Beszélgetés Bedő Melinda könyvtárossal – Könyvtárközi könyvkölcsönzés

A Kájoni János Megyei Könyvtár Csíkszereda és térsége egyik meghatározó művelődési intézményévé vált. Pár településen szintén a közösség kovásza szerepét tölti be a könyves intézmény, néhol azonban a fenntartó települési önkormányzatok érdektelensége miatt a könyvtár nem működik – legalábbis nem az elvárások szintjén. Hargita megye közkönyvtárainak helyzetéről Bedő Melinda, a megyei könyvtár osztályvezetője számol be.

– A statisztikákból tudjuk, hogy Hargita megye közkönyvtári hálózata a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, nyolc városi és ötven községi könyvtárból áll. Mindebből hány könyvtár működik valójában?

– A válasz attól függ, hogy mit értünk működés alatt. Idáig nyolc község polgármesteri hivatala jelezte szóban vagy írásban, hogy a helyi könyvtár nem működik, mert nincs lehetőség könyvtáros alkalmazására, vagy mert nem tartják szükségesnek. Ezenkívül például a gyergyótölgyesi könyvtár felújítás végett zárva van, de… működik. A könyvtárosnő gondoskodott arról, hogy a helyi fiatalok csatlakozhassanak egy országos ifjúsági olvasóversenyhez és az elraktározott könyvállományt is elérhetővé teszi, amennyire teheti. És hadd ne említsem név szerint azokat a községeket, ahol ékes felirat hirdeti a nyitvatartást és a látogatót zárt ajtó fogadja.

– A kistelepülési könyvtárfejlesztő program leírásában említette, hogy az ötven községi könyvtárnak alig több mint fele teljesíti a működés olyan alapfeltételeit, mint szabályos nyitvatartás, valamint megfelelő közönségszolgálati és raktározási tér. Ugyanakkor a működő intézmények szakmai eredményei is nagyon eltérők, ahogy ez kitűnik a többéves statisztikai mérőszámok és mutatók áttekintéséből… Ennyire rossz a helyzet?

– A szabályos nyitvatartás falusi környezetben elég nagy gond, mert a helyi önkormányzatok személyzethiánnyal küzdenek, és gyakran akad valami, amit a könyvtárnál fontosabbnak ítélnek. Az más kérdés, hogy a nyitvatartás szabályos jellege talán az időtartamnál is fontosabb. A hébe-hóba nyitva tartó könyvtár nem számíthat túl nagy látogatottságra. A hideg és/vagy poros környezet sem járul hozzá az olvasási kedv fokozásához. A statisztikák nem tartják számon, de mégis vajon hány porszívógép – akár háztartási változat – található megyénk községi könyvtáraiban?

– Mi az oka a kialakult helyzetnek? A fenntartók hozzáállása – azaz nem biztosítják a szükséges pénzalapokat? A könyvtárak működtetésével megbízott személyek szakmai ismereteinek hiánya?

– Véleményem szerint a könyvtároskollégák túl sokat várnak a helyi vezetéstől, túlságosan jelen vannak szakmai életünkben a költő szavai, miszerint „nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem.” Másrészt, bizonyára vannak negatív tapasztalatok, amelyek révén a kollégák arra a következtetésre jutottak, hogy helyi szinten hallgatni arany. Megemlíteném, hogy 2009–2014 között Hargita megye könyvtárai bekapcsolódtak a BIBLIONET országos könyvtárfejlesztő programba. Azóta nem volt egy évben sem annyi pénz rendszerszinten az ország könyvtárai rendelkezésére – felszereltség javítására, képzéseken való részvételre, közösségi tevékenységek megvalósítására –, és azóta meggyőződésem, hogy a pénz nem elsődleges, sokkal fontosabb a hozzáállás és persze a tudás. A jó az, hogy az utóbbi fokozatosan fejleszthető.

– A megyét járva azt tapasztaljuk, hogy ahol az önkormányzat vezetői pozitívan állnak hozzá a kérdéshez, ott működő, a falu/község művelődési életébe szervesen bekapcsolódó intézmény a könyvtár – mint például Csíkszentmártonban, Ditróban –, másutt viszont teljes érdektelenség övezi az intézményt. Pár évvel ezelőtt mesélte könyves ismerősöm, hogy az egyik falusi könyvtárban még ott porosodtak a Ceaușescu-kötetek, s a sorozat meglétét firtató kérdésre azt válaszolták: „nekünk senki nem szólt, hogy azt leírhatjuk”. Valóban, mindenért „szólni” kell?

– Az önkormányzati vezető hozzáállása nagyon fontos, de nyilvánvaló, hogy a munkát nem ő kell elvégezze. A „leírást” a könyvtáros kell kezdeményezze, az érvényben levő jogszabályokra hivatkozva és a vezetőség döntését kérje. Tehát a könyvtáros kell ismerje a vonatkozó (jog)szabályokat és szakmai segítséget is kérhet a megyei könyvtártól. Ugyanúgy, a könyvtáros kell „szóljon”, mikor esedékes az állományellenőrzés, és szintén ő kell előterjessze az ellenőrzési módszert is, az országos szabályoknak megfelelően. Még most is léteznek községek a megyében, ahol a könyvállományt úgy leltározzák, mint például a leltári tárgyakat, és húsz évvel a módosító jogszabály megjelenése után is vannak helyek, ahol a könyvtáros fizetéséből „garanciát” vonnak a kezelt könyvállomány értéke függvényében.

– Az Önök adataiból az derül ki, hogy szakmai szempontból átlagosnak számít a helyi lakosság 5-10 százalékát bevonzó települési közkönyvtár; s azt is, hogy ez a teljesítménymutató értéke Hargita megye városaiban átlagon felüli (például Csíkszereda lakosságának 14 százaléka könyvtárlátogató), miközben falusi környezetben ez a szám sok esetben az átlagosnak mondott intervallum alsó határán mozog… Miből adódnak ezek a nagy különbségek?

– A könyvtárhasználók aránya attól függ, hogy mennyire felel meg a könyvtár a lakosság igényeinek. Fontos szempontok a nyitvatartás, a megfelelő közönségszolgálati tér, az állomány, az egyéb szolgáltatások és rendezvények. Jellemző, hogy városon jobbak a könyvtári teljesítménymutatók, de azt is tapasztaltuk, hogy mihelyt a könyvtári ellátást sikerült akár korlátozott időre is a városi könyvtár szintjére emelni, a teljesítménymutatók értéke is ennek megfelelően változott. Konkrétan a homoródalmási könyvtárra gondolok, ahol három hónapig működött a kistelepülési könyvtárfejlesztő program, több mint 400 új könyvet bocsátottunk a falubeliek rendelkezésére a program ideje alatt, átlagban kéthetente könyvtári foglalkozásokat szerveztünk a helyiekkel együttműködve és a teljesítménymutatók értéke a városi könyvtárak szintjére emelkedett, persze a lakosság számarányát figyelembe véve.

– A megyei könyvtár statisztikai adatai szerint a megye közkönyvtárai állománygyarapítása 70 százaléka városi környezetben történt, miközben a városi lakosság aránya kb. 43 százalék, tehát, az 57 százalék falusi lakosságnak az állománygyarapítás alig 30 százaléka jut. Hogyan lehetne helyreállítani az arányokat? Addig is, míg az önkormányzatok könyvtárfenntartási feladatuknak is maradéktalanul eleget tesznek, a Kájoni János Megyei Könyvtár kistelepülési könyvtárfejlesztő programot indított. Hogyan működik ez a program? Milyen eredményeket értek el eddig?

– A kistelepülési könyvtártámogató program egyik célja az említett arányok változtatása, éspedig a falusi lakosság javára. A Kájoni János Megyei Könyvtár létrehozott egy könyvtárközi kölcsönzésre szánt, változatos tartalmú, tetszetős kivitelezésű, új könyvekből összetevődő állományt, amelyet a programban részt vevő települések könyvtárainak meghatározott időre kölcsön ad. A lakosság a helyi könyvtárból kölcsönzi a könyveket és ugyanoda szolgáltatja vissza. A hagyományos kölcsönzés mellett különböző könyvtári foglalkozásokat kezdeményezünk, lehetőleg helyi önkéntesek bevonásával. A programot Hargita Megye Tanácsa 2015-ben 30 000 lejjel, 2016-ban közel 15 000 lejjel támogatta, szakmai megvalósítása a Kájoni János Megyei Könyvtár feladata a helyi könyvtárossal együttműködve. Jelenleg a több mint 1000 új könyvet számláló állomány a megyei könyvtár tulajdonát képezi, terveink szerint egyszer minden település megkaphatja kölcsön a könyvek egy részét, majd következőben hozzájárulhat a saját könyveivel a „forgóalaphoz” és cserében más könyvtáraktól kaphat könyveket. A következő években is számítunk Hargita Megye Tanácsa anyagi támogatására, de terveink szerint nem kizárólagosan, ugyanis a fenntarthatóságot a helyi források bevonására és a települési könyvtárak együttműködésére alapozzuk. A programot 2015. július 17-én a Homoródalmási Községi Könyvtárban indítottuk, majd bekapcsolódott a székelyvarsági és a farkaslaki könyvtár. Az állományfrissítés meghatározott időre való megoldásán túl a program helyi sikere elsősorban a községi könyvtároson múlik. A megyei könyvtárhoz érkezett adatok szerint az elmúlt évben a megye községi könyvtáraiba történt összes új beiratkozások 25 százalékát a programban részt vevő három könyvtárban regisztrálták.

– Az állománygyarapítás egyik módja a vásárlás. Ugyanakkor – nem túl gyakran – adományozás révén is növekszik a kötetek száma. Kik szoktak könyvet adományozni: kiadók, civil szervezetek, magánszemélyek? Apropó: eleget tesznek-e a kiadók, nyomdák a kötelespéldány-szolgáltatási kötelezettségüknek?

– A közkönyvtár számára az állománygyarapítás legkívánatosabb módja a vásárlás. Az adományok akkor hasznosak, ha beleillenek a könyvtár gyűjtőkörébe és megfelelnek a helyi közösség igényeinek, fizikailag jó állapotban vannak és jellegük hiánypótló. Minden közkönyvtár számára fontosak a helyismereti kiadványok, valamint a helyi szerzők művei. A kiadók szoktak könyvet adományozni akár reklámcélból is, vagy volt olyan eset, hogy a helyi könyvesbolt a könyvtárnak adományozta a vásárlók által túl sokat forgatott könyveket, amelyek még használható állapotban voltak. Fontos, hogy az adományozó megértse a könyvtár szempontjait. Például, a Kájoni János Megyei Könyvtárnak helyszűke miatt nem áll módjában egyben tartani egy könyvtári hagyatékot. Ismétlem, a felsorolt szempontok a közkönyvtárakra vonatkoznak, tehát egy adomány elutasítása nem azonos az értékítélettel, csupán az illető könyvtár állományalakítási szempontjait tükrözi. A közkönyvtárakon kívül megyénkben is léteznek más könyvtártípusok, sajátos feladatkörrel és gyűjtőkörrel. Egyébként megyénk községi könyvtáraiban 2016-ban az állománygyarapítás kicsivel több mint fele adományokból származott. A kötelespéldány szolgáltatását a 1995/111-es törvény írja elő, megyei szinten a kötelespéldány-gyűjteményt a megyei könyvtár szervezi, a beküldött anyagok egy-egy példányából. További hat, illetve hét példány (a kiadvány típusától függően) illeti a Román Nemzeti Könyvtárat az országos gyűjtemény kiegészítése céljából, de ezek elküldése, a hiedelemmel ellentétben, nem a megyei könyvtár feladata. A kötelespéldány-küldés elmulasztásának következménye a törvény szerint (enyhe) pénzbírság, de helyette néhány szóban a szolgáltatás előnyeit ismertetném: a kiadvány nyilvántartásba kerül, katalógusokba sorolódik, cím, szerző, kiadó, téma szerint visszakereshető lesz a megyei könyvtár honlapján, korlátlan ideig megőrződik, viszont kérésre fokozott felügyelet mellett elérhető az olvasók számára.

Sarány István