A gyógyítás élménye motiválja

Beszélgetés dr. Jankó Botond plasztikai sebésszel

13 902

Hazajött Csíkszeredába, édesapja is a kórházban dolgozik sebészként, ő pedig már eleve úgy tervezte, hogy majd itt fog tevékenykedni. Dr. Jankó Botond plasztikai sebész néhány napja állt munkába szakorvosként a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban, érkezésével bővült a kórházban a sebészeti ellátás palettája. A fiatal orvos úgy gondolja, szakágában nemcsak a tudomány és a gyógyítás, hanem a kreativitás is meghatározó.

Dr. Jankó Botond

– Hazatért Csíkszeredába. Miért döntött úgy, hogy itt kezdi el a pályáját?

– Az elejétől fogva fontosnak tartottam, hogy itthon és a szülőföldön kell érvényesülni és azokon az embereken segíteni, akik itt élnek. De ugyanakkor külföldre is el kell menni tapasztalatot szerezni. Én azt az utat választottam, hogy külföldön is megjártam magam, Európában, Ázsiában, információkat gyűjtöttem, de nem azzal a szándékkal voltam kint, hogy ott is maradjak.

– Érettségi után egyenes volt az út az orvosi egyetemre?

– Igen, alternatívák nélkül. Szerencsére sikerült is. A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban érettségiztem, biológia–kémia osztályban végeztem, aztán Marosvásárhely következett. Az orvosi egyetemet ott végeztem el, aztán kértem plasztikai sebészeti posztot ide, a rezidenciátus végére. Vizsgáztam erre Vásárhelyen, de mivel ott nincs oktató személyzet erre a szakágra, Kolozsvárra kerültem a rekuperációs kórházba, ott végeztem el a rezidenciátusomat, év elejétől pedig szakorvosként elfoglaltam az itthoni állásomat.

– Említette az utazásait. Szakmai utak voltak ezek?

– Igen, a mi szakágunk nagyon dinamikusan fejlődik, mondhatni, hogy napról napra új eljárások, műtéti technikák jelennek meg, és ezzel muszáj tartani a lépést. Sok részre bomlik a plasztikai sebészet – például a kézsebészet, mikrosebészet, a szövetrekonstrukcióval, a daganatok eltávolítása utáni rekonstrukcióval foglalkozó ágazatok, az esztétikai sebeszet – a konferenciák és kongresszusok nyújtanak lehetőséget arra, hogy az újdonságokkal megismerkedjünk. Így megfordultam a világ több pontján, többek között Belgiumban, Franciaországban, Törökországban, Szerbiában, Dél-Koreában, itt mind információkat gyűjtöttem, tapasztalatokat cseréltem. Ezeket mind itthon szeretném kamatoztatni.

– A plasztikai sebészetet sokan ennek az esztétikai ágazatával azonosítják. Mit fed a plasztikai sebészet, milyen problémákat kezel ez a sebészeti ág?

– Az én szakágam pontos megnevezése a plasztikai sebészet, esztétikai sebészet és rekonstruktív mikrosebészet. A plasztikai sebészet keretében kezeljük például a bármilyen okból kialakult bőrhiányos állapotokat, végezzük a lágy részek rekonstrukcióját, idetartozik az égés utáni állapotok vagy rossz hegesedés helyreállítása is. Az esztétikai sebészet többnyire a magánklinikákon zajlik, tulajdonképpen itt nem betegség kezeléséről, hanem szépészeti beavatkozásokról van szó, például ha valaki elégedetlen az orrával, akkor azt alakítani lehet. Idetartoznak még a különböző feltöltések (például hialuronsavval, botoxszal), az implantátumok, a bőr elöregedésével járó gondok orvoslása, zsírleszívás, mellnagyobbítás, mellcsökkentés, mellfelvarrás stb.
A rekonstruktív mikro­se­bé­szet keretében a bőr és bőr alatti lágyrészek, izmok, inak, kis idegek helyreállítását végezzük, mikroszkóp alatt történő varratokkal, lebenyplasztikákkal, szövetátültetésekkel.

– Napi szinten milyen, a plasztikai sebészetet érintő megbetegedésekkel találkozik?

– Erre hozzávetőlegesen fél év múlva tudok érdemben válaszolni, hisz nagyon friss vagyok még itt. Eddig ügyeleteztem a kórházban, és ügyeletekben többnyire a kezet és lábat érintő problémákkal dolgoztam. Amit már most látok, hogy gyakori probléma és az én szakterületemet érinti, az a Dupuytren-kontraktúra (a tenyér és az ujjak deformálódását okozó hegesedési folyamat, más nevén tenyéribőnye-zsugorodás), ennek kezelésére több módszer van, külföldön és a professzoromtól is tanultam minimális beavatkozással járó műtéti eljárásokat ezen megbetegedés kezelésére. Tűvel, vágás nélkül meg lehet oldani most már ezt a problémát, nagyon jó eredményekkel. A különböző sérülések, illetve égések utáni állapotok javítására is gyakran van igény. Ahogy globális szinten, itt is sok az érszűkületes, illetve a cukorbeteg krónikus sebekkel, ezek ellátása is nagy kihívás. Kezdettől törekszem a plasztikai sebészethez tartozó problémákkal küzdő páciensek ellátására, útbaigazítására, idővel pedig kiderül, hogy mire van nagyobb igeny.

– Ön milyen jellegű műtéteket végezne legszívesebben?

– Minden olyan beavatkozást szívesen végzek, ami látványos és minőségi eredményt hoz, legyen szó egy átvágott ín, egy ferde orr, vagy akár egy komplex szövethiány kijavításáról. Persze a jó eredményhez nagy szükség van a páciens együttműködésére is. A szakág esztétikai részét is kedvelem, mert bár nagy felelősség és kihívás az ilyen jellegű műtétek végzése, modern és szép is, véleményem szerint addig, amíg a szépség természetes keretein belül használjuk.

– Miért a plasztikai sebészetre szakosodott?

– Számomra a medicina hivatás, de szenvedély is. Nem tudnám elképzelni magam más munkaterületen, az a sikerélmény, amit az emberek gyógyítása nyújt, mindig is bennem volt és motivált, erre a pályára irányított. Édesapám révén már korán láttam, hogy ez hogyan működik. Más pálya választására nem is gondoltam, gyermekkoromban vicc szintjén emlegettem, hogy esetleg rendőr leszek. Később csak az orvosira készültem. És ezen belül azért választottam a plasztikai sebészetet, mert sosem szerettem volna egy standard szakágban dolgozni. A plasztikai sebészet szerintem nem egy ilyen ágazat, úgy gondolom, hogy ez a tudománynak, a gyógyításnak, a sebészetnek és a kreativitásnak az összegzése. A bőrplasztikáknál például nincs egy standard műtét, egy eljárás, hogy ha van egy bőrhiányod, akkor ezt kell csinálnod, hanem végig kell gondold, hogy ha így csinálod, milyen lesz, ha másként, akkor miért lesz jó, enged-e a bőr ennyit innen vagy annyit onnan, hogy jön ki a heg, milyen végeredmény alakul ki. Kis kreativitás, kis művészi jelleg is kell hozzá.

– Beindul majd szakrendelése is a kórházban? Ha igen, akkor milyen jellegű problémákkal fordulhatnak önhöz a betegek?

– Most az ötödik munkanapom ez még csak, minden folyamatban van még, alakulnak a dolgok. Igény már van rá, és lesz majd szakrendelés a kórházban, illetve magánrendelőben is. Ha elkezdődik ez, akkor akut és krónikus megbetegedésekkel egyaránt lehet engem keresni, például Dupuytren-kontraktúra, bőr- és bőr alatti kötőszöveti daganatok (anyajegyek, zsírcsomók, stb), carpalis alagút szindróma, krónikus sebek, rosszul gyógyult hegek, ínsérülések, égés utáni kontrakciók (összehúzódás) esetén. A jövőben szeretném, ha mellrekonstrukciót is végezhetnénk a kórházban a rosszindulatú daganat utáni mellszövet-eltávolításon átesett páciensek számára. Erre nagy igény van, világszinten is, és az egészségbiztosítás is támogatja erre vonatkozó program keretében. A mi szakterületünkön nagyon fontos, hogy a többi szakágban dolgozó kollégákkal is együttműködjünk. A szakterületemre szükséges műszereket, felszerelést illetően a kórház igazgatósága és a megyei önkormányzat segítségével és támogatásával elindítottunk egy beszerzési folyamatot.

– Néhány napja dolgozik itt szakorvosként, hogy érzi magát?

– Nekem könnyebb volt az átmeneti időszak, mert már régebb járok ide, ügyeleteztem itt három évig. A kollégákkal jó viszony alakult ki, segítjük egymást az elejétől, összetartunk. A betegekért vagyunk itt, és reméljük, hogy minél jobb szolgáltatásokat tudunk nyújtani, minél hatékonyabban tudunk segíteni.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.