Visszapillantó

27

„Lecsengett” március 15. Hogy mi marad belőle? Nem a szívünkben! A gyergyószentmiklósi ünnepségből egy értelmes, az eseményekkel kapcsolatos, tömör történelmi ismertető, a polgármester lírai beszéde. Emellett a gimnázium – Korpos tanár úr vezette – kórusa ismét torkunkba rakta a galuskát, hogy a meghatottság könnyeivel se fukarkodjanak egyesek. A két értelmes beszéd és a két illő szavalat között pedig az Ipartestület férfikórusa „legényes” érzülettel előadott nótázása, ráadásnak a fúvósok betétjei untig elég lett volna.
A kirendelt diákság szép lassan elsomfordált. Mélységesen egyetértek döntésükkel. Ők ugyanis legtöbb 50 percet bírnak ki szünet nélkül, ha nem mondanak semmi újat nekik. Akkor is, ha szónokaink– akik mintha le akarnának szoktatni a méltóságos megemlékezésekről – üres szólamaikkal arra utalnának, hogy azok a hősök, a forradalmárok, majd szabadságharcosok nem ennyit vállaltak, nem ennyit bírtak ki, emlékük előtt pedig illő megeresztett gyeplőjű beszéddel tisztelegni.
A gyergyószentmiklósi ünneplés szervezői szép ünneplést akartak. A rendbe tett szabadság-emlékmű is ezt sugallta. De a szövegeléseknek köszönhetően tervük dugába dőlt, mert a felszólalók „tündöklését” – a főszónok kivételével – nem korlátozták legtöbb 5 percre. (Ha igen, akkor azok visszaéltek jelenlegi helyzetükkel. Ez pedig nem szép dolog!)
Lehet, a hiba bennem van, és csak engem zavart a sok bla-bla. Bár a tömegkopás láttán nem ezt hiszem.
(Egy feledhetetlen, a kilencvenes évek elején – diák által – szervezett városi, március 15-i ünnepség példája mindig vissza-visszatér. Ősz Előd – az akkor tizedikes középiskolás – bizony „pofátlanul” meghúzta a határokat. Micsoda felháborodás volt a város akkori „nagyjai” részéről. Hogy a résztvevők szíve örömtől verdesett, és igazi ünnepinek érezték a rendezvényt, miért érdekelte volna őket?)
Több változat után szelídült ennyire e pár sor az ünnepségről. Talán annak a kárpótlásnak is köszönhetően, ami Háromkúton ért. Ott ugyanis a kisdiákok szereztek igazi ünnepi örömet akkor is, ha egy héttel később tartották a havi két szentmiseáldozat okán a megemlékezést. Megkésve – mondhatná bárki. Csakhogy nem így van, mert Háromkútra minden késve érkezik. Még a tavasz és a tengelytörés nélkül járható utak is Gyergyó felől. A Hargita megyéhez tartozók valamivel jobbak, de csak a másik irányból érkezőkhöz viszonyítva. Háromkútra csak a választóbizottság serénykedik nagy rössel azért az ötvenvalahány szavazatért, amit majd Gyimesközéplokon számolnak a többi mellé.
Az 1913-tól említett kis település lakosai megszokták, hogy se a moldvai megye – ahová a határ kerítette –, se az erdélyi megye – ahová adóznak –, nem nagyon törődik velük. Most mégis ünnepeltek.
Történt ugyanis, hogy Gál Hunor plébános, beszolgáló gyer­gyó­szent­miklósi lelkipásztoruk március 24-én tartotta a hónap második szentmiséjét. Javaslatára más volt ez az istentisztelet: olyan ünnepi, amit a falucska történetének több mint 100 esztendeje alatt eddig soha nem tartottak a Fekete-Hagymás lábánál!
Ünneplőbe öltözött komoly emberek, kokárdás népviseletbe, illetve ünnepi ruhába bújt gyermekek és két tanítójuk – közösségi ház vagy kultúrotthon hiányában – kicsi templomukban köszöntötték műsorral a szabadság ünnepét. Megérintő emelkedetten, szépen, tartalmasan. A szentbeszéd is erre összpontosított. A jó pap tudta, ahogy Nagy Otília és Lungu Erzsébet – a műsor betanítói is –, hogy terjedelemben mi az, amit a gyermekek bemutathatnak, megmarad bennük, illetve a hívek haszonnal hallgathatnak. Hatásos volt minden. A kiválasztott – és nem énekelve mondott – versek, az egészséges torkokból felszálló dalok… Emlékezetes marad Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenete is, amit Lázár Zoltán, a csíkszeredai főkonzulátus attaséja olvasott fel.
A mérték fontossága… méláztam, a gyergyószentmiklósi ünnepségre gondolva, hazafelé zötykölődve. Milyen jó, hogy ott lehettem Háromkúton. A kicsi ünnep kárpótolt a szentmiklósi minden bosszantó nagyot akarásáért.

Bajna György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.