Varga Hilda – Vallomás

30

A vörösboromat élvezgetem,
Mikor veled üzenetezgetek.
Hiába van társaság mellettem,
Gondolataim feléd repkednek.

Vágyom már, hogy megöleljelek,
A karjaidba beférkőzhessek.
Várom már, hogy megcsókoljalak,
S a húsos ajkaidról olvassak.

Nehéz volt ez a kis időszak,
Pedig két hét telt el csak.
Végtelennek tűnt ez számomra,
A vízcseppek csak úgy csobogtak.

Volt, hogy kevesebbet beszéltünk,
S néha furán kommunikáltunk.
Volt, hogy egy szót nem értettünk.
Volt, hogy kicsit kiábrándultunk.

Azt írtad hogy „szeretlek kis majom”
Nagyon meglepődtem, bevallom.
Nem sejtettem, hogy már itt tartunk,
S ilyen mély érzelmeket táplálunk.

Ne gondold azt, hogy másképp érzek,
De így akartam elmondani néked.
Nagyon kedves vagy számomra,
S szeretlek minden porcikámmal.

Nem akarom én ezt elsietni,
S te sem akarod elhamarkodni.
Mert tudjuk, hogy az idő velünk van,
Még ha furcsák is vagyunk néha.

Mellettem vagy és én melletted.
Ölelsz s én ölellek.
Kezemet fogod és én a tiedet.
Szeretsz, s én szeretlek téged.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.