Vacak színjáték…

46

Mindaz, amiért a 2017 és 2019 között a liberálisok elmarasztalták az akkori kormánykoalíciót (PSD+ALDE) mostanság visszaköszön a liberális párt, valamint az ügyvivői kormány ténykedésében, szellemi atyjuk, Klaus Johannis gyámkodása alatt. A politika iránt érdeklődő és azt rendszeresen nyomon követő, de ugyanakkor kívülálló személy számára már-már úgy tűnik, hogy 2017-ben készült egy hangzatosnak és ígéretesnek látszó forgatókönyv, azt menet közben gyakran átírták és többször is színre vitték az értelmi szerző és a „nagy rendező” vezényletével, Liviu Dragnearól van szó. A jelek szerint ebből a forgatókönyvből ihletődött az időközben kormányra került, majd három hónap után ügyvezető kormánnyá vedlett liberális párt, s előállt egy olyan forgatókönyvvel, amelyet színre víve egy vacak előadásnak, azaz színjátéknak bizonyul. Többek között a sikerre vitt bizalmatlansági indítvány volt, amelynek közvetett értelemben a „kiművelője” maga a kormánypárt, a kormány volt, s annak „csattanóját” a már sokat emlegetett február 4-i 25 sürgősségi kormányrendelet jelentette (amelyek közül végül is 5 közlésére sor sem került). Múlt héten a megbukott kormány újravizsgáztatására került sor, ugyancsak abszurd körülmények között: a parlamenti szakbizottságokban való meghallgatásuk során a jelenleg ügyvezető tárcavezetők emberfeletti erőlködéssel próbálták bizonygatni kompetenciájukat, rátermettségüket, ígéretes elképzeléseiket, közben újólag ócsárolva elődjeiket. Ebbe az erőlködésbe jócskán belevegyült mellébeszélés, baklövés és felesleges magyarázkodás. Az erőlködés azért tűnt visszásnak és furcsának, mert ez a társaság tulajdonképpen azért akar ismét kormányra kerülni, hogy azt követően a lehető legrövidebb időn belül ismét megbukjon, s így sort lehetne keríteni az előrehozott választásokra. Erre lehet azt mondani, hogy mindaz, ami történik, nem egyéb, mint handabanda, és emlékeztet a szociáldemokrata párt múlt esztendei ámokfutására. Az viszont bekövetkezhet, hogy a mostani történéseknek, fejleményeknek a végkimenetele másabb lesz, de hogy mi azt pillanatnyilag csak esetleg saccolni lehetne. Igen, mert például azt sem tudni, hogy a mai napon, amikor esedékes az Orban Ludovic II. kormány honatyák általi megszavazása egyáltalában lesz-e kvórum a parlamentben, mint ahogy azt sem, hogy miként dönt a mai napon az Alkotmánybíróság ama beadvány ügyében, amely szerint az államelnök állítólag alkotmányellenes módon javasolta a megbukott kormányfőt, Orban Ludovicot újólag kormányfővé. (Már amennyiben a taláros testület a mai ülésén ennek a beadványnak az ügyében meghozza a döntést is.) Ennek a politikai taktikának már-már értelmetlennek tűnő és akár kilátástalannak is ígérkező volt az ország gazdasági-társadalmi életében bizonytalanságot okozott, aggodalommal tölti el a lakosság nagy részét. Nem véletlenül, hisz kérdésessé vált például a nyugdíjpont értékének a 40%-os megemelése. Ennek kapcsán a kormányfő egyes tárcavezetők, az ellenzék felesleges pánikkeltésként emlegeti azt nyomatékolva, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően sor kerül a nyugdíjpont értékének a majdani megemelésére. Azt viszont nem mondják, hogy felelősségük tudatában vállalják a 40%-ot. Ezzel pedig az a gond, hogy a törvényt szeptember 1-jéig lehet majd módosítani, és amennyiben sor kerül az előrehozott választásokra ez bizonyára be is fog következni, s akkor a 40% is módosulhat, akár lefelé is. A gyermekpénz tekintetében is hasonló dilemmák merültek fel, közben pedig egyre magasabbra szárnyal az infláció (uniós viszonylatban a maga 3,9%-os inflációs rátájával a második helyre került országunk, az első helyet Magyarország foglalva el 4,7%-kal). Ma reggel történelmi mélyponton volt a lej elértéktelenedése az 4,80226 lej/euró volt, 4,4462 lej/dollár és 233,5122 lej/1 gramm arany. Ez a nemkívánatos árfolyam mindenekelőtt a külkereskedelmi egyre inkább elmélyülő mérleghiány számlájára írható, aminek következtében számos áruféleség és szolgáltatás árainak a megemelkedésére lehet számítani. Ez nem zavarja, nem ingerli a kormányfőt, hanem az, hogy lesz-e vagy sem kvórum a parlamentben vagy az, hogy milyen úton módon lehetne pártjához édesgetni független honatyákat, illetve egyes ellenzéki pártok honatyáit, helyhatósági tisztségviselőit, s amennyiben ez bejön azt viszont sikerként könyveli el Orban Ludovic. Azt viszont nem kudarcként, hogy lejtmenetben van a lej vagy azt, hogy egyes miniszterei nemcsak a parlamentben szerepeltek le, hanem a szavazópolgárok szeme előtt is. Szerinte például az árfolyam jelentéktelen dolog, mert a hazai gazdaság stabil. Annyira stabil, mint a lej árfolyama – mondják a kormányzati színjátékot éber szemekkel követő „színikritikusok”.

Hecser Zoltán 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek