Újdonságok iskolában, óvodában: hogyan segítsünk gyermekünknek?

11

A tanévkezdés a világjárvány előtti időszakban is sok izgalmat hordozott magával, erre az állapotra tevődik rá most az utóbbi hónapok bizonytalansága, félelmek és az új szabályok tömkelege. Hogyan engedjük el a gyermekeket óvodába, iskolába, hogyan segíthetjük őket szülőként ezen a csöppet sem szokványos tanév kezdetén – kérdeztük Balázs Juhos Orsolya pszichológust, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársát.

– Az elmúlt hónapokban a gyermekek is sok olyan információt hallhattak, kaphattak el a felnőttek beszélgetéseiből vagy a nagyobbak akár olvashattak, láthattak maguk is, amelyek megijesztették őket, vagy amelyet nem tudtak megfelelően értelmezni. Mit tanácsol, mit mondjunk el nekik a világjárványról és főként hogyan tegyük ezt?

– A világjárványról az elmúlt hónapok alatt valószínű, hogy mindenkinek kialakult már egy képe, körvonalazódott a hozzáállása. A tényszerűséget tartom fontosnak, persze nem a statisztikai adatokra gondolok, hanem azt elmondani, amiben a szülő hisz. Hitelesen, mert ha szorong, azt a gyerek úgyis észreveszi más reakciókból. Elmondhatjuk, hogy mitől, miért aggódunk, de azt is mondjuk el, hogy mi segít nekünk megnyugodni, mire gondoljunk (például, hogy a sok szabály és korlátozás célja az, hogy minél jobban tudjunk vigyázni magunkra, egymásra, hiszen az orvostudomány nagyon fejlett és korszerű, csak elkerülendő, hogy egy időben túl sok beteg legyen) vagy mit tegyünk: sportoljunk, lazítsunk, foglalkozzunk a hobbinkkal stb. Ugyanakkor kérdezzük meg, beszéljünk arról, hogy a gyerek mit érez, mit gondol. Életkora függvényében magyarázzunk neki.

– Becsengettek egy új tanévre, és miután már az előző sem szokványos módon ért véget, ez a tanév is sok új szabállyal kezdődik. Hogyan készítsük fel a gyermekeket erre, hogyan ismertessük számukra az egyes óvodákra, iskolákra vonatkozó új szabályokat?

– A jelenlegi helyzet, a 2020–2021 es tanév kezdete olyan, amilyenre még nem volt példa, a gyerekek már fél éve nem járnak iskolába. Nagyon várják, hogy újra együtt lehessenek osztálytársaikkal, hiányzik már az óvó néni, a tanító, a tanárok. A szülők viszont aggódnak, amikor a híreket hallgatják és olvassák, amikor hazatérnek az első szülői értekezletekről.

Sok az új szabály, sok minden másképpen lesz, mint eddig, és ez még iskolánként is eltérő lehet. A gyerekeinket pedig fel kell készítenünk erre az új tanévre, miközben nekünk is nehéz elképzelnünk, hogyan is fog zajlani az élet az iskolában, óvodában. A gyerekeket arra tudjuk ráhangolni, ami nekünk is világos, például, hogy a higiéniai szabályokat be kell tartani, kezet kell mosni. A többi információt tényszerűen kell kezelnünk, annak alapján, amit a különböző intézményekbe (óvoda, iskola) járó gyermekeink pedagógusai elmondtak nekünk a szülői értekezleten: hány órára kell menni, hogyan fognak ülni, milyenek lesznek a szünetek. Azt fontos elmondanunk, hogy most jobban figyeljenek és hallgassanak a pedagógusokra, mint bármikor, mert ők tudják, hogy mi a teendő, ők fogják folyamatosan útba igazítani őket.

A gyerekek hamar megszokják az új szabályokat is, de az fontos, hogy a szülő arra biztassa otthonról, hogy betartsa őket, betartsa, amit a pedagógus mond, és akkor könnyebb lesz az alkalmazkodás. A szülőnek tehát maradéktalanul kell bíznia a pedagógusokban. Ők azok, akiknek a normalitás határain belül be kell tartaniuk a szabályokat a gyerekekkel. A bizalom kérdése kulcsfontosságú a jelen helyzetben főként akkor, ha a gyermek most kezdi az óvodát, előkészítő osztályt. Most nincs lehetőség az óvodai beszoktatásra, az előkészítős gyerek kísérésére az osztályteremig stb. A gyerekeket az új szabályok szerint kell felkészítenünk. Eddig mi öltöztettük kis óvodásunkat, most elmagyarázzuk, hogy az óvodába érve az óvó néni, dada néni fog segíteni neki, hogy együtt mennek be. Azt hangsúlyozzuk, hogy mi fog történni, lépésről lépésre. Nem azt, hogy mit nem szabad, mi lesz másképp, mint eddig. Lépésről lépésre mondjuk el, hogy mire számíthat.

Kortól függetlenül keressük a dolgok jó oldalát, vetítsük elő a találkozás örömét. Sok intézményben felújítások történtek, ha nem, akkor is lehetnek újdonságok jó értelemben, figyelmünket irányítsuk azokra. Gondoljunk iskolával, óvodával kapcsolatos kellemes emlékekre, és emlegessük azokat.

– Milyen módon tudjuk kihangsúlyozni az egyes elővigyázatossági intézkedések fontosságát úgy, hogy azért ne ijesszük meg a gyermekeket? Például a gyakori kézmosás fontosságát hogyan lehetne tudatosítani?

– Úgy gondolom, hogy a higiéniai szabályok betartása önmagában nem ijesztő a gyerek számára. Akkor ijedhet meg, ha nem bízunk benne, hogy képes betartani, vagy akkor, ha mi magunk nem igazán hisszük, hogy az segít a megelőzésben, de azért próbáljuk erőltetni, hogy tegyen eleget az elvárásnak. Biztassuk tehát a gyermeket, járjunk elöl jó példával, legyünk velük türelmesek.

– A tanévkezdés a viszontlátás örömét is jelentette eddig, most azonban a távolságtartás a vírus terjedésének egyik megelőzési módja. Mennyire fontosak ezek az iskolai kortárs kapcsolatok, azok ápolása, hogyan lehet esetleg odafigyelni most ezek fenntartására, kifejezésére?

– A viszontlátás örömét remélhetőleg nem fogja beárnyékolni a távolságtartás szabálya, hiszen a gyerekek nem robotok, nem katonák, nem fegyencek és még nem is felnőtt emberek. Amint említettem már, bízom benne, hogy a pedagógusok a normalitás és észszerűség határain belül, valamint az életkori sajátosságokat figyelembe véve tartatják be a szabályokat. Nem mehet a kortárs kapcsolatok rovására, hogy más szabályok is lesznek, mint eddig, vagy hogy bizonyos tevékenységeket ideiglenesen kiiktatnak a pedagógusok – ezt ők tudják és biztosan figyelni fognak rá. A gyerekünket pedig biztathatjuk, hogy iskolán kívül is tartsa a kapcsolatot valamilyen formában osztálytársaival.

– És máris zajlanak az első napok az új tanévben, az új szabályok szerint. Mit tanácsol a szülőknek, otthon, a gyermekek hazatérése után hogyan érdeklődjenek az óvodai, iskolai eseményekről, hogyan segítsenek gyermeküknek ezek feldolgozásában?

– Megkezdődött az iskola, új rutin, új szabályok, eltelt a nyári vakáció. Az alkalmazkodás az újhoz mindig fárasztó. Segítsünk gyerekünknek, hogy otthon megpihenjen, feltöltődjön. A nagyobb gyerekek szívesen mesélnek az iskolában történtekről, ha nehézségekről van szó, mi is mesélhetünk nekik arról, hogy nekünk milyen nehézségünk volt aznap a munkában, és hogyan küzdünk, küzdöttünk meg vele. Próbáljunk valami jót is találni a napban. A kisebbeknek biztosítsuk a mozgás és játék lehetőségét. Egy kicsit lehet valamilyen képernyő előtt bambulni, valamilyen készüléket nyomogatni, de legyen rajzolás, gyurmázás, építőkockázás lehetőség szerint. Amíg pedig tart a jó idő, addig legyen főleg biciklizés, rollerezés, valamilyen kinti tevékenység, és ha lehet, akkor szülők együtt a gyerekkel, hogy erősödjünk testileg-lelkileg a hideg szezon előtt. Mert ha jönnek a hosszú téli esték, akkor lehet majd társasjátékozni, sütni-főzni, barkácsolni odabenn. Töltsünk minél több időt együtt, segítsünk egymásnak a feltöltődésben, mert például gyerekekkel együtt játszani jó, a játszás stresszoldó, kortól függetlenül.

– A bizonytalanság belengi a mindennapokat, arra is fel kell készülni, hogy ha a járványhelyzet úgy alakul, akkor változnak a szabályok is, másként kell iskolába járni vagy esetleg otthonról. Pszichológusként mit tanácsol, hogyan vetítsük ezt előre a gyermekek számára?

– A járványhelyzet alakulni fog, változni fognak a szabályok, és azokhoz majd akkor kell alkalmazkodjanak a gyerekeink. Most elég, ha megszokják a jelenlegi helyzetet. Amikor változik, majd elmagyarázzuk az újakat, és így haladunk, lépésről lépésre… mindig csak az aktuális problémával szembesüljünk, azt oldjuk meg.

 

Hozzászólások lezárva.