vasárnap, november 29, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Volt egyszer egy…

…bengyele vagy böngyöle. Valamikor igencsak fontos élelmiszernek számított. Mintegy tizenöt különböző vízi és vízparti növény – leginkább a gyékény vagy buzogánysás – gyöktörzsét, gumóját, illetve az ebből készült lisztet nevezték így, fogyasztották nyersen, főve vagy sütve. Nyersen csak elrágcsálták, mindenféle fűszerezés, salátaöntet, olajos-ecetes dressing nélkül. A pásztorok meg is sütötték parázson a bengyelét natúr főételnek. Lehetett úgyis fogyasztani, hogy a gyékény őrölt gumóit sós vízzel összekeverték, meggyúrták, és pogácsát, sőt egy kis gabonaliszttel megbolondítva, kenyeret sütöttek belőle. A gyékény hasznosságához, csodálatos adottságához – s így dicséretéhez – hozzátartozik, hogy a növény minden része (gyökere, szára, levele, buzogánytermése: botikója) ehető, és így minden évszakban megajándékozhatja az embert betévő falattal, természetesen főleg mocsaras, lápos, áradásos, belvizes területeken. A történészek szerint a magyarságnak is réges-régi táplálékai közé tartozik… tartozott. Ma csak érdekesség, de ha a natúrboltok vagy nagyáruházak polcain mégis megjelenik, azt hiszem, bizalommal kipróbálhatjuk. Szűk, városi környezetünkben is kereshetjük: Csíkszeredában pl. a főtértől két lépésre, a dendrológiai parknak tervezett, de felhagyott területen, ahol a természet visszahódította az eredeti mocsarat-lápot, szép nagy termővize van. Akár recepttel is szolgálhatok az érdeklődőknek. A receptre a vadonbéli túléléshez szükséges jó tanácsok között bukkantam rá, de cserkészek és túlélést tanuló-gyakorló csoportok is használhatják. Helyhez kötve: ha bizonytalan időre bezár a Kaufland és a Merkúr üzletlánca és otthoni tartalékok nélkül maradunk, íme, a recept: „A kora tavasz az év azon szakasza, amikor ki lehet ásni a friss hajtásokat a földből, amelyek meghámozva nyersen vagy főzve fogyaszthatók. A hajtások kiváló rostforrások is. A nyár a betakarítás ideje, a gyékény számos részét élvezhetjük ekkor. Óvatosan húzzuk ki a szárát a földből, és látni fogjuk, hogy a szár alsó része fehér. A nyers szár íze a kígyóuborkára emlékeztet, megfőzve pedig a kukoricára. Késő nyáron a zöld virágfejeket le lehet tisztítani és úgy elfogyasztani, mint a főtt kukoricát. A nyár közepén, amikor a sárga virágpor megjelenik a gyékényen, a virágport egy kis zsákba zárva felhasználhatjuk levesek és pörköltek sűrítésére, vagy liszttel összekeverve kenyeret süthetünk belőle.” Néhány további hasznos információ következik, amiket innen-onnan gyűjtögettem össze, vagy levontam ezekből a rövid tanulságokat. A gyékény barna buzogánytermésében lévő szöszt, gyúlékonysága miatt, fel lehet használni tűz csiholásához; párnák töméséhez, kabátok béléséhez is kiváló, mert jó szigetelő és védelmet nyújt a hideg ellen. Minden cserkésznek, vadonjárónak és túlélésre felkészülőnek ismernie kellene ezeket. Az archaikus tudás felelevenítése olyan tudástárral láthat el bennünket, ami nemcsak érdekesség, hanem adott pillanatban életmentő lehet. Olcsó élelmiszerforrás. Garantáltan nem génkezelt.
Gondolom, a gyékényevésnél közismertebb a gyékénynek egy ma is kiterjedt kézműves felhasználása: kosarak, táskák, méhkasok, szőnyegek készülnek a gyékénylevelekből. A gyékény szavunk régtől fogva leginkább szőnyeg értelemben használatos. Az egy gyékényen árul valakivel szólásmondás keletkezése a középkori vásárokat idézi, amikor a vásárosok a portékáikat a földre terített ponyvára vagy gyékényre rakták ki. Aki egy gyékényen árult valakivel, azt barátság, sőt – a vásár szempontjából fontosabb – szövetkezés kötötte össze: segítették egymást az áruk dicséretében, a kikiáltásban; egy gyékényen árulva egymás kezére játszhattak. Idézhetném a témában Arany Jánost: „Péter és Pál, tudjuk, nyárban / összeférnek a naptárban, / Könnyű nekik ott szerényen / megárulni egy gyékényen.” Már jóval Arany előtt, a 16. században Káldi György bibliafordítónak, prédikátornak is keserű tapasztalatai voltak az egy-gyékényről: „Közönséges fogyatkozás az emberekben, hogy nagy állapotra jutván [értsd: meggazdagodva], régi szegény barátjokról, kikkel valaha egy gyékényen árultak, egy lepel alatt háltak, hideget, meleget együtt tűrtek, könnyen és hamar elfeledkeznek.” Kedves Olvasóm! Ugye, te nem tartozol az ilyenféle egy gyékényen árulók közé? Leírom, és rögtön látom az új olvasatot: áruló. Mentségéül hozhatjuk föl, hogy az egy-gyékényt eláruló társ olykor csupán gyékény- vagy köpönyegforgató kiscserkész túlélő?

Kozma Mária

Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb