Háló tábor Csíksomlyón – A jövő a tabumentes egyházé

Az emmauszi út lélektanára épül az idei Háló tábor, amelynek prioritása a csüggedésből való kiszakítás és az Istenhez vezető rejtett ösvények megvilágítása. A szervezők színes programokkal készültek a táborlakóknak, akik az előadások és szentmisék mellett kiscsoportos beszélgetések keretei közt is felfedezhetik hitüket.

Kiscsoportos tevékenységek is zajlanak a táborban. Összefonódva

Csíksomlyó önmagában is szakrális helyszín, így nem csoda, hogy különleges hangulatban zajlik az itt megszervezett tábor, amely többek között egymás elfogadását és a kapcsolatépítés fontosságát hirdeti. Amint azt már korábban megírtuk, a Háló egyesület fennállása óta idén először várta Székelyföld szívében a látogatókat, így nem csoda, hogy több mint 300 lelkes résztvevő érkezett a Szűzanya lábához táborozni.
Az emmauszi tanítványok történetével már minden bizonnyal sokan találkoztak, hiszen a szentmiséken visszatérő motívum a két reményvesztett, elkeseredett ember példája, akiket elvakít saját nyomorúságuk, és ezáltal képtelenek felismerni az életükben felbukkanó csodákat.
Nem kérdés, hogy aktuálisabb, mint valaha a fent említett példabeszéd, hiszen a mai ember sokszor találja magát olyan kilátástalannak tűnő helyzetben, ahol ténylegesen elképzelhetetlenné válik számára az úgynevezett „pozitív gondolkodás”. Természetesen a tanítás üzenete nem csupán az oly sokat szajkózott „Don’t Worry, Be Happy!” jelmondatban fejeződik ki, hiszen olyan összetett mondanivalóval rendelkezik, amelyet nem lehet egy hangzatos szlogenben összesűríteni.
Erre példa a Háló tábor egyhetes programja, ahol lehetőség nyílik a csüggedés és menekülés útjának felfedezésére, valamint az ezt követő öntudatra ébredés és elindulás örömének megtapasztalására is. Nem véletlenül lett az emmauszi tanítványok példája az idei tábor alapgondolata, hiszen a szervezők a jövő egyházának képét igyekeznek megfogalmazni a történet tanulsága által.
Ft. Dr. Beer Miklós váci püspök éppen egy előadása utáni sétáról tért vissza a tábor helyszínére, ahol lapunk kérdéseivel találta szemben magát. Habár éppen a déli szentmise celebrálására készült, szakított időt arra is, hogy megossza nézeteit a jövő egyházával kapcsolatosan.

Lakatok a hálón. Erős kötődés

– Fontos azt megjegyezni, hogy a mai körülmények között sem szabad elkeseredni – ecsetelte, majd hozzátette, hogy a gazdasági válság, szegénység, éhezés és keresztényüldözés tükrében valóban nehéz reményekkel telve élni, viszont úgy gondolja, hogy csak így érdemes. A püspök kitért arra is, hogy az összekapcsolódás az egyház alapja, mivel csak egymás hitéből tudunk erőt meríteni.
Arra a kérdésre, hogy miben látja az egyház megújulásának lehetőségét, azt válaszolta, hogy csak a múlt kellő ismeretével lehetséges a továbbhaladás, ezért vissza kell térni a gyökerekhez.
– Vegyük észre a kívül rekedteket! – hangsúlyozta, és kiemelte, hogy a mai ember egyik nagy problémája, hogy nem kellően érzékeny mások szenvedéseire. Azt is elárulta, hogy tegnap délelőtti előadásában saját élettapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, amely nem idilli pillanatok összeállítása volt.
Mégis úgy hiszi, hogy túl lehet, sőt, túl kell lépni a nehézségeken, és egy érettebb, erősebb emberként kell állni az élet viharaiban.
– A jövő egyházának megújulásáért tenni kell! – hangsúlyozta dr. Beer Miklós, és mielőtt megtartotta volna a déli szentmisét, megjegyezte, úgy gondolja, a táborlakókban sikerült elindítani azt a fajta megújulást, amelyet az emmauszi tanítványok éltek át, és ami közelebb vitte őket Istenhez.
– Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk – mondta, majd mosolyogva közölte, hogy sajnos, nem maradt több ideje ránk, de azt még sietve hozzátette, hogy a derűben rejlik a jövő egyháza.
Habár a püspök elsietett a celebrálásra, még pár perc erejéig sikerült megszólítani Sebestyén Ottó plébános/lelki vezetőt, aki az Erdélyi Háló Egyesület elnöke is egyben.
– Az egyház lényege a rendszeres önvizsgálat – mondta, majd a püspökhöz hasonlóan a múlt kellő ismeretének fontosságát hangsúlyozta.
Mivel a katolikus vallás tele van ki nem mondott dolgokkal, nem meglepő Sebestyén Ottó álláspontja a jövő egyházával kapcsolatosan.
– Ne legyenek többé tabu témák, se kozmetikázott kérdések – mondta a lelki vezető, majd hozzátette, hogy a keresztény hit lényege a felszabadulásban rejlik, hiszen bármennyire rossz ember legyen valaki, mindig van bocsánat számára, ott a megváltás lehetősége, csak nyitott kell lenni rá.
Sajnos nem ennek a példáját látjuk a világban, viszont a tábor olyan teret nyit, ahol mindenki önmaga lehet, és megtalálhatja a lelki békéjét.

Ft. dr. Beer Miklós váci püspök Fotók: László F. Csaba

Beszélgetésünk végén elárulta, hogy a legfontosabb célkitűzése a tábornak a résztvevők közelebb hozása Istenhez, valamint annak a belső szabadságnak az átadása, amely csak a lelki béke állapotában érhető el. Mivel Sebestyén Ottó sem maradhatott ki a déli szentmiséről, így lassan neki is mennie kellett.
Így hát a maradék időnkben felfedeztük a tábor egyik legfontosabb helyszínét, a Jakab Antal Ház (JAH)-sátrat, ahol egy különleges, lakatokkal teli kép tárult a szemünk elé. Az alkotáson kanyargós út található, amelynek két végében az emberélet talán két legfontosabb helyszíne található: az otthon és a templom.
A kép arra mutat rá, hogy milyen hosszú utat kell megtenni addig, amíg valaki ténylegesen megérkezik a saját hitéhez, és nem csak külső szemlélőként tér be néha a templomba, amelyen a lakatok az életünk során megismert embereket jelképezik.
A tábor helyszínén egyébként folyamatosak a kiscsoportos beszélgetések, amelyek mindig az aktuális előadásokkal kapcsolatosak.
A résztvevők emmauszi útja hétfőn kezdődött, amikor a reményvesztettséget kellett megtapasztalniuk, majd kedden a visszacsúszással és meneküléssel folytatódott a tábor tematikája, ezt követte a mai nap, amikor a táborlakók elindulnak a lelki úton, holnap a kérdező és válaszoló egyházat ismerik meg, majd pénteken következik az öntudatra ébredés, végül pedig a misszió kihívásaival kerülnek szembe.
Az egyhetes program igyekszik megmutatni a vallás kevésbé hangoztatott lényegét, amely nem a szenvedések elfogadása, hanem az azokon való felülkerekedés és a jókedvű, reményekkel teli továbbhaladás.

Keresztes Bea