Uniós pénzalapok „úszhatnak el”

50

Hétfőn egyidejűleg a parlament ama rendkívüli ülésszakával, amely során bizalmat szavaztak a kormányprogramnak és az új kormánynak, a fővárosban egy rangos szakmai konferencia is lezajlott. Ez utóbbi a Román Nemzeti Bank és az Európai Bizottság égisze alatt, s annak témakörét az Európai Alapok, illetve azok lehívása és ez utóbbi terén megmutatkozó késlekedések képezték. Amúgy ezen a konferencián jelen volt Corina Creţu, a régiófejlesztési politikáért felelős európai biztos, valamint az Európai Bizottság romániai képviseletének szakértői. A résztvevők között pedig tekintélyes hazai gazdasági elemzők, az uniós jogszabályozásban jártas jogászok, egyes szakhatóságok képviselői is jelen voltak, de a véletlenek szerencsétlen egybeesése okán a kormány illetékesei távolmaradtak. Sajnos…

Corina Creţu csak részben van megelégedve…

A két nagy jelentőségű említett esemény között van némi összefüggés még akkor is, ha jellegük tekintetében nagy az eltérés. Van, mert Viorica Dăncilă kormányfő által ismertetett, a kormányprogramra vonatkozó expozéban is kiemelkedő helyen szerepelt az Európai Alapok kérdésköre, s azon belül a lehívások felerősítése, serkentése. Ilyen összefüggésben Dăncilă utalt arra, hogy szándékaik szerint 2020-ig az ország rendelkezésére álló uniós forrásokból 30 milliárd eurót szeretnének lehívni, s abból többek között a közúti és a vasúti infrastruktúrát fejlesztenék és megépítenének nyolc regionális kórházat, illetve a fővárosban egy orvosi komplexumot. Továbbá: az uniós alapok lehívási rátája 2020. december 31-ig el fogja érni a 72,5%-ot, 2023. december 31-ig pedig a 100%-ot. A programban az is szerepel, hogy Nagy-Britanniának az Európai Unióból való kilépése nyomán, valamint Portugália és Görögország GDP-jének a túlszárnyalása nyomán Románia gazdasága 2020-ban uniós viszonylatban a 13. helyre kerül, mármint a nagyságrend tekintetében. Ez mind szép és jó. Hasonló vállalások, ígéretek a mindenkori kormányok részéről már többször is elhangzottak, legutóbb 2017 januárjában, de a múlt esztendei eredmények nem emelkedtek az ígéretek „szintjére”. Ezek szerint könnyebb ígérni, mint az ígéretet gyakorlatba ültetni, azaz megvalósítani. Amúgy a lehívások tekintetében Románia egyszer sem volt a helyzet magaslatán. Lehet, hogy a Dăncilă-kormánynak sikerül fordulatot előidéznie a szóban forgó tekintetben, s ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy értesüléseink szerint az elmúlt hónapok során eredményessé vált az együttműködés, a kapcsolat az Európai Bizottság illetékeseivel, ami azt is jelentette, hogy esetenként felgyorsultak az elszámolások.

Nagy a kockázat…
Nézzünk néhány számadatot azok közül, amelyek terítékre kerültek a hétfői szakmai konferencián. A 2007–2017-es időszakban Románia az Európai Unió költségvetéséből 45,7 milliárd euró értékű alapokban részesült, ami éves átlagban a GDP 2,8%-át tette ki. Ennek kapcsán Corina Crețu uniós biztos arra figyelmeztetett, hogy akárcsak eddig, továbbra is lassú a projektek gyakorlatba ültetése, s ugyanakkor gond van egyes projektek minőségével is. Másképpen fogalmazva, gyengécskének nevezhető az európai alapok „érkezése”. Amúgy ebből az összegből 37,1 milliárd euró a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret alapján érkezett, 8,6 milliárd euró pedig a 2014–2020-as többéves pénzügyi program keretében. A 2007–2016-os időszakban a strukturális és a befektetési alapok átlagosan 27%-ot képviseltek a közigazgatási intézményrendszerek által eszközölt összberuházásokban. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint a szóban forgó alapok lehívásának együttes hatásaként a 2007–2016-os időszakban a GDP 1,2 és 1,6 közti százalékponttal növekedhetett. A jegybank elnöke, Mugur Isărescu szerint az európai alapoknak jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült beilleszkedni a költségvetési hiánycélba, s ilyen összefüggésben utalt arra, hogy amennyiben 2007–2017 között nem érkeztek volna uniós pénzala­pok, akkor a GDP-arányos költségvetési hiány 4,7% körül helyezkedett volna el. Ugyancsak Mugur Isărescu utalt arra is, hogy az európai alapoknak, illetve a lehívási rátának meg lehet, megvan a maga szerepe a valutaárfolyamok alakulása szempontjából is. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a múlt esztendő végén készült hivatalos helyzetjelentés szerint a 2014–2020-as időszakra vonatkozó rendelkezésre álló uniós pénzalapokból a különböző programok keretében 2017. december 20-ig csekély összegeket sikerül csak lehívni. Nevezetesen a rendelkezésre álló több mint 22,5 milliárd euróból alig 624 millió eurót, azaz a lehívási ráta alig 2,7%-os volt. Eredményt felmutatni egyetlen területen sikerült, nevezetesen a mezőgazdasági szubvenciók lehívása tekintetében, ami viszont nem jelent különösebb erőfeszítést: összeállítasz egy dokumentációt, benyújtasz egy kérést és következik a pénzösszegek szinte automatikus átutalása.

Túlszabályozás
Corina Crețu a konferencián elhangzott expozéjában elismerte, hogy országunk az utóbbi hónapok során előbbre lépett, főleg annak eredményeként, hogy sikerült akkreditálni a menedzsment egységeket. Ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy meglátásuk szerint a projektek gyakorlatba ültetésének a folyamata ott kint a terepen túlontúl lassú. Ilyen értelemben utalt arra, hogy számos olyan infrastrukturális projekt volt, amelyek határideje 2015-ben lejárt, azokat nagy kínnal-bajjal sikerült átütemezni 2017-re, de befejezésükre mégsem került sor. Előbb-utóbb ezek a projektek finalizálódnak, de szerencsésnek nem nevezhető, hogy a 2014–2020-as költségvetésből kell azokat finanszírozni. Idetartozik az is, hogy a 2014–2020-as időszakban rendelkezésre álló pénzalapok olyan projektek finanszírozására is kell szolgáljanak, amelyeket a megelőző pénzügyi időszakban kellett volna finanszírozni. Példaként hozta fel a szállítás terén benyújtott és unió által finanszírozott projekteket.
Corina Crețu, aki egyébként jól ismeri a romániai helyzetet, megfogalmazott egy meggondolkoztató észrevételt is: helyi szinten túlszabályozták a dolgokat, s ilyenképpen megnehezült, legalábbis esetenként a projektek gyakorlatba ültetése. Ennek kapcsán megjegyezte azt is, hogy az Európai Bizottság szintjén kidolgozás alatt áll egy egyszerűbb és világosabb szabályozási keret kidolgozása, de a tagállamok, illetve azok helyhatóságai is arra kell törekedjenek, hogy elkerülhetővé váljon a túlszabályozás.

Másabb ráfigyelés
Január 19-én némileg elejébe menve a Tudose-kormány távozásának, benyújtotta lemondását az európai alapokért felelős tárca nélküli miniszter, Marius Nica. Alig három hónapig töltötte be ezt a tisztséget (egyébként a Ponta-kormány idején is ellátta ezt a tárcavezetői funkciót), de vitathatatlan, hogy tapasztalata és kapcsolatai révén sikerült elérnie a pénzalapok lehívásának a felgyorsítását, s ez ki is derül abból a helyzetjelentésből, amelyet január 23-án hoztak nyilvánosságra, s amelyen a január 19-i állapotok vannak feltüntetve. (Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert december utolsó napjaiban és január első dekádjában több mint 400 millió euró értékű uniós alap érkezett az országba az elfogadott elszámolások nyomán.) A távozófélben lévő Marius Nica többek között azt nyilatkozta, hogy az uniós alapok lehívása tekintetében hathatósabban és eredményesebben kell tevékenykedniük a helyi közigazgatási intézményrendszereknek, azaz élniük kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket számukra biztosíthatnak a különböző operacionális programok. Ebben az összefüggésben helytelenítette azt a gyakorlatot, hogy egyes helyhatóságok úgymond az állami költségvetés irányába „mozdulnak el” és olyan projekteket nyújtanak be és igényelnek finanszírozást (például a helyi fejlesztési országos program keretében), amelyekre lenne lehetőség, mármint a finanszírozásra az Európai Bizottsághoz benyújtott projektek révén. Szerinte ez a gyakorlat azért állt fenn, mert könnyebb a hazai illetékes központi hatóságoknál (minisztériumok stb.) „lobbizni”, illetve kilincselni, mint pályázni az Európai Uniónál. Ezt a véleményét erősítette meg hétfőn a frissében kinevezett új pénzügyminiszter, Orlando Teodorovici (aki egyébként egykor az európai alapokért felelős tárca nélküli miniszteri tisztséget is betöltötte), amikor is utalt arra, hogy a szaktárca keretében létrehoz egy olyan igazgatóságot, amely felügyeli majd az állami költségvetésből igényelt pénzalapokat bizonyos projektek finanszírozására vagy társfinanszírozására, s amennyiben olyan projektekről van szó, amelyek gyakorlatba ültetése végett lehívhatók uniós alapok is, akkor „közbe fog lépni”, méghozzá személyesen. Ezt azzal is indokolta, hogy olyan körülmények között, amikor képtelenek vagyunk ilyen vagy olyan okokból kifolyólag pályázatokat benyújtani, illetve pénzalapokat lehívni az uniós alapokból, akkor megengedhetetlen az állami költségvetésből kicsikarni pénzalapokat.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.