Úzvölgyi „lelet”

695

Londonban a Hyde Park szélén áll egy nagyon kifejező szoborcsoport, amely a háborúkban részt vett és ott elpusztult állatoknak állít emléket. Egyik felirat rámutat: a galamboktól az elfántokig rengeteg állat pusztult el a brit hadsereg „szolgálatában”. Az emlékmű talán attól annyira „erős”, hogy valóban: hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a harcokat nemcsak emberek és gépek vívták. Nagy Sándor Bukephalosza vagy Napóleon Marengója korántsem annyira közismert, mint gazdáik, a történelem mégis megőrizte a nevüket.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor újabb meghökkentő „leletről” olvastam: Úzvölgyében, a honvédtemető közelében – de más híradások szerint a temető területén – román katona maradványaira bukkant fémdetektorral egy „kutató”. A hozzászólók szinte mindegyike az önzetlen igazságosztó román államférfit látta a felfedező személyében, az úzvölgyi botránykeltés egyes alakjai hangzatos facebook-bejegyzésben méltatták a kiválóságát. Néhányan pedig megállapították, hogy a közzétett fotókon megjelenő csont nem emberi, hanem állati, hogy a fegyverek és a sisak nem a román hadsereg által használt darabok. Pontról pontra alátámasztották, hogy hiteltelen a fotón bemutatott „leletenyag”. Ráadásul némelyike olyan fegyver, amelyet jelentenie kellett volna a tűzszerészeknek. Egy bejegyzés szerint ez meg is történt.
Ezt olvasva levelet írtam a Bákó Megyei Sürgősségi Esetek Felügyelőségének – hogy írásban nyoma legyen minden szónak –, de választ nem kaptam. Nem is számítottam rá, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy egyetlen nap alatt csak akkor kap választ az újságíró, ha minden rendben van, vagy ha a válaszadás valóban több napot igényel. Ha volna a fentiekre épkézláb magyarázat, minden bizonnyal közölték volna. De nincs!
Elkeserít, amikor azzal szembesülök, hogy a magyar nemzet fényezésére alaptalan baromságokat osztanak meg facebookon, és bármiféle szűrő, kritika nélkül tömegek fogyasztják, kommentálják a nem bizonyítható, a kétes eredetű információkat. Próbálok optimista lenni: minden népnek van „alja”, és a mi aljanemzettársunk mellett szól, hogy legalább ő is magyar. Ha példaképnek nem is, de statisztikának jó.
Nem tudok ugyanebbe az optimizmusba menekülni, ha más népnek az alja fröcsög, főleg nem akkor, ha ellenünk. És az a legszomorúbb az Úzvölgye-cirkuszban, hogy a román aljanép telepedett rá és érzi magáénak, és mivel ez nem egy szűk szavazóréteg, a politikum sem feltétlenül tartja tőle távol magát.
Az úzvölgyi temetővel kapcsolatban nekünk nincs mitől félnünk. Éppen ezért fontos hangoztatnunk és megértetnünk az alja románokkal is, hogy ha nekik sincs mitől félniük, akkor ássunk együtt, tárjunk fel együtt, lássuk, hogy kinek mi van a hátitáskájában, amikor a helyszínre vonul.
Mit tudom én, hogy az a csont emberi vagy tényleg állati-e… A tisztelet a háborúban elesett lónak is kijár, de a kézigránát talán mégsem. És már az is rettentő kínos, ha egyáltalán felmerül a gyanú…

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek