Zizi életei

34

Gellérd Judit A kudarc áldásai című kötetét mutatják be ma 17 órától Csíkszeredában, a Székelyföld Galériában.

konyvbemutato (1)

Közhely a megállapítás, miszerint a valóság felülírja a képzeletet, de közhely jellegét éppen igazságtartalma okán gyakori idézettsége adja. S ez a kijelentést kelet-közép-európai térségünkben talán gyakrabban idézzük, mint másutt, ugyanis ez a térség predesztinált arra, hogy a képzeletet felülmúló eseményeket, történéseket, emberi sorsokat produkáljon.
Ilyen – hihetetlen fordulatokban, fejleményekben – gazdag életút a Gellérd Judité. Sorsának alakulását, élete történéseinek paradoxonát önéletírásának címe is sugallja: A kudarc áldásai. A fokos, vaskos, mintegy 436 oldalas kötet – mekkora betűhalmaz az érintőképernyőkön elérhető zanzásított tartalmak terjedelméhez képest! – azonban szinte egyéjszakás olvasmány, ugyanis pergő stílusa, köz-
érthető és elegáns nyelvezete, no meg a bemutatott életesemények sora ébren tartják az olvasó kíváncsiságát, újabb és újabb fejezeteken át feszülten követi a történéseket.
A könyv egy erdélyi, székelyföldi vidéki unitárius lelkész lányáról, amerikai szemmel nézve kalandos, erdélyi lélekkel vizsgálva: térségünkben nem páratlan életútjáról szól. Rendhagyó már az életút kezdete, ugyanis nem mindenkinek adatik meg, hogy egy jeles történelmi esemény kerek évfordulóján lássa meg a napvilágot: a szerző 1948. március 15-én született, s lévén, hogy Édesapja az újszülött „macskabékát” egyelőre méltatlannak találta a Judit név viselésére, a Zizi nevet aggatta rá – végérvényesen.
Az első fejezetekben megismerhetjük az Édesanya keserves, hányatott, nélkülözésektől terhes és a szeretet vágyától égő gyermekkorát: árvaságát, a mostoha bánásmódot, a nevelőszülők tartózkodó, szigorú szeretetét, a keresztúri iskolai éveket. Az Édesapának is az árvaság és a szegénység volt gyermekkorában az osztályrésze, megözvegyült anyjától kénosi rokonok ragadták magukhoz, a kecskepásztorságtól a helyi lelkipásztor mentette meg, s Édesanyjához visszakerülve udvarhelyi diákként tanulhatott – románul. Könnyen elsajátította a nyelvet, s hamarosan osztályelső lett. Barátjává, házitanítójává fogadta a város román polgármesterének fia, édesanyját így keresetével segíthette. Sigmond József tiszteletes biztatására a papi pályát választja és Kolozsvárott kezdi el unitárius teológiai tanulmányait. „Nagyon neki való volt a teológia – a szószék magaslata, a szavak hatalma” – írja mindvégig rajongással említett apjáról a szerző. A summa cum laudéval végzett tanulmányok után budapesti és székelykeresztúri szolgálati hely közül választhat, „örök kisebbrendűségi érzése” miatt azonban Keresztúrt választja. Ez 1943-ban történt. Lelkészként és tanárként dolgozott a háború végéig. Ekkor ismerkedett meg a népszerű tanár a Keresztúrra örökbe fogadott lánnyal, tanítványával. Bonyodalmak sora következett, míg szerelmükből házasság lett. Közben „a szocialista-kommunista eszmék előtérbe nyomulása néhány fiatal értelmiségi számára kezdetben izgalmas újdonságnak és kihívásnak tűnt. Apám társadalomtudományi műveltsége és a marxizmus elméletében való jártassága, valamint tökéletes román nyelvtudása váratlanul a baloldali politika első vonalába kezdte őt sodorni. De hát egy lelkész képviseljen kommunista eszméket?! – ezt Székelykeresztúr konzervatív népe nem nyelte le” – írja apjáról a szerző, megjegyezve, hogy „Petru Groza új kommunista kormányában az ország nemzeti kisebbségeiért felelős tisztséget kínáltak fel neki”. A felkínálkozó lehetőséget visszautasította, a szerelméért folytatott harcot választva. S közben „a politikai sztárból egyszerre »reakciós osztályellenség« lett.” A lány pedig, akibe szerelmes volt, a házasság helyett az egyetemet választotta: előbb Kolozsváron a matematika karra iratkozott be, majd átigazolt Marosvásárhelyre, az orvosira. Másodéves korában hazament a tavaszi vakációban, de anyja immár nem engedte vissza Vásárhelyre. A tanulmányaitól eltiltott medika férjhez ment a lelkész-tanárhoz.
Következett a siménfalvi kitérő: Gellérd Imre itt kapott lelkészi állást, itt élték mindennapjaikat, s itt érte a szerzőt élete első nagy fordulata: elraboltatása. Anyjának zsarnoki természetű, de a maga módján szeretetet adó nevelőanyja magához vette. Közben gyarapodott a család, Zizinek kistestvére született. A nyarak felejthetetlenek voltak az idilli falusi környezetben. Aztán következett a marosvásárhelyi zeneiskola Broch Edith tanárnő óvó szárnyai alatt, aki az osztályharcos időkben is megvédte kis tanítványát. 1959-ben újabb sorsfordító esemény következett be: Édesapját letartóztatták, majd koncepciós per során elítélték: magára vállalta hajdani mentorának „bűnét” is. Ezzel „magára csukta a börtönajtót”, s magára vonta felesége többé soha nem enyhülő rosszallását is, őt okolta családjuk kitaszítottságáért. A család biztonsága érdekében elvált bebörtönzött férjétől és elvégezte az egészségügyi technikumot, a kórházban betöltött állásából tartva fenn családját.
Zizi folytatta Vásárhelyen zenei tanulmányait, majd érettségi után úgy döntött, anyja meghiúsult álmát teljesíti be: orvos lesz. Sikerrel végezte az orvosi egyetemet, közben az orvos-zenekarban muzsikált. Diplomája megszerzése után Csíkszeredában üzemi orvosként dolgozott, közben a kor „divatja” szerint művőlegényt szerzett magának, hogy Magyarországra telepedhessen. Szakmai karrierjének építését a házassági engedély megérkezése és a kitelepedés törte meg. Magyarországon folytatta, amit itthon elkezdett: gyógyított és muzsikált. Édesapja elvesztése iránti fájdalmát egy csodás esemény enyhítette: a Vatikánban léptek fel a Mátyás-templom kórusával, mikor pápai áldásban részesült. Az orvosi pályán is ígéretesen haladt, mígnem… rá nem köszönt a várva várt szerelem, egy amerikai egyetemi tanár személyében. Családot szeretett volna, hogy gyermeke legyen. Végül feladta Budapestet, az orvoslást, a gyermekvállalás vágyát szerelméért. Az újvilágban új hivatást választott magának: teológus lett, anyja nyomdokait feladva, apja útjára lépett. Gyermek híján pedig örökbe fogadta… szülőföldjét: a rendszerváltás után számtalan, főként az erdélyi unitáriusokat segítő kezdeményezés kiötlője, szereplője, mozgatórugója volt. Képtelenebbnél képtelenebb és hihetetlennél hihetetlenebb kérésekkel kerestél fel őt és férjét, s ők lehetetlent nem ismerve cselekedtek e kérések teljesítésért. Például templomot vásároltak a szentegyházi unitárius közösségnek. A pénzt kölcsönből kerítették elő, prédikálással, muzsikálással törlesztettek. Ügyködésük eredményeként amerikai–erdélyi testvérgyülekezeti kapcsolatok jöttek létre és telítődtek tartalommal. Volt egy kellemetlen indiai intermezzo, majd egy, a bözödi tónál tett zarándoklat ébresztette fel benne a hivatást, az elhatározást: pap akar lenni. Bostonban teológiai tanulmányokat végzett, lelkésszé Erdélyben szentelték. Féléves hajóúton világot járt és közben tanított férjével együtt, ezt követően Arizonában költöztek, majd lelkészi szolgálatot vállalt San Francisco unitárius gyülekezetében, s végül következett Hawaii. „Mindenütt jó, de legjobb ott, ahol épp vagyok. A mindig máshol létet soha nem éreztem hányódásnak vagy megalkuvásnak, mert Istenben való feltétlen bizalmamnál fogva tudom, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell” – vallja Gellérd Judit. S tetteivel bizonyít. Mi mást tehetne: „Végül is erdélyi vagyok, és a dolgom a bizonyítás.”
Nos, ezek Zizi életei. A képzeletet felülíró valóság…

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.