Új nemzedék

215

Gyakran halljuk, hogy a mai kiskamaszok a Z generáció tagjai, s mint ilyenek, a következő jellemzőkkel bírnak (legalábbis az interneten talált vonatkozó szövegek szerint): „digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak”; „idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak”; illetve „a gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő »lájkjaikra« vadásznak”. Az előttük járó Y generációt – a mai nagyobb kamaszokat és fiatal felnőtteket – is már digitális bennszülötteknek tartották a szakemberek, jellemzőik pedig a különlegesség, a védettség, a magabiztosság és az optimizmus, a csapatmunkára való hajlam, az ambiciózusság és erős motiváltság, a racionalitás és a hosszú távra való tervezés.
Ezzel a generációval élnek együtt a korábbi generációk tagjai, akik még megérték a digitális világ előtti korszakot. Bármily hihetetlennek tűnik, de az internet, a digitális fényképezőgép, a bankkártya, a mobiltelefon még harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, vagy pedig sci-fibe illő fikciónak tűnt. Emlékszem, 1992-ben minden újra nyitott, a technikai haladással lépést tartó külföldi ismerősöm mesélte, miközben a Szent Anna-tavat kerültük, hogy hallott már olyan fényképezőgépről, amelybe nem kell film, s a képeket számítógépen lehet tárolni. S akkortájt lehetett, amikor elcsodálkoztunk, hogy nyugati ismerőseink bankkártyával rendelkeznek. Vagy emlékszem, mennyire hihetetlen volt, hogy táskaméretű akkuval rendelkező telefonnal szóltam haza Pestről, mozgó autóból. Sokkal később, a kilencvenes évek vége felé lett mobiltelefonom, akkora volt, mint egy tégla. A szerkesztőség első digitális fényképezőgépe akkor még vagyonba került, s képfelbontása gyengébb volt, mint egy mostani átlagos telefon szelfikamerájáé. Az internet vezetékes telefonon érkezett a 286-os számítógépünkbe, percekig sípolt, fütyült, csipogott a tárcsázó modem, míg sikerült megnyitni a levelezőprogramot. S az sem volt túl rég, amikor a városban elsőként én fizettem bankkártyával a villanyszámlát.
Az Y generáció tagjai mindebbe beleszülettek, az Z generáció pedig benne is él. S mint említettem, velük él a mi nemzedékünk, no meg az előttünk járó nemzedékek. Minap kedves régi levelezőnk, immár túl a nyolcvanadik évén, jött be a szerkesztőségbe, és adathordozón hozta be közlésre szánt olvasói levelét. Elmondta, most tanulja a számítógép használatát, ő is felzárkózik a digitális világhoz. Idős rokonom jutott eszembe, aki szintén nyolcvan fölötti, s otthonosan használja a számítógépet, a mobiltelefont és az okos tévét, sőt, immár ezek kombinációját is.
Tehát az időseket nem kell leírni. Az igaz, hogy már nem válnak őt digitális bennszülöttekké – mert hát annak születni kell –, s lehet, hogy még csak digitális bevándorlók sem lesznek, csupán racionális emberek, akik a műszaki fejlődéstől nem idegenkednek, de nem is bálványozzák, hanem eszközként használják őket, szórakozásuk, munkájuk megkönnyítése, kíváncsiságuk kielégítése, bankműveleteik elvégzése, no meg a családtagokkal való kapcsolattartás érdekében.
Az ábécé betűi elfogytak a Z generáció megjelölésével, de nem kell aggódni, a tudósok már alfával jelölték az utánuk következő nemzedéket. De milyen betűvel jelöljük a digitális világot használó nyolcvanévesek nemzedékét?

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek