Utazásaim Mikulással

Glóbusszal a vállamon 39.

20

Ugyancsak megváltozott a karitatív munkák stílusa az utóbbi időben: sokszor a szervezők látványos akciókkal csinálnak kedvet az adakozásra. Erre tipikus példa a budapesti Mikulásgyár. Az adományozók és a megajándékozottak 2005 karácsonyán találkoztak először a formájában és tartalmában egyedülálló jótékonysági akcióval. A kezdeményezés fő célja volt, hogy a hagyományos, nagy adományozó cégek mellett az egyes állampolgárokat is bevonja a szociálisan hátrányos helyzetűek adventi megsegítésébe. A Felvonulási téren felállított kis sátorpalotába csomagokat, elsősorban tartós élelmiszereket, higiéniás termékeket, játékot és ajándékot hoztak az adakozók, amelyekkel mosolygósabbá varázsolhatták a rászorulók karácsonyát.

Ünnepélyes átadás a nagyölvedi polgármesternek

A közmédia munkatársaként 2007-ben csatlakoztam a Mikulásokhoz, s nyolc esztendőn át adventi programjaim részévé vált az emberbaráti szervezés. Közben Zsolnai Endrével, a Mikulásgyár ügyvezetőjével a közös munka barátsággá fejlődött, így már november végén leültünk megbeszélni a teendőket. Ennek eredményeképpen – az évek során – nyolc felvidéki és három erdélyi településre juttattunk el száz-száz doboznyi ajándékot. Északi szomszédunknál Szepsi, Fülek, Nagyölved, Szőgyény, Farnad, Gúta, Ipolykeszi és Tornalja, Erdélyben Székelyhíd, Gyimesközéplok és Háromkút rászorulói részesültek a méretes csomagokból.
A munkamenet később rutinná vált, egytonnás teherautóba pakoltuk a száz dobozt, s még sötétedés előtt elindultunk úti célunk felé. A téli útviszonyok gyakran megtréfáltak minket, a tervezett szállítás több alkalommal hosszúra sikerült. Az említett településeken már szorgos aktivisták vártak minket, s elkezdődött a serény pakolás. Kértem, hogy a legkisebb csomagot is bontsuk fel, s mindenkit ösztökéltem a selejtezésre, hogy csak olyan ajándékot adjunk át, amelyet mi is elfogadnánk. Így az „árut” csoportosítottuk, s előkészítettük az üres dobozokat, amelyekbe már családonként lebontva raktuk a meglepetést.

Ipolykeszi ünnepség Fotók: Csermák Zoltán

Rendszerint késő estére végeztünk, így másnap tartottuk az ünnepélyes átadást. Általában a vendéglátók kis műsorral kedveskedtek, így az emelkedett hangulat már karácsonyt idézte.
Emlékezetes számomra az első szepsi rendezvény. Barátom, Bartók Csaba, a helyi televízió vezetője végigvitt a külterületen, ahol embertelen körülmények között, garázsokban éltek – javarészt – roma családok. Az állapotok megdöbbentettek, soha jobb helyre nem kerülhetett ajándék. Másnap ért a meglepetés, az elhanyagolt, majszos gyerekek tökéletesen tisztán, a lányok habos-babos ünneplőben, a kisfiúk fehér ingben jelentek meg. Szívükben már a karácsonyt köszöntötték, s megadták az ünnepnek a tiszteletet.

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.