Van, amit nem a pénz határoz meg

144

Anyagias világban élünk. Akár tetszik, akár nem, némi túlzással a pénz mozgat mindent, hisz bármilyen témát kezdünk boncolgatni, előbb vagy utóbb úgyis a zöld, kék vagy lila hasú bankjegyeknél lyukadunk ki. Vagy arról beszélünk, hogy itt vagy ott milyen sok van, vagy a másik oldal kerül előtérbe, amikor ezek hiánya okoz bonyodalmakat. Pénzből élünk mi is – ezért megyünk minden reggel dolgozni, gürcölünk, hogy kifizethessük a számláinkat, matekozunk, hogy jusson is, maradjon is. Még mielőtt azonban teljes magabiztossággal nyomatékosítanánk, hogy a pénz a legfőbb úr, nézzünk rá azokra a tevékenységekre, amelyek esetében egyáltalán nem az.
Múltkor teljesen véletlenül belekeveredtem egy beszélgetésbe, ahol két személy azt boncolgatta, mennyire nem értik az egyik ismerősük tevékenységét, mondván önkéntes munkát végez és civil szervezeteknél dolgozik. Nem értették, hogy lehet így élni, ahogy ők mondták, „az is meg van bolondulva, dolgozik ingyen, inkább menne ki Svájcba, ha van lehetősége”. Itt már jókat mosolyogtam, mert egyértelműen látszott, fogalmuk nincs a civil élet, a civil szervezetek, illetve az önkéntesek tevékenységének súlyáról.
Őszintén, én sem tudtam sokat ezekről annak idején, csupán annyit láttam, hogy vannak valakik, akik néha – szép magyarul – csinálnak valamit, de talán nem kapnak érte semmit. Nem nézhetem le a fentebb említett két személyt, mert ameddig nem kezdtem a sajtóban dolgozni, ezzel együtt pedig ilyen meg olyan rendezvényekre járni, nagyjából én is hasonlóképpen vélekedtem. Egyszerűen nem értettem, hogy nekik ez miért jó? Hol éri meg éjt nappallá téve dolgozni valamiért, hogy aztán végül valaki vagy valakik azt mondják: köszönjük szépen. Majd leesett a tantusz, és rájöttem, hogy sokszor ez a „köszönjük szépen” többet ér bárminél.
Amikor például gyermekeknek szervezel valamilyen programot, és látod, hogy élvezik, vagy látod rajtuk, hogy bizonyos területeken – legyen az a művészet, sport vagy bármi egyéb – fejlődést mutatnak, és te vagy az, aki hozzátettél ehhez egy szeletet. Amikor rendezvényt szervezel, és sokan látogatják, majd kapsz jó sok pozitív visszajelzést, ami arra ösztönöz, hogy újra meg újra belevágj, és minden alkalommal szintet akarj lépni. Vagy amikor segélyszervezetnél dolgozol, és segíteni tudsz azokon, akik egyedül nehezen boldogulnak.
Mindenféle területeken tevékenykedő önkéntessel beszélgettem az évek során, és mindig lenyűgözött, micsoda lelkesedéssel beszélnek arról, amit végeznek – megkockáztatom, hogy olyan emberek, akik vaskos fizetést kapnak, nem tudnak a munkájukról hasonlóan áradozni, nyilván tisztelet a kivételnek.
Nem azt mondom, hogy nem jó, ha valaki jó fizetést kap (miért ne lenne jó, elvégre mindannyian ezt szeretnénk), csupán próbáljunk a színfalak mögé nézni, és észrevenni, hogy mekkora értéket teremtenek számunkra a civil szervezeteink. Amikor pedig valahol szóba kerül az önkéntesség, szedjük össze a gondolatainkat, és mondjuk el, mennyire fontos, mert lehet, hogy éppen a mi pozitív gondolataink szükségesek valakinek, hogy tisztábban lásson.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek