Újólag a bérszintekről

Mennyi is a „legnagyobb”, illetve a „Legkevesebb”

52

A bérszintek, a bérek alakulása mindig is témája a közbeszédnek, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a közérdeklődés középpontjában áll, de ez vonatkoztatható a nyugdíjakra, tágabb értelemben a személyi jövedelmek problematikájára is. Ebben a kontextusban pedig utalhatunk arra is, hogy az Országos Statisztikai Intézet (INS) jóvoltából havonta nyilvánosságra hozzák a bruttó és a nettó bérek értékszintjeit, a közszférai intézményrendszerben évente kétszer közszemlére kell bocsátani a bérszinteket (beleértve bér jellegű juttatásokat is), ugyanakkor számos tanulmány, elemzés jelenik meg a különböző illetékes szakszervek, kutatóintézetek és szakelemzők részéről is. Időközben megjelennek olyan számadatok is, amelyek még jobban összekuszálják a szálakat, illetve elbizonytalaníthatják a „hallgatóságot”.

Lapunkban is többször írtunk már a bérek idei alakulásáról, elemzésünket mindig hivatalos, az INS-től vagy a munkaügyi felügyelőségtől származó számadatokra alapozva. Most azért térünk vissza, mert a minap olyasmit olvastunk, hogy „kiürül az ország a mélyülő bérszakadék miatt”. Az nem vitás, hogy a migráció továbbra is létezik, de annak arányai kisebbedtek, mint ahogy az is igaz, hogy munkaerőhiány mutatkozik számos szektorban, de az, hogy kiürülne az ország, enyhén szólva túlzás, s ebben az áldatlan állapotban az is közrejátszott, legalábbis állítólag, hogy „Romániában legnagyobb jövedelemmel bíró 10% bevétele csaknem hatszor nagyobb, mint a legkevesebbet kereső 10%-é”. Továbbá utalás van arra is, hogy a „legnagyobb jövedelemmel rendelkező román állampolgárok több mint 6928 eurót keresnek éves szinten, a legkevesebbet kereső 10%-nál pedig a bevételek éves szinten alig 1189 eurót tesznek ki”. Azt eddig is tudtuk, hogy a hazai minimálbérnek akár több mint tizenötszörösét is kitehetik egyes bérszintek. Tehát az a hatszoros nem is olyan meglepő, már amennyiben a bérszintekről van szó. Ezt azért mondjuk, mert abban az ominózus írásban hol fizetésről, hol bérről, hol jövedelemről, hol pedig bevételről írnak (s azt sem pontosítják, hogy bruttóról vagy nettóról van-e szó.) A közszférában például a maximum az országos garantált minimális bruttó bérnek (a 2080 lejesnek) a tizenkétszerese, s abban részesül az államelnök, de egy megyei tanácselnök is annak kilencszeresében, s az ország legkisebb városának polgármestere pedig annak öt és félszeresében. Ez esetben a „szakadékot” a törvényhozás, a törvényhozók idézték elő, és arról valóban lehet és kell is vitatkozni, hogy ez méltányos-e, igazságos-e olyan körülmények között, amikor az adófizető pénzéből fizetett bérekről van szó. A magánszektorban némileg másként fest a helyzet, mert ott ki kell termelni a bérek fedezetét, s ott szóba sem jöhet olyan, amit úgy hívnak, hogy „egységes bérezési kerettörvény”. Ezért is fordulhat elő az, hogy Romániában is, akárcsak világszerte (de a velünk szomszédos országokban is) vannak kiugróan magas bérek. Országunkban például 87 olyan munkaszerződésről tudni, amelyekben 100 000 lejt meghaladó bruttó bér szerepel. Az ilyen és az ehhez hasonló magas bérszintek megnehezítik a valós kép kialakítását, a bérek hazai helyzetéről ugyanis akarva, nem akarva, az országos átlagos bruttó vagy nettó bért bizonyos mértékben „feltornásszák”. Annak kvantuma egyébként júliusban 5091 lej, illetve 3119 lej volt.

Ami sokatmondó
Következésképpen az átlagbér csak az eligazodásban segíthet. Talán többet mond a medián, az úgynevezett helyzeti középérték. A számítások szerint ez az érték hazai viszonylatban 4725 lejes bruttó bért jelent (azaz valamicskével többet, mint 1000 eurót). Nos, a munkaügyi felügyelőségtől származó értesülések szerint a romániai privát szektorban mintegy 943 000 olyan szakképzett alkalmazott tevékenykedik, akinek a havi bruttó bére meghaladja a medián értékét, azaz a 4725 lejt (illetve nettó értéken a havi 2764 lejt). A privát szektorban foglalkoztatott szakképzett alkalmazottaknak több mint 60%-áról van szó. Legtöbben a fővárosban találhatóak, szám szerint 355 577 alkalmazott, illetve az összalkalmazottak 37%-a, a második helyet Kolozs megye foglalta el 63 700 fővel, azaz az összalkalmazottaknak a 6,8%-ával. (Az is igaz viszont, hogy vannak olyan megyék, ahol a beosztott alkalmazottaknak kevesebb mint 2%-ának van 4725 lejt meghaladó havi bruttó bére, sőt olyan megyék is vannak, ahol a szóban forgó arány a 0,5%-ot sem éri el.) Amúgy a már említett 943 729 alkalmazott a hazai mintegy 5,6 millió főt számláló összalkalmazottnak a 17%-át teszi ki.
A fentebbi hivatalosnak tekinthető számadatok tükrében nehezen tudjuk értelmezni azt az állítást, miszerint „a legnagyobb jövedelemmel rendelkező román állampolgárok több mint 6928 eurót keresnek éves szinten”, nem, mert az havi 2736 lejt jelent, ami nem a nagy jövedelmek szférájába tartozik, hanem inkább a minimál bruttó bérhez áll közelebb (sőt kisebb, mint az építőipar egyes szegmenseiben kötelezően alkalmazandó minimálbér értéke). Továbbá azt se tudjuk hova tenni, hogy „a legkevesebbet kereső 10%-nál pedig a bevételek éves szinten alig 1189 eurót tesznek ki”, lévén, hogy az havi 470 lejt jelentene, ami elképzelhetetlen, lévén, hogy az országos garantált minimális bruttó bér, azaz a havi 2080 lej mindenképp „garantált”. Ügyeljünk hát, és bánjunk kellő ráfigyeléssel a számadatokkal.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek