Újólag sürgőssé vált…

63

Az Európai Unió majdani közös pénznemének romániai bevezetése az elmúlt esztendők során többször is terítékre került. Hol elvi síkon, hol pedig konkrét elképzelések körvonalazása révén. A mindenkori államelnökök, kormányfők, kormánypártok, kormánykoalíciót alkotó pártok, de úgy általában a parlamenti pártok többször is előhozakodtak ezzel az igen bonyolult problematikával, „menetrendet” is megpróbáltak felvázolni. Egy adott pillanatban arról is hallani lehetett, hogy a bevezetés nem képez prioritást, s az legjobb esetben is távlati célkitűzés lehet. (Amúgy ilyen jellegű megnyilatkozások elhangzottak más kelet-közép-európai tagállamokban is.)
Úgy jó három hónapja ismét ráterelődött a figyelem az euró romániai bevezetésének ügyére. A „hangadó”, Klaus Johannis államelnök volt, aki az Európai Tanács 2017 decemberi ama csúcstalálkozóján – amelynek központi témáját a Gazdasági és Monetáris Unió konszolidálásának módozatai képezték – azt hangoztatta, hogy „országunk számára az egységes pénznem bevezetése igen lényeges célkitűzés, mind a nemzetgazdaság, mind pedig a román állampolgárok jóléte és az Unión belüli pozíciónk tekintetében”.
Az elmúlt nem egészen három hónap során többször is megpengették politikusok, banki és pénzügyi szakértők, gazdasági elemzők egyaránt a csatlakozás távlatait, illetve lehetőségeit. Hétfőn konkrétumokkal is kirukkolt a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea, aki azt közölte, hogy létrehozzák azt az országos bizottságot, amelyre hárulna a megalapozási terv jóváhagyása, illetve az eurózónához való csatlakozás 2024-ig. Igaz, hogy a kormányfőre hivatkozott, azt hangoztatva, hogy a bizottság létrehozásáról őt Viorica Dăncilă tájékoztatta.
A szerdai kormányülésen erre a kérdéskörre valóban kitért Dăncilă kormányfő: „Azt tartom, hogy az euró pénznemhez való csatlakozás, az euró bevezetése Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozását követően a legjelentősebb projekt. Sürgősségi kormányrendelet révén létre fogjuk hozni az euró pénznem országos bevezetési tervének megalapozó bizottságát.” A sürgősségi kormányrendeletet el is fogadták, s abban többek között az áll, hogy széles körű képviselet lesz biztosított a bizottságban, ugyanis helyet kapnak az államelnöki hivatal, a kormány, a jegybank, a pénzügyi felügyelet, a hazai tudományos-kulturális, az akadémiai szféra, a patronátusi és a szakszervezeti érdekképviseletek, nem kormányzati szervezetek képviselői is. A bizottságnak két társelnöke lesz: az egyik a kormányfő, a másik a Román Akadémia elnöke. Továbbá két alelnöke: egyik a jegybank kormányzója, a másik pedig a kormányfő döntése révén kijelölt egyik kormányfőhelyettes.
Ugyanakkor az országos bizottság keretében különböző munkacsoportokat hoznak létre, amelyek különböző területeket fognak „bejárni”. November 15-ig az országos bizottság beterjeszti az euró bevezetésére vonatkozó menetrendet, valamint az azzal kapcsolatos országos tervet, amely révén megállapítódnak a különböző konkrét akciók. Egyébként a sürgősségi kormányrendelet még nem jelent meg, így annak tartalma sem ismeretes, de azt tudni, hogy az euró bevezetése elképzelhetetlen az úgynevezett konvergencia-kritériumok teljesítésének hiányában.
Tulajdonképpen az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt azon feltételekről van szó, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. Anélkül, hogy részletekbe és fejtegetésekbe bocsátkoznánk, érdemes a kritériumokat felvázolni, lévén, hogy azok ismeretében talán számot lehet adni arról is, hogy mivel is kíván most megpróbálkozni nem egészen hat esztendő leforgása alatt Románia a Szociáldemokrata Párt „bölcs irányítása” alatt. (Igaz, azt még nem tudni, hogy a soron következő, a 2020-as választásokat követően ez a párt még kormánypárt vagy esetleg kormánykoalíciós párt lesz-e.)
Íme a négy kritérium: 1. az inflációs ráta egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát; 2. az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, a bruttó államadósság pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át; 3. a tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot (a gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-Mechanizmusba, az ERM-be); 4. a hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába.
Szemrevételezve a szóban forgó négy kritériumot, és összevetve azok ismérveit a hazai konkrét helyzettel, már-már sajnálattal kell megállapítanunk, hogy pillanatnyilag a kritériumok maradéktalan teljesítéséről egyáltalán nem lehet szó, bár vannak olyan eredmények, amelyek azok közelében leledzenek.
Tehát igen komoly erőfeszítés és makrogazdasági szinten – egyes mutatók tekintetében jelentős – előbbrelépés szükségeltetik. Az is igaz viszont –, s ezt akár vigasztalásnak is szánhatjuk –, hogy 1999 óta a Gazdasági és Monetáris Unió több tagállama is megsértette a konvergencia-kritériumokat, de annak nem voltak büntető jellegű következményei.
Egyébként eddigelé az Unió 28 tagállama közül 19 vezette be az eurót, legutóbb 2015. január 1-jé től Litvánia. Ugyanakkor Dánia és az Egyesült Királyság annak idején mentességet kapott az euró majdani bevezetése alól.

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe március 26-i számában jelen meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.