Virtuális valóság

Régebben rácsodálkoztam a virtuális valóságra. Mármint hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Valami, ami van, de még sincs. Aztán csak legyintettem, hogy már megint huncutkodnak ezek az informatikusok ahelyett, hogy emberek közé járnának. Aztán lassan, de biztosan azon kaptam magam – és ezzel aligha vagyok egyedül –, hogy az elektronikus eszközök, a kizárólag a világhálón létező valóság egyre nagyobb teret követel hétköznapjaimban. 
Gyanítom, sokan találkoztak már ezzel a furcsa érzéssel, mintha be lennénk hálózva. Ráadásul már olyan kortárs tudomány is létezik, amelyik a hálózatokat kutatja. Szóval, ezek szerint azok mégis léteznek. Valahogyan. 
Nem új keletű dolog, sok éve már, hogy ügyes-bajos dolgainkat a világhálón intézzük, mert egyszerűen úgy kényelmes. Jómagam is a közös költséget leszámítva minden számlát online fizetek. Végre búcsút inthettünk a végeláthatatlan sorban állásoknak, és anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is felálltunk volna íróasztalunk mellől, elintéztünk, kifizettünk mindent. És jólesően dőltünk hátra, különösen télen, amikor mínusz fokokat mutatott a hőmérő, hogy nem kell járkálnunk. 
Ami azt illeti, erre most is jólesik gondolni. A világháló nagyon sok tekintetben megkönnyítette a létezésünket. Korunk gyermekei már el sem tudják képzelni, hogy valaha annyira elszigetelten éltünk itt, a kies Székelyföldön a nagyvilágtól, hogy az is nagy szó volt, ha egyáltalán valakinek volt vezetékes telefonja.   
A fejlődés tehát megkérdőjelezhetetlen. Legalábbis így fogalmazna némelyik futballedző, szövetségi kapitány. De most valahogyan mégis van ebben valami nyomasztó. Ami észrevétlenül rátelepedik az idegpályáinkra. Amióta kitört a járvány, mindennapjaink jelentős része a világhálóra költözött. Ezt a jegyzetet is home office-ban, azaz otthon ülve a bérleményemben írom, miközben a digitális platformunkon a kollégák tűkön ülve várják már, hogy „mikor lesz kész a vezér”. A szülők panaszkodnak, hogy az online oktatás miatt nem győzik vásárolni az elektronikai eszközöket. Tegnap mondta az egyik számítógépes bolt eladója, hogy emiatt jelentősen megnőtt – akár ezer lejjel is – a laptopok ára. És sorolhatnánk még, hogy mennyi kellemetlenséggel jár az, ahogy lassan életünk egyre inkább a virtuális térben zajlik.
Lassan már attól félünk, hogy a virtuális valóság valódibb, mint mi vagyunk. Nem könnyű így különbséget tenni a virtuális és a valódi között. Csak remélni tudom, nem fajul odáig a dolog, hogy lassan egymás arcára sem fogunk emlékezni, vagy arra sem, hogy mikor láttuk utoljára. Ezt nem egyszerű elviselni senkinek. Kötélidegzetet kívánok hát mindenkinek!

Kapcsolódó cikkek:

14,241RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb

Decemberi első műsorunk igazi meglepetés finomságokkal készült: készítsünk gom…

Decemberi első műsorunk igazi meglepetés finomságokkal készült: készítsünk gombóc levest jó sok tormával, töltsünk kolbászt újszékelyi módra. Ha kíváncsi rá, hogy mi a lecsi-pecsi,...