségek, de ez távolról sincs így. A cukorbetegség ellátása egy dinamikusan fejlődő tudományág, nagyon sok új terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre.

– A megelőzés érdekében milyen konkrét tanácsot adna?

– A normális anyagcserétől a cukorbetegség kialakulásáig léteznek köztes anyagcsere-állapotok, amelyek esetén a cukorbetegség megelőzhető. A megelőzési lehetőségek elsősorban étrendi és életmódbeli eszközök. Mivel tudjuk, hogy az elhízás, a mozgásszegény életmód a lefontosabb kockázati tényezői a diabétesznek, ezért, ha ezen a területen változtatunk és optimizálunk, akkor a köztes állapotokban a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető. Sokat lehetne beszélni a stresszről is.
A cukorbetegség megelőzésére az egészséges életmód alapelvei érvényesek, erről már sokat lehet olvasni, oda kell figyelni azonban arra, hogy milyen forrásból tájékozódunk. Nagyon rég ismerjük a táplálkozási piramist, tudjuk azt, hogy körülbelül hogyan kellene megoszoljanak a különböző tápanyagok a napi étrendben, azt is, hogy lényeges a mértékletesség és hogy naponta többször, öt-hat alkalommal kellene étkezni. A másik nagyon fontos dolog a testmozgás, az ajánlások szerint mindennap legalább harminc perc intenzív testmozgás kötelező.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek