Vándor fecske, vándor gólya, vándor székely

56

Szerzokep_Daczo_Katalin_webre ujNem tudom, észrevették-e, hogy szinte a gólyákkal egy időben távoznak tőlünk a vándor székelyek, úgy augusztus 20. körül, mindenképpen augusztus 30. előtt? Biztosan igen, hiszen vannak családok, amelyek 20-30 éve figyelik ezt a vonulást. Örülünk nekik, amikor érkeznek, sírunk, amikor elmennek, pedig megszokhattuk volna. A vándorfajoknak ez az életmódja. Természetesen nem minden vándorfaj egyforma, a szakirodalom is két nagy csoportot különböztet meg. Az egyik csoportot, amelynek a külső (időjárási) tényezők határozzák meg a vándorlását, „fakultatív” vonulóknak nevezik, a másik csoportot, amelyeknél belső (öröklött) tényezők befolyásolják az útra kelést, „obligát” vonulóknak tartják. Megjegyzem, léteznek kóborló fajok is, amelyek nem vonulnak túl messzire, ilyenek például az ölyvek vagy a vetési varjak… És végül vannak állandó fajok, amelyek ugyanott költenek, ahol telelnek, és a fiak és azoknak a fiai úgyszintén (amíg csak az evolúció vagy a felmelegedés más irányba nem tereli viselkedési szokásaikat).
No, de térjünk vissza a vándorló fajokra, amelyek jellemzően mérsékelt égöviek, illetve északon költők (nem titkolom, hogy Demeter László biológust is segítségül hívtam). Nem egyszerre csomagolnak össze, de ahogy a nappalok rövidülnek, az éjszakák hosszabbodnak, és a fiatalok kezdenek kirepülni, úgy ők is megkezdik a télre való felkészülést és a vándorlást. Melegebb vidékre készülnek, Kelet-Afrikába, sőt Dél-Afrikába is eljutnak, hosszú, több hónapig tartó úton. (Az odavezető több időt vesz fel, mint amikor visszafelé jönnek.) A „mi gólyáink” Afrikában kóborolgatnak, nem ülnek egy helyben egész idő alatt és nem raknak fészket, de vannak olyan gólyafajok, amelyek ott fészkelnek, igaz, azok más viselkedésűek. Az út során folyamatosan megállnak pihenni, szeretnek a Fekete-tenger partvidékén elidőzni, majd megkerülik a Földközi-tengert. Utazásukhoz a felszálló légörvényeket, az ún. termikeket veszik igénybe a nagy testű madarak, utána siklórepülésben mennek a következő pihenőig. Mivel a termikek csak szárazföl­dön alakulnak ki, a gólyák a szárazföldet követik, a fecskék viszont, a vándor fecskék a tenger fölött is átrepülnek. (Csakhogy vannak népek, amelyek ínyenc eledelei közé tartoznak az énekes madarak és nagy számban, hálókkal kifogják őket, így szakítva meg a fecskék, a pacsirták vonulását, éltét, ezzel is fejtörést okozva az Uniónak, amely nem tudja a pusztítást kontrollálni.)
A vándormadarak számára mindkét ország fontos: az egyiket költésre, a másikat telelésre használják, figyelembe véve az aktuális étkezési lehetőségeket. Afrikában sem mindig dúskálnak kajában, nagy a versengés a helyekért is, itt pedig lenne hely, de hosszú a tél. Így hát fáradságot nem ismerve jönnek és mennek. Helyükre időnként más fajok érkeznek, amelyek a tavasz beköszöntével újra kicserélődnek a fészkelő fajok egyedeivel. Vagy nem. Nem tudhatjuk, hogy mindig így lesz-e? A globális felmelegedés hatását a vándorló fajokra még csak most vizsgálják.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.