Van-e egyáltalán nőügy Székelyföldön?

Nő. Élet. Erő

616

Miért van az, hogy Székelyföldön annyira kevés női vállalkozóval, közéleti szereplővel, politikussal találkozhatunk? Az Udvarhelyszéki Kis- és Közepes Vállalkozások Szövetsége (UKKSZ) nőügyben is tisztán akar látni, ezért párbeszédet kezdeményezett és szociológiai kutatást indít a témában.

Szűk körben a nőkről. Jól vagyunk, ahogy vagyunk? Fotó: Asztalos Ágnes

A szerda délután a Gondűző Étterem konferenciatermébe érkező érdeklődők száma vált vitaindítóvá a kerekasztal-beszélgetésen: az, hogy elég kevesen (alig 15-en) jöttek el, vajon azt jelzi, hogy Székelyföldön nincs nőkérdés, nem merünk beszélni a témáról, vagy éppen arról, hogy a székelyföldi nők elégedettek a helyzetükkel, nem akarnak többet és mást. A moderátor Györgyei Szabó Magdolna, az UKKSZ ügyvezetője volt, aki pár éve költözött Székelyudvarhelyre Magyarországról. A közgazdász végzettségű fiatal nő úgy tapasztalta, hogy még magyarországi viszonyokhoz képest is nagyon alacsony a női jelenlét a vállalkozások, a csúcsvezetők, a közéleti vezetők, politikusok között. Hangot adott annak a meglátásának is, hogy ha mégis vállalkoznak a nők, akkor jellemzően „nőies” területen teszik (fodrászat, virágbolt stb.).
Az esemény egyik meghívottja Szalay Zsuzsanna pszichológus volt, aki már sokéves tapasztalattal rendelkezik női önismereti csoportok vezetésében, ezáltal rálátása van arra, hogy a nők hogyan élik meg társadalmi helyzetüket, önmegvalósítási lehetőségeiket. Szőke László újságíró pedig – a forgatókönyv szerint – a tipikus székelyföldi férfi nő-kérdéshez, a nők szerepvállalásához való viszonyulását próbálta megjeleníteni.
Egy beszélgetés alatt, és ennyi ember részvételével természetesen nem lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy milyen a székelyföldi nő, miben különbözi, különbözik-e egyáltalán például a partiumi nőtől, mit vár el az élettől, van-e benne vállalkozó kedv, milyen akadályokkal találkozik az élete során. Abban azonban egyetértettek a résztvevők, hogy a székelyföldi nőnek sok, és – adott esetben – egymásnak ellentmondó elvárásnak kell megfelelnie, ugyanis itt még mindig erősen élnek a hagyományos női szereppel kapcsolatos elvárások, miközben a globalizálódó világ is számos kihívást állít a nők elé. Az is egyértelművé vált, hogy a nőkérdés nem választható el a férfikérdéstől sem.
Szalay Zsuzsanna azt mondta, hogy rengeteg leterhelt, kizsigerelt nőt lát maga körül, akik kreatív energiáikat csak akkor tudják kiélni, ha jut rá idejük, valamikor a napi rutinfeladatok, a család „rendben tartása” után. Abban is nagy volt az egyetértés, hogy párbeszédre igenis szükség van, hiszen nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül és veszni hagyjuk azt a hatalmas gazdasági és társadalmi potenciált, ami a székely nőkben rejlik.
A vitadélután volt az első lépés, de az UKKSZ az OTP Bank támogatásával még ebben a hónapban egy egész Székelyföldre kiterjedő kutatást indít, amely a vállalkozó nőt próbálja „feltérképezni”. Ennek során 1200-as mintán (ennek fele férfi, fele nő) Hargita, Maros, és Kovászna megyében kérdőíves felmérést végeznek, megyénként legkevesebb egy fókuszcsoportot szerveznek, a kapott számokat összevetik a demográfiai adatokkal, és online kérdőívezés is részét képezi majd a szociológiai kutatásnak, amely október végén fejeződik be. Az eredményeket nagyobb lélegzetű női konferencián mutatják majd be.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.