Véget ért Oklándon a lovas zarándoklat

Az ökuménia Erdélyi nyitott szellemisége jegyében

319

Székelyderzsből indult két hete, majd az unitárius szempontból jelentőséggel bíró erdélyi települések érintésével Oklándon ért véget szombaton az unitárius egyház fennállásának 450. évfordulója alkalmából szervezett lovas zarándoklat.

Oklánd határában a zarándokok

A fennállásának 450. évfordulóját ünneplő Unitárius Egyház életében igencsak rendkívülinek számító lovas zarándoklat során Székely­derzsből indulva Bözöd, Maros­sárpatak, Mezőzáh, Torda, Szind, Mészkő, Székelykő, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Vízakna, Oltsza­kadát, Fogaras, Olthévíz és Szé­kely­zsombor unitárius és református gyülekezeteit érintve, fontos emlékhelyeket látogatott végig a Demeter Sándor Loránd székelyderzsi unitárius lelkész által vezetett csapat.
Szombat délelőtt 10 órakor – a megadott beosztás szerint – érkeztek meg Homoródújfalu irányából, ahol Oklánd és a környező települések népe, egyházi és világi elöljárósága, a közelebbi és távolabbi településekről érkező vendégek és hozzátartozók fogadták a két hete úton lévőket, akikkel aztán a helyi unitárius templom kertjébe vonultak, ahol rövid beszámolót tartottak, majd emléket állítottak az itt szolgált unitárius lelkészeknek.

Hitükben erősítette a lovasokat az 500 kilométeres út Fotók: Simó Márton

Demeter tiszteletes elmondta, hogy olyan helyszíneket sikerült végiglátogatniuk, ahol tulajdonképpen magyar lovas csapat 1848 óta nem járt. Hitükben, reménységükben megerősödve lovagoltak több mint ötszáz kilométer hosszan, és a vallásszabadság eszméjét vitték, éltették a dél-erdélyi és székelyföldi közösségekben. Megható volt, amikor a Fogarasi-havasok lábánál egy román gazda vendégelte meg őket, úgy érezték, mintha egy Áprily-vers hangulatában élnének, a transzszilvanista szellem működő ereje hatott át – mesélte többek között a zarándoklatvezető lelkész. Ezek a kapcsolattartó megemlékezések fontosak az unitárius egyház és a testvérfelekezetek, a civilek és az önkormányzatok számára egyaránt, mert bizonyítják, hogy arra a nyitottságra, arra a színességre, azokra az Istennek tetsző cselekedetekre, amelyek irányát négy és fél évszázaddal ezelőtt Tordán kimondták, ma is szükség van, hogy Erdély földjén békében és egyetértésben élhessünk.
Az időjárás nem kímélte az ünneplőket, épp az avatóbeszédek idején következett be a soron lévő helyi zápor, amely elől aztán a felújítás alatt levő templomba húzódtak az emberek, ahol megtekinthették belülről is az évszázados falakat, azok mostani állapotát, illetve azt a kis kiállítást, amely a helyi unitárius egyházközség történetét vázolja. Később jó hangulatban, a következő négyszázötven esztendőre való reménykedő vágyakozással, jó hangulatban tartottak közebédet a helyi művelődési házban.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.