Vágyakozás feszültsége: se veled, se nélküled?!

28

A Szentírás gyakran hasonlítja az életet az úton járáshoz. Az élet olyan, mint egy utazás. Nem egy helyben üldögélünk. Az Újszövetség több helyen mondja, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban, engedelmességben, és járjunk úgy, ahogy Jézus járt. Azt is mondja, hogy járjunk másokkal együtt az úton. Ennek három oka van:
1. Biztonságosabb. Sétáltál már éjjel egyedül sikátorban vagy egy elhagyatott országúton, netán a hegyekben? Egy kicsit félelmetes. De ha veled van még valaki, akkor nagyobb biztonságban érzed magad, akár még élvezed is a társaságát.
2. Támogatást kapsz. Az élet nem egy ötvenméteres futás, hanem egy maraton. Ha másokkal együtt jársz az úton, abból energiát meríthetsz, hogy végig kitarts.
3. Több mindent meg fogsz tudni. Ha nem egyedül, hanem másokkal jársz együtt, több mindent fogsz megtanulni vagy megtudni. Ha egyedül vagy és rossz irányba mész, lehet, hogy észre sem veszed. De ha egy barátod melletted van, akkor valószínű, hogy egyikőtök rájön, hogy rossz felé mentek és meg kell találnotok a jó irányt.
Megtanulhatunk sok más fontos dolgot is, ha másokkal járunk együtt az úton. Például megtanuljuk, hogyan viszonyuljunk más emberekhez és hogyan működjünk velük együtt. 
Megtanulhatjuk azt is, hogy hogyan kell szeretni. A Szentírás első könyve már megfogalmazza: „Nem jó az embernek egyedül”. Maga Isten sem szereti a magányosságot, és erre a közösséget adja megoldásként.
Mikor másokkal együtt járunk az életben, akkor egy olyan közösséget is találunk, amelyben megtanulhatunk szeretni.
Mikor másokkal együtt vagyunk, a vendégszeretetet is megtanulhatjuk. Szent Péter az első levelében (4,9) azt mondja, „Legyetek vendégszeretők egymással zúgolódás nélkül.” Te miért zúgolódsz? Milyen kifogást találsz arra, hogy nem hívod el a barátaidat az otthonodba? Talán azt, hogy piszkos a lakás? Akkor takarítsd ki! Vagy azt, hogy nem elég nagy és nincs elég hely? Elférnek benne hárman? Jézus azt mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok velük” (Mt 18,20).
Mindenki vágyik arra, hogy tartozzon valahová, mert Isten emberi kapcsolatokra teremtett minket. Ehhez adta Isten a családot, barátokat, magát az egyházat. Amikor másokkal együtt járjuk életünk útját és velük vagyunk közösségben, akkor ez a vágyunk beteljesül.
Fogadd barátaidat ajándékként! Barátod szíved dallamának visszhangja!

László Rezső plébános

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek