Volt egyszer egy…

46

…szolgaság. Mivel ma már senki sem ismeri el önmagáról, hogy szolga lenne, gondolom, így senki számára nem is sértő az esetleges áthallás az alábbi sorok között, merthogy a példákat az állatvilágból veszem. Az ember leghűségesebb szolgájának, az állatok közül, a kutyát szokták emlegetni, régebbecske – tegyem hozzá –, mert ma a szolgaság kettős értelmet nyert, egyrészt annyira becsmérlő, hogy még az állatvédők is heves tiltakozásba kezdenek, ha meghallják. Hát még az embervédők! Másrészt ott van a dicséretek között: szolgálja az… ezt és azt. Szolgálni lehet tehát szolgaságból és szolgálatból is. Ma már elterjedtebb jellemzés a jó kutyáról, hogy az ember leghűségesebb barátja. Milyen megható, töprenghetne egy tudós kutya (kutyatudós), ha a kutyákról szóló írásokat olvasná: annyira jól szolgáltam a gazdámat, hogy hűséges barát lett belőlem. És most jön a szőrszálhasogatás: ha a barátja vagyok, már nem a gazdám, egyenrangú felek vagyunk, jól megmondom neki a véleményem: vau-vau! S akkor jöhetnek a megtorlások: nem kapok enni, de kaphatok egy rúgást az oldalamba. A kutyatörténelemben erre sok példa van. Az ebtartó mondjon, amit akar, szónokoljon barátságról, ha neki úgy tetszik, de én úgyis szolga maradok, jó, jó, hallgatok, a kutyatörténelemben erre is sok példa van, de legalább ne fűszereznék képmutatással az ízetlen kutyatápot. Mindez eddig rendben is van, persze valóság is van benne, meg úgynevezett áthallások a sorok között, csakhogy ez nem a teljes igazság… mármint a kutyatörténelemben.
Kedves Olvasóm! Egy ismerősömtől érdekes történetet hallottam (az áthallások folytatódnak). Ők egy kóbor kiskutyát találtak az árok mentén, hazavitték, kényeztették, annyira, hogy hagyták szabadon kószálni a kerítésen belül – persze csak a biztonsága érdekében. A kiskutya azonban minden jó bánásmód ellenére szomorú volt, amikor gazdái beléptek a kapun, inkább elbújt, minthogy boldog csaholással elébük futott volna üdvözölni őket. Történt, hogy egy napon vendégek jöttek, egyikük nagyon félt a kutyáktól, ezért a kiskutyát hátravitték az udvar végébe, ahol volt egy használaton kívüli kutyaól is, és megkötötték. Láttál boldog házőrzőt? – kérdi az ismerősöm –, mert én akkor láttam. Kell még magyarázat? Amíg nem kötöttük meg, azt „gondolta”, hogy bármikor elkergethetjük, de most aztán „tudta”, hogy ide tartozik. Amikor a vendégek elmentek, elengedtük, de ő nyüszítve könyörgött a kötélért, így hát megkapta. Azóta is boldog, ha érted, mire gondolok. Örömóda-csaholással üdvözöl bennünket… ilyesmik.
Méreteiben a legnagyobb és legerősebb élő szolgája az embernek az elefánt.
Mindemellett az elefánt egész Ázsiában a siker, az erő, a bölcsesség, a függetlenség, a hatalom, a jámborság, a higgadtság és a hosszú élet szimbóluma. E tulajdonságok a kiváló embernek is jellemvonásai. Az indiai kozmológiában nyolc elefánt szolgálja a világmindenséget: hátukon tartják a Földet, mint a mindenség oszlopai. Az elefántokat persze rég munkára fogták. Olvastam, hogy a jól idomított elefántot, amikor éppen nem dolgozik, vékonyka spárgával kötik egy ormányánál is vékonyabb fához, vagy akár egy földbe szúrt bothoz, és az elefántnak eszében sincs elmenni. Jámbor szolgája az embernek, s a kötél sem erőfitogtatás – hiszen ez az óriás, ha feldühödik, könnyedén eltapossa a számára bolhaembert –, csak jel, figyelmeztetés, hogy mégis kié a hatalom, legyen bár a szolgaság „önként vállalt”. Kutya- és elefánttörténelem. Az áthallások pedig maguktól adódnak.

Kozma Mária

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.