2021, január 21, csütörtök.
custom_html_banner1

Utazik a rézérc: kimegy, visszajön…

A kormányzati illetékesek az utóbbi két-három esztendő során azt is hangoztatták, hangoztatják, hogy az export gyarapodásával egyidejűleg kedvező fordulat következett be annak szerkezetében is, s ez végső soron a gazdaságpolitikai intézkedéseiknek is tulajdonítható. Ez viszont csak részigazság, mert vitathatatlan, hogy a gépgyártóipar, s azon belül az autógyártás exportja számottevő mértékben gyarapodott, akárcsak egyes elektrotechnikai ágazatoké stb., de ennek ellenére bizonyos nyersanyagok exportja is növekedett. Itt van például az élelmiszerexport, amelyről igen kedvezően nyilatkozott többször is a kormányfő. De egy kicsit „globalizált”, ugyanis abba belefoglalta a mezőgazdasági terményeket is. Nos, ez utóbbiak már döntő hányadot jelentenek abban a bizonyos élelmiszerexportban.

A rézércfeldolgozás gyakorlatilag megszűnt, de a rézbányák száma is csökkent...
A rézércfeldolgozás gyakorlatilag megszűnt, de a rézbányák száma is csökkent…

Annak ellenére, hogy a hazai kitermelőipar, a bá­nyá­szat hovatovább zsu­go­rodott, az még „éldegél”, s a szénbányászat például a munkahelyek száma tekintetében is az ország egyes régióiban jelentős szerepet játszik. Hasonlóképpen a rézbányászat is, amely méretei tekintetében ma már semmiképp sem hasonlítható össze az 1990-es esztendő előtti időszakok során realizált rézérccel vagy az ágazatban foglalkoztatott alkalmazottak számával, de megvan továbbra is a maga jelentősége. Az alacsony hatásfokú környezetszennyező bányák bezárása mindenképp indokolt volt, de az már kevésbé, hogy a feldolgozószektort, azaz az ércdúsítást és -zsugorítást elsorvasztották. Az ércfeldolgozó kombinátokat az elmúlt tizenöt esztendő során oly „sikeresen” privatizálták, hogy ma már azok egyike sem működik. A rézkitermelés a bányabezárások ellenére is folytatódik, s ilyen körülmények között országunk nem képes feldolgozni azt, amit felhoznak a föld mélyéből, s ennek okán a rézérc teljes mennyisége gyakorlatilag kivitelre kerül. Ennek megvan a maga nem kis hátránya: a rézérc külpiaci ára jóval, de jóval kisebb, mint a tiszta rézé (de úgy is fogalmazhatnánk, hogy aránytalanul kisebb), ugyanakkor a feldolgozóegységek bezárása maga után vonta az adott régióban a munkanélküliség növekedését is.

Az import sokszorosa az exportnak
Amint azt már említettük, a rézérc exportja az elmúlt tíz esztendő során sem szűnt meg, az igaz viszont, hogy a mennyiség tekintetében igen ingadozónak bizonyult: 2005-ben például 84 000 tonna került kivitelre, 2009-ben már csak 7000 tonna, de a tavaly 47 000 tonna. Annak a tavalyi átlagára tonnánként 740 euró körül volt. A rézérc ugyan kimegy az országból, de tiszta rézre, különböző rézből készült termékekre nagy szüksége van az országnak, s ilyenképpen ami kiment, az vissza is jön iparilag feldolgozott termékek formájában. Nos, tavaly országunk 570 millió euró értékben importált tiszta rezet és rézből készült árucikkeket, 17 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben. Ebből a számadatból is az derül ki, hogy a rézre szüksége van az országnak, de ezeket a szükségleteket képtelen fedezni hazai gyáregységek termelése révén. Nem idetartozik, de utalhatunk arra is, hogy a rézércexportból is haszon származik, ám annak nemigen részese a román állam, ugyanis arra egy magáncég szakosodott, a Ronefer Kft. Az jobbára Kínába exportálja a hazai rézércet. „Igen hatékonyan”, ugyanis ennek a cégnek az utóbbi tíz esztendő során alig hat-hét alkalmazottja volt. Tehát tulajdonképpen közvetít a hazai kitermelőcégek (amelyek egyébként állami érdekeltségűek) és a külföldi potenciális vevők között. Az érdekesség kedvéért utalhatunk arra is, hogy Románia az Európai Unió tizenhét rézércet exportálója közé tartozik, s e tekintetben a hatodik helyet foglalja el.

Hiányzó láncszem
Vessünk egy pillantást a hazai réziparra. Országunkban jelenleg már csak egyetlen rézkoncentrátumot termelő cég létezik, a Cupru Min Abrud Rt. Annak termékét, a rézkoncentrátumot exportálják, de amint már arra utaltunk, a Ronefer cég révén, amellyel az állami cégnek ilyen jellegű szerződése van. A Ronefer a maga során a megvásárolt rézkoncentrátumnak 90 százalékát a kínai piacon értékesíti, s talán nem véletlenül, mert Kína a világ legnagyobb rézkoncentrátum „fogyasztója”. A Cupru Min által szállított termék rézkoncentrátuma 20 százalék körül van, ami viszonylag jónak nevezhető. Felvetődik a kérdés, hogy miért ebben a formában kerül exportra a hazai réz, és miért nem magasabb feldolgozási fokon. Annak idején a Cupru Min Abrud, valamint az Újmoldovai Moldamin Rt. is rendelkezett saját rézércfeldolgozó gyáregységgel. A Krassó-Szörény megyei Moldamin részvénytársaságot, amely az ország rézérctartalékának 30 százalékát birtokolta, privatizálták, pontosabban több privatizálási eljáráson is „átment”. 2011-ben a Svájcban bejegyzett Mineco cég érdekeltségi körébe került, amely kilátásba helyezett egy 150 millió eurós beruházást. Ebből a beruházásból nem lett semmi, ugyanis a privatizálási ügyletet utólag megvétózta az országos adóügynökség, és mindmáig nem született egy érdemi és végleges döntés. A rézércfeldolgozó üzemek kapcsán azonban azt is meg kell jegyezni, hogy azok bezárásában közrejátszodtak környezetvédelmi szempontok is, pontosabban a hosszú évek során bekövetkezett súlyos környezetszennyezés következményei. Egy új állami érdekeltségű rézércfeldolgozó kombinát létesítésének a gondolata már jó ideje felvetődött, s azt a Ponta-kormány volt illetékes minisztere, Constantin Niță is szorgalmazta. A jelenlegi gazdaságügyi miniszter, Mihai Tudose szerint is szükség lenne, hogy az országban legyen egy saját rézércfeldolgozó kombinát. Igen ám, de az legalább 200 millió euróba kerülne. Erre egyelőre nincs pénzforrás, de a miniszter néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy három olyan variáns is számításba jöhet, amely révén előteremthető lehetne a finanszírozás. Részletekbe viszont nem kíván bocsátkozni…
A réz világpiaci ára 2014-ben a megelőző esztendőhöz viszonyítva csökkent, a londoni tőzsdén például az esztendő végére 14,5 százalékkal. Ennek ellenére a réz kelendő. És hogy mit jelentene a rézfeldolgozó-ipar hazai fellendítésére, arra is az árak adnak választ: az exportált rézérc eladási ára 740 euró/tonna körül volt, az importált rézből készült réztermékeké viszont meghaladta az 5000 euró/tonnát. A tavaly, amint már arra utaltunk, az exportált rézérc értéke 35 millió euró körül volt, az importált késztermékeké viszont elérte az 570 millió eurót.

Hecser Zoltán

Kapcsolódó cikkek:

14,339RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb