Büszkén gondolnak a múltra, bizakodóan a jövőre

Mindig a gyülekezet a legfontosabb – hangsúlyozta a maroshévízi református templom fennállásának 120. évfordulóját ünneplő istentiszteleten Baconi Sándor szovátai lelkész.

Az évszázados református templom. Kiállta az idők próbái tFotó: Kertész László

Az évszázados református templom. Kiállta az idők próbái tFotó: Kertész László

Ünneplőbe öltözött szombaton a maros­hé­ví­zi református gyülekezet: büszkén emlékeztek vissza temp­lomuk múltjára, főként a vi­lág­háborúk alatti megpróbáltatásokra. A történelem során mindig voltak olyanok, akik szív­ügyüknek tekintették a templom sorsát – hangzott el az isten­tiszteleten.

Sokáig nem beszélhettünk önálló egyházközségről Maros­hé­vízen, 1892-ben Páll Károly volt az első református lelkipásztor a településen. Először a papi lakást építették fel, majd a templomépítéshez is hozzákezdtek, utóbbihoz a Bánffy-család adományozott telket.
Az istenháza 1895 őszére készült el, az első harangot pedig egy évvel később, adományként kapta az egyházközség. Mindkét világháború nagy rombolást hozott a gyülekezetnek: az 1916-os román betörés súlyos károkat okozott a templomon, majd 1944 szeptemberében orosz bombázók vették célkeresztbe az istenházát.
Barticel-Kiss Krisztián, Ma­roshévíz jelenlegi református lelkipásztora hangsúlyozta: mindig erőt kellett meríteni az újrakezdéshez, a gyülekezet azonban kiállta a megpróbáltatásokat.
– A 120. évforduló azt jelenti, hogy van történelem, és ameddig vannak, akik emlékeznek erre, jövőről is beszélhetünk – fogalmazott lapunknak Barticel-Kiss Krisztián.
A maroshévízi református gyülekezet napjainkban közel félezer lelket számlál, a lelkipásztor szerint pedig külön öröm, hogy ha nem is olyan nagy létszámban, de fiatalokat is látni lehet az istentiszteleteken. Megjegyezte, folyamatosan szépíteni kívánják a templomot, a korábbi felújítási munkálatok után most cserefából készül faragott csillár és a templomi szőnyeg elkészítése is folyamatban van.
Az ünnepi istentiszteletet a maroshévízi születésű Baconi Sándor szovátai lelkész tartotta, mondandójában az emberi kapcsolatok fontosságát és Isten világának lélekgyógyító erejét hangsúlyozta.
– A templom az a hely kell legyen, ahova ha betérünk, meggyógyul a lelkünk – mondta.
Az ünneplés nem ért véget az istentisztelet befejeztével, délután a Maroshévízről elszármazott reformátusok találkoztak, emellett a templom szerepéről és fontosságáról szóló előadást is hallhattak az érdeklődők.

Kertész László