péntek, november 27, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Újfajta készségekre van szükségünk

A fokozódó világjárvány, az elhúzódó korlátozások és a folyamatos fenyegetettség nagy teher mindenki számára, akkor is, ha a megbetegedést sikerült eddig elkerülni. Mi jelenthet kapaszkodót jelen körülmények között, mire és hogyan figyeljünk jobban azért, hogy ezt a nehéz időszakot átvészeljük – kérdeztük Kádár Enikő pszichológustól.

 

– Mindannyian érezzük, hogy az elhúzódó bizonytalanság nem jó. Hogyan nyilvánul meg ez?

 

– Sok minden történt ebben az évben, egyik pillanatról a másikra kellett alkalmazkodni, szokásokat megváltoztatni. Olyanok számára, akik még sosem dolgoztak home office-ból, vagy már dolgoztak, de más körülmények között, ugyanúgy tartogatott kihívásokat az új helyzet. Azok számára, akik egyedül vannak otthon, vagy akiknek a nyakukba szakadt a gyermekfelügyelet, illetve akiknek bizonytalanná vált az egzisztenciája, szintén nehéz időszak következik.

Azt mondják, hogy aki emberekkel foglalkozik, az a teljes személyiségével dolgozik, és ezt a munkát akkor tudjuk hosszú időn át végezni, ha közben megtanuljuk, hol húzódik a munka és a magánélet közötti kerítés. Ebben az időszakban, most szinte minden összemosódik: otthon dolgozunk, otthon tanulunk, találkozunk az osztálytársakkal, de nem érintkezünk. Önismeret, önreflexió, folyamatos tükör, és a határaink feszegetése, vagy éppen szigorú megtartása.

 

– Nemcsak a bizonytalanság a biztos, hanem szinte folyamatos fenyegetettségről is beszélhetünk, hisz a megbetegedés veszélye ott lebeg mindannyiunk feje felett… Milyen érzelmeket, megnyilvánulásokat válthat ez ki felnőttekből, gyermekekből?

 

– Egyszerre lehetünk kétségbeesettek, dühösek, feszültek, szorongóak, és érezhetünk félelmet, bűntudatot. Talán azt is érezhetjük, hogy kicsúszik a kezünkből életünk és az események irányítása.

Azt, hogy a gyerekek ezzel hogyan képesek megbirkózni, több tényező is befolyásolja. Egyrészt függ attól, hogy milyen életszakaszban vannak, milyen megküzdési stratégiáik vannak, körülveszi-e őket egy biztonságot nyújtó családi háttér, tudják-e működtetni a szociális kapcsolataikat. Ha igen, akkor van esély a pozitív kimenetre. De azért azt is látjuk, hogy közel sem minden gyerek rendelkezik az imént felsoroltakkal: őket bizonyára jobban megviseli a helyzet. Most az egészségesen működő családok egyensúlya is könnyen ki tud billenni.

 

– Mi jelenthet kapaszkodót, segítséget?

 

– Mibe is kapaszkodhatunk ebben a kiszolgáltatott helyzetben? Az igazi erőt és támaszt természetesen a másik ember jelenti, a család, a közösség, a közös hit. Nagyon sokat jelent, ha tudjuk, hogy felhívhatunk ebben a vészhelyzetben egy segítőt, aki odaadóan és szívvel hallgat. Az odaadás és a részvét érzése könnyebben megjelenik most, mert közösen éljük meg a bajokat. Tehát most minden „segítőre” szükség van, mindenkire, aki erőt és hitet tud önteni a másikba.

 

– Van, akinek a hite, van, akinek az optimista világnézete segít, de hogyan lehet inkább azt tudatosítani, ami jó, ami pozitív?

 

– Az optimizmus és pesszimizmus hatását rengetegen vizsgálták már. Összességében elmondható, hogy az optimista viszonyulás kapcsolatban áll a pozitív önbecsüléssel, a pszichológiai jóléttel és az egészséggel. Rengeteg múlik azon, hogy milyen a hozzáállásunk a nehézségekhez. Újfajta készségekre van szükségünk, hogy az élet folytatható legyen tovább: nagyfokú rugalmasságra, folyamatos újratervezésre, egymás iránti alázatra, tiszteletre.

 


R. Kiss Edit

R. Kiss Edit

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb