Üresség nem létezik

92

Már Arisztotelész megfogalmazta, hogy a természet irtózik az ürességtől, s anélkül, hogy mély filozófiai fejtegetésekbe bonyolódnánk, néhány egyszerű példán keresztül megfigyelhetjük mi magunk is, hogy nemcsak a természetre, hanem magára az emberre, az emberi természetre is igaz lehet ez a megfigyelés. Gyakori például, ha egy gyermek játszik, hogy az egész szobát beteríti játékaival, de ha kétszer akkora lenne a szobája, azt is be tudná tölteni. Nekem személy szerint – de még sok hasonló embert ismerek – soha nem lehet akkora íróasztalom, amit ne tudnék telistele tölteni a legfontosabb tárgyakkal, könyvekkel, jegyzetekkel, írószerekkel, amelyek természetesen mindig kéznél kell legyenek. Sokan bárhová érkeznek, bárhol telepednek le, egy vendéglői asztalnál vagy egy vonatfülkében, rögtön körbeveszik magukat, s sokszor nem is kellenek tárgyak, sem szagok ahhoz, hogy érezzük a fülkébe betelepedő légkörét. Természetesen nincs semmi baj, amíg az ember a saját helyét foglalja, amíg az asztalán, a szobáján, a kapuján belül terjeszkedik. De megfigyelték? Ha egy diák hiányzik az iskolából, rögtön átül a padjába, ha csak egy napra is, egy másik diák. Ha mégsem tenné, akkor a hiányzó padtársa csúsztatja arrább a füzeteit, a tankönyveit, vagy valaki rádob egy kabátot. A pad vagy az asztallap ritkán marad üresen. Ha valaki meghal, s az utódok nem élnek a közelben, hamarosan a szomszéd, vagy esetleg a harmadik szomszéd veszi használatba apránként a földjét, a telkét, és méterenként, lassacskán, szinte észrevétlen kertel el mindig egy kicsit többet belőle – amíg rá nem szólnak. Mert ilyen az emberek és a dolgok természete. Állítólag még a bánat is hasonlóképpen viselkedik, és akárcsak a gázak az üreges teret, úgy tölti be az egész emberi lelket. Mert a természet irtózik az ürességtől. És éppen ezért jelentenek egyre növekvő veszedelmet falvaink üresen maradt házai: vagy összeomlanak, vagy a természet törvényeinek megfelelően, kitöltik más népek fiai. S még abban sem bízhatunk, hogy legalább a temetőink, az ittlétünk néma, s egyre gyakrabban betonnal födött tanúi megmaradnak. Láttam már traktorállomást temető helyén, s jó néhány újrahasznosított sírkövet is.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.