Változik az élelmiszerek uniós eredetmegjelölési szabálya: Az számít, hol és miből gyártották

473

Április elsejétől nem jelölhetik a címkén hazai termékként az élelmiszergyártók azokat a termékeiket, amelyek elsődleges összetevőiben külföldről származó alapanyag szerepel. A tejfeldolgozók munkáltatói szervezete máris háborog: szerintük a hazai fogyasztókat nem igazán érdekli, mit írnak a címkén, de az ágazatnak majd 7-8 millió eurós kiesést okoz.

Sajtok a szépvízi tejfeldolgozóban. Csak helyi alapanyagokból                                    Fotó: Domján levente / Archív

Közel kilenc évvel ezelőtt jelent meg az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 2011/1169-es rendelete. Az abban megfogalmazott követelmények alkalmazásának előfeltételeként szerepelt a jogszabályban egy végrehajtási jogi aktus elfogadása. Azt nem siették el, mert az Európai Bizottságnak a szóban forgó végrehajtási rendelete csak tavaly májusban jelent meg. Az EB 2018/775-ös végrehajtási rendeletéről van szó, amelyet a tagállamok mindegyikében 2020. április 1-jétől kell alkalmazni.

Hazai termék csak hazai alapanyagból
A rendelet egyesek szerint akár forradalmat is jelenthet az élelmiszerek piacán, mivel azok származási országának vagy eredeti helyének a megjelölésére vonatkozóan az eddigiek egyértelműbb, kötelező előírásokat tartalmaz. Amúgy az Európai Parlament és a Tanács már említett rendelete egyik előírása az élelmiszerek elsődleges összetevője származási országának vagy eredete helyének feltüntetésére vonatkozó szabályokat állapított meg. Abban a rendeletben utalás van arra is, hogy a származási országot vagy az eredet helyét fel kell tüntetni, ennek elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének a helye tekintetében. Továbbá abban az esetben, ha az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét feltüntetik, és az nem egyezik meg elsődleges összetevője vagy összetevői származási országával vagy eredetének helyével, akkor az érintett elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének a helyét szintén meg kell adni. Ennek okán pedig helyénvaló, hogy az elsődleges összetevő megjelölése egy olyan földrajzi területre való vonatkozással történjen, amely a fogyasztó számára könnyen érthető. Úgyszintén meg kell tiltani a régiók vagy más földrajzi területek olyan fantázianeveinek a használatát, amelyek nem szolgáltatnak érdemi információt, vagy az elsődleges összetevő valós származási helye tekintetében megtéveszthetik a fogyasztót. A rendeletben ugyanakkor utalás van arra is, hogy az elsődleges összetevőről nyújtott információknak ki kell egészíteniük a fogyasztók számára az élelmiszer származási országára vagy eredetének helyére vonatkozó nyújtott információkat, és könnyen láthatónak, jól olvashatónak és adott esetben letörölhetetlennek kell lenniük.

Egy százalék is számít
Elméletileg problémát jelenthet az, ha egy termékben –például palackozott tejben – az elsődleges összetevő tekintetében nem „egyértelmű a kép”, lévén, hogy a feldolgozó a hazai tejen kívül külföldről is felvásárol nyers tejet, és tegyük fel azt is, hogy a hazai tej részaránya abban a palackozott tejben 99% és a külföldről hozotté 1%. Nos, ebben az esetben a címkén vagy a dobozon már nem szerepelhet az a felirat, miszerint az Romániában gyártott (Produs în România), hanem azt, hogy EU-ban gyártott (Produs în UE). Már amennyiben a kívülről érkező tej valamelyik uniós tagállamból származik. És ha már a tejről, illetve a tejiparról esett szó: a Romániai Tejipari Patronátusok Egyesületének (APRIL) elnöke, Dan Cojocaru szerint a feliratozás módosítása a hazai fogyasztókat nemigen érinti/érdekli, de az élelmiszeripar tekintetében negatív hatásmechanizmusa lehet. Az értékben kifejezve akár 7-8 millió eurót is jelenthet. Amúgy Romániában több mint 180 olyan tejipari vállalkozás tevékenykedik, amely rendelkezik állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági engedélyezéssel az unión belüli kereskedelemre. Azok évente együttesen körülbelül 1,2 millió tonna tejet dolgoznak fel, abból mintegy 1,1 millió tonna hazai, a különbözetet pedig Magyarországról, Németországból és Lengyelországból hozták be. Közvetve idetartozik, hogy Romániában évente körülbelül ötmillió tonnányi tejipari termék kerül elfogyasztásra, s annak mintegy 60%-át a nagy üzletláncok által forgalmazott áruféleségek képezik. Cojocaru szerint főleg az áruházláncokba kerülnek majd eladásra olyan tejtermékek, amelyeken a származás, illetve a gyártás helyeként már nem Románia fog szerepelni a címkéken, hanem az Európai Unió. Többek között azért, mert a külföldről behozott tejtermékek jelentős hányada esetében is az elsődleges összetevő különböző országokból származik.
A tejtermékek kivitele tekintetében esetleg bekövetkezhet némi visszaesés, mert Európa-szerte vannak olyan vásárlók, akik igényt tartanak a hagyományos romániai termékekre, s ha a címkéről lekerül a „Made în România” felirat, s oda kerül a „Made în EU”, akkor elfordulnak attól a terméktől. Az EB végrehajtási rendeletének 2-es cikkelye tételes előírásokat tartalmaz az elsődleges összetevő származási országának vagy eredete helyének a megjelölésére vonatkozóan, ugyanakkor a rendelet értelmében az annak alkalmazása időpontja előtt forgalomba hozott vagy jelöléssel ellátott élelmiszerek mindaddig értékesíthetők, amíg a készlet tart.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek