Ünnep előtt Vancouverben

69

A Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület meghívására – egy hosszabb kanadai körút végállomásaként – 2015. február végén érkeztem feleségemmel a városba. A Csendes-óceán partvidékén fekvő metropoliszt a világ egyik „legélhetőbb” lakhelyének tartják. A centrumban és környékén mintegy harmincezer, magát magyar származásúnak valló lakos él, a közösségi életben viszont csak töredékük vállal szerepet.
„A kis közösség gazdag kulturális élettel is őrzi magyarságát – büszkélkedett mégis egyik vendéglátónk, Párdányi Miklós, az egyesület elnöke. – Idén, a mintegy négyszáz tagot számláló egyesület március 15-ét egy egyfelvonásos darab bemutatójával ünnepli meg.”

A kanadai magyar kulturális élet Vancouverben is a lelkes szervezőinek köszönheti sikereit, akik csendben teszik a dolgukat. Dr. Mészáros Margit, a Magyar Házban a főellenőri tisztet töltötte be, de a szervezet kulturális életének is aktív részese volt. 2014-ben az ’56-os műsorban debütált rendezőként, a prózai-verses megemlékezés sikerén felbuzdulva 2015 márciusának idusát is emlékezetessé kívánta tenni. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása nyomán az Olvastam költőtárs című, Arany János és Petőfi Sándor barátságának emléket állító egyfelvonásost rendezte.
Petőfi alakítója – szintén az Alföldön – Szolnokon született, s akkor már tizenegy éve élt a kanadai városban. Már a kezdetektől – a tánccsoport mellett – bekapcsolódott Thália tanítványainak a munkájába is. Gyakran felkérték versek olvasására, így kézenfekvővé vált, hogy ő alakítsa az egyik poétát.

„Otthon gyakran indultam versmondó versenyeken – idézte a poézishez való kötődését Ollé Attila. – Egyik példaképem Cseh Tamás volt, így hamar megtanultam gitározni is. Több lemezét játszom, rendezvényeken, vagy akár a tábortűz mellett is szívesen szórakoztatom velük a hallgatóságot. A nemrég elhunyt előadó emlékét a darabba is becsempésztem: a jelenet Cseh Tamás–Bereményi Géza szerzeményével, a Petőfi halálával ér véget.”
A magyar színjátszás Vancouverben jelentős hagyományokra tekint vissza: tudomásunk szerint az amerikai kontinens egyetlen magyar teátruma, és 2014-ben ünnepelte negyvenedik születésnapját. A jeles eseményre készült amatőr fellépések idővel professzionális előadásokká nemesültek. Többek között a János vitéz, a Légy jó mindhalálig, Goldoni Chioggiai csetepaté című művének sikeres színrevitele szerepel a krónikákban.
„Március 15. a közösségért érzett önzetlen felelősségvállalás napja – fogalmazta meg Szigeti Miklós, a Vancouveri Első Magyar Református Egyház lelkipásztora. – Egy olyan értéké, amelynek ápolása különösen fontos az individualizálódó társadalmunkban, bárhol éljünk is a világban. Pedig egy közösség sem képes létezni áldozathozatal nélkül. Hisszük, Isten nem véletlenül adta nekünk ezt a nyelvet, kultúrát, szellemi örökséget. Szeretnénk ezt a gazdagságot megőrizni és továbbadni, miközben értékeket veszünk át a kanadai társadalomból is. Meggyőződésem, hogy sérülés nélkül lehet a kettőt beépíteni lelkünkbe.”

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek