Ünnep a Székelyföldnél

42

A Székelyföld folyóirat nem ajándékot vár, hanem ajándékot ad – így ünnepli minden esztendőben saját születésnapját – hangzott el a lap tegnap délelőtti díjátadó ünnepégén, a csíkszeredai Székelyföld Galériában. Idén a folyóirat díját Obrusánszky Borbála történész és Borsodi L. László költő, kritikus vehette át.

Obrusánszky Borbála átveszi a Székelyföld-díjat. Elismert kutatómunka Fotó: Balázs Árpád
Obrusánszky Borbála átveszi a Székelyföld-díjat. Elismert kutatómunka Fotó: Balázs Árpád

Tizennyolc éve, 1997. október 23-án jelent meg a Székelyföld folyóirat első száma. Azóta minden esztendőben a folyóiratban az évben közlő kiemelkedő alkotók közül választják ki a díjazottakat.
A Kelet-kutató, mongolok és hunok nyomába eredő, Tibet-járó Obrusánszky Borbála januárban Andaság és komaság: Az eurázsiai vérszerződések vizsgálata címmel, júniusban Az építőáldozat belső-ázsiai gyökereiről közölt tanulmányt a Székelyföldben. A palócföldi tudós tíz évvel ezelőtt járt először környékünkön Szentkatolnai Bálint Gábor kutatásait folytatva, azóta gyakran visszatérő vendég, sőt, amint elmondta, sikerült keleti tudóstársait is „megfertőznie”, így már mongol kutatók is megfordultak és dolgoztak Székelyföldön.
– Maradhatott volna egyszerűen magyartanár, de nem tette – méltatta Lövétei Lázár László a szintén Székelyföld-díjjal kitüntetett Borsodi L. Lászlót –, mert tanári katedrája mellett költő, irodalomkritikus és szerkesztő is egyben, egy olyan világban, ahol nemegyszer a kulturális lapokból is kitiltják a kritikát – hangsúlyozta.
A díjazott felidézte, hogy 2003 körül jelent meg az első kritikája a lapban, de kötődése a folyóirathoz jóval korábban, költőként kezdődött, és nemcsak a díjat köszönte meg, hanem azt is, hogy a Székelyföld szerkesztői biztatták, és közlésre méltónak találták írásait. Ugyanakkor köszönetet mondott a feleségének is, akinek háttérmunkája nélkül nehéz lenne alkotnia.
– A Székely Bicskarendet a számunkra kedves magyarországi barátaink díjazására alapítottuk – emelte ki Lövétei Lázár László főszerkesztő, átadva az idei díjat Szepesi Attila költőnek, a Nemzet Művészének, aki saját bevallása szerint az első cipcer, aki ilyen kitüntetést magának tudhat. A költőt Fekete Vince mintegy laudációként egy elgondolkodtató költeménnyel köszöntötte. Ugyancsak ő laudálta egy rendhagyó szöveggel Adorjáni Annát, aki az ígéretes tehetségeknek járó, ötödszörre odaítélt Szabó Gyula-emlékdíjat vehette át. Adorjáni Anna, a bukaresti Balassi Intézet munkatársa „precíz, aprólékos, kitűző atmoszférateremtő erejű” írásaiért érdemelte ki a kitüntetést.
Az ünnepség zárásaként felszólalt Rigó Mihály, Homoródalmás polgármestere, aki Szabó Gyula emlékének ily módon való ápolásáért mondott köszönetet, illetve Szarka Gábor konzul is, aki a lap munkatársainak a magyar kultúra egészére való odafigyelését emelte ki.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.