Volt egyszer egy…

32

…higannyal impregnált tiszt. Miroslav Krleža (1893–1981) költő, író, esszéista nevezi így az osztrák–magyar hadsereg tisztjeit, akik közé különben ő is tartozott: „frissen fürösztött, ápolt kezű-lábú, edzett, masszírozott, gonorrheamentes, higannyal impregnált, gáláns, kártyás, lóversenyző, lump donjuan”.
A mai olvasó számára az ápoltság érthető. No, de a higany? A korabeliek viszont pontosan tudták, miről van szó: az akkor nagyon elterjedt nemi betegségeket – a bujakórt – higannyal kezelték, valósággal impregnálták – átitatták – vele a beteg testet. A mérgező higanyt egy időben elixírként és lokális orvosságként is használták. Az ókori perzsák és görögök kenőcsként alkalmazták, a második századi kínai alkimisták azt hitték, hogy meghosszabbítja az életet. Néhány gyógyító még azt is állította, hogy a higanytartalmú italok fogyasztásával örökké élhetünk. Eme elképzelés egyik leghíresebb áldozata Qin Shi Huang kínai császár, akit feltételezhetőleg a halhatatlansággal kecsegtető higanytabletta vitt a sírba. A középkortól a 20. századig, miközben néhány beszámoló a kezelés sikeréről tudósít, az igazság az, hogy a betegek gyakran haltak bele a higanymérgezés okozta máj- és vesekárosodásba. E témában a modern kor leghíresebb orvosi és gyógyszerkísérlete 1946–1948 között Guatemalában történt, az Egyesült Államok szponzorálta humán alanyokon végzett kísérlettel a guatemalai Egészségügyi Minisztérium közreműködésével. Az orvosok katonákat, fegyenceket és elmegyógyintézeti ápoltakat fertőztek meg szifilisszel, és a kísérleti alanyok beleegyezése, valamint minden betegtájékoztató nélkül kezelték őket, némelyiket penicillinnel is – ők voltak a szerencsések. 2010 októberében az Egyesült Államok hivatalosan kért bocsánatot Guatemalától ezeknek a kísérleteknek az elvégzése miatt. Sok „higannyal impregnált” híres embert felsorolnak, közöttük sok a művész, betegségüket összefüggésbe hozzák a bohém élettel, pedig sokszor „ártatlanok” is megfertőződtek: gyanútlan szerelmesek, ápolók, orvosok.
Egyik leghíresebb magyar – erdélyi – beteg Bicsérdy Béla természetgyógyász, életreformer volt, a vegetarianizmus róla elnevezett sajátos formájának, a bicsérdizmus gyógy- és életmódnak a feltalálója. Húszévesen kapta el a kórt, de sikerült kigyógyítania magát belőle és közel nyolcvanéves koráig élt. Ez a gyógysiker talán hozzájárulhatott hallatlan népszerűségéhez is. Életének egy része Fogarashoz kötődik, 1921-ben tartotta első nagy sikerű előadássorozatát Nagyszebenben, azután egész Erdélyt bejárta, majd Ada Kaleh szigetén „diétás tábort” szervezett számos résztvevővel. Könyvei magyar és román nyelven jelentek meg. A magas, szikár, elegánsan öltözködő, művelt és választékosan társalgó Bicsérdy karizmatikus személyiség volt, rendkívül népszerű lett és tanításai nagyon gyorsan tért hódítottak. Hívei egyre sokasodtak, egész mozgalom alakult ki tanainak terjesztésére. Ők voltak a „bicsérdisták”, a társadalom valamennyi rétegét képviselve. 1925 körül már 120-150 ezer híve lehetett. Rajongói között szokták emlegetni Kosztolányi Dezsőt, Babits Mihályt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is. Persze, a reklám és az igazság között hamarjában nem tudok különbséget tenni. Voltak, akik egyenesen gyilkosnak nevezték, merthogy az általa előírt szigorú koplalásba sokan belehaltak. 1926-os budapesti látogatását a korabeli sajtó szenzációként tálalta. Az Ada Kaleh szigetéről érkező hajóról partra szálló Mestert rajongói köszöntötték, míg az ellentábor „Hurka, kolbász, sonka, rántott csirke!” jelszavakkal tüntetett ellene.

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek