Versek a papírkosárból

Írhatok verset tavasszal vagy nyáron – immár úgyis őszikék kerülnek ki a tollam alól. Tövit törtem, s a gallya hullt… Egy rőzsegyűjtő költő rőzse-dalai ezek a versikék, perlekedések az elmúlással, fanyar figurázások a sorssal, egy lelkiállapot egymást követő stációi… Hulló levelek évszaka már a hátralévő idő…

Fotó: Domján Levente
Fotó: Domján Levente

Kegyelet

1.
Megöregedtem barátom,
már magamat is magázom.

Azt mondom magamnak,
hogy: Kend
nem vitéz már, levitézlett !

Mondom magamnak:
Kérem szépen,
sétálgasson a sétatéren!

Azt mondom, hogy: Öregapó,
vigyázat, mert hideg a hó!

Vigyázat, mert jön a vonat!
Pedig nem jön, csupán tolat…

2.
Már az Istent is magázom,
pedig régóta barátom…

Emlékszem, hányszor vitáztam
vele, ha passzban találtam!

Be-betértünk egy-egy sörre.
Befizetett egy-egy körre.

Néztük a pincért, hogy térül…
Habbal kérjük, vagy hab nélkül?

Éltünk Uram már eleget!
Gondoskodjék a Kegyelet,

mely cég rég bejegyeztetvén:
nem dolgozik már feketén…

Nyolc

Így telt el az életem:
kis horzsolások, ütések.
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Botlások, esések.
Karcolások, repedések.
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Nem omlott rám az ég.
Nem szakadt le a lép.
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Ficamok. Zúzódások.
Borogatások. Kötések.
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Öröm helyett üröm.
Viselem, tűröm…
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Csak könnyű sérülések.
Kicsit megremegett a lélek…
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Megannyi magány.
Orvul támadó ebek.
Nyolc napon belül
gyógyuló sebek.

Hányszor volt nekem
Uram, nyolc napom?
Nem is tudom.
Már nem tudom…

Boldogok

Jönnek szembe a tinik
szemük azt kérdi ti kik
vagytok hát az öregek
mondom s beleremegek

bizony most voltunk ifik
s vannak akik nem hiszik
hogy az idő eltelik
s boldogok alig-alig

lehetnek ők márpedig
lenne alkalom elég
hanem a gyertya elég
hiába mondod ne még –

Jövő

Valami szeretet s humánum
nevében jön az ultimátum

mely hirtelen más távlatot nyit
megfoszt kivetkőztet kitaszít

füstbe megy vízbe fúl ami volt
egyszerre minden elved idejétmúlt

hát ez a helyzet kedves barátom –
születtem elvegyültem belátom

Parton

Uram ön a jövőt ne féltse
belefér a költségvetésbe

nem lesz paraszt se lázadás
lesz tyúk elég és lesz tojás

nem éleződik az osztályharc
de tele lesz néppel a piac

és valaki mindig szónokol
hogy a kormány hülye nem tanul

hogy a vezetőség nem vezet
miért választottuk ezeket

mehetünk jobbra balra előre
belesodródunk a történelembe

mit szól mindehhez Bárczi Jenő
– hát ami lesz az lesz a jövő

a kő marad a víz szalad
állunk ahol a part szakad –

Napok

Ritka nap volt a vasárnap
áldását adta ránk a pap

évente volt csak nagypéntek
emberek voltunk nem szentek

eljártunk néha búcsúra
hogy szeressen az ég ura

kit szeressen ha nem minket
elhoztuk minden kincsünket

jó volt a hétfő meg a kedd
s a csütörtököt se feledd

szerdán Szeredába jártunk
akik szerencsére vágytunk

azt még nagyapám mondta
az élet nem habos torta

azt mondogatta öregem
ha bölcselkedett öregen

segíts magadon s megsegít
az Isten is ha letekint

Kövön

Addig élj míg jár a nyugdíj
meghalsz a postás nem köszön
tedd a sapkád magad alá
nehogy felfázzál a kövön

a kő marad maradj te is
a víz s a vizelet szalad
füledben visszhangzik még
semmi sem új a nap alatt

elcsendesül az ember hallgat
nem dönget kaput falat
fogatlanul harap a fűbe
már nem vet és nem arat –

Vidék

Megszökött pásztorok
és elhagyott nyájak
felhagyott lelkiismeret
és bebokrosodott tájak

sok a keserű adoma
és az émelygős adomány
sztaniolban a szeretet
és túl sok itt a celofán

a stációk véget érnek
a feltámadás elmarad
óra ketyeg kutya ugat
a karaván nem halad –

Nosza Hát

Valamikor dicsérgettek:
jól van ez így kamerád
szerény vagy és engedelmes
nosza hát csak így tovább

nem dicsér ma senki már
nem paskolja a vállam
ami van azzal beérem
nyugdíjat ad az állam
jól elvagyok magamban
még csoszogok legalább
jól van ez így kamerád
csak így tovább csak így tovább –

Áldomás

Megbékéltem már magammal
mit tehetne az ember mást
a toromon üldögélek
illogatom az áldomást

hát nyugosztaljon az Isten
adjon nekem vigasztalást
hanem igyekezni kell mert
le kell ültetni még Tamást

le kell ültetni még Júdást
ezt kívánja a becsület
miután megkönnyebbülve
hazavonul a csődület

végül csak ketten maradunk
bocsáss meg nekem Istenem
elhúzok én is csendesen
ha ezt a kortyot lenyelem –

Szeretet

Szeret ezért ver az Isten
mint szódás veri a lovát
kíváncsi vagyok én nagyon
vajon ezt ki bírja tovább

azt mondogatják róla
kitartó sohasem fárad
mondják nem veszi rossz néven
ha feléje ima árad

szeressél engem Istenem
akár a szódás a lovát
mint ahogy Jóbot szeretted
ó minek is adnád alább

Ferencz Imre

Kapcsolódó cikkek:

14,240RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb