Úgy balkániasan, ahogy szoktuk

1 137

Már az óvodában tanítják nekünk a sorban állást, de valahogy mégsem tudjuk felfogni a lényegét. Nyűgnek érezzük, ezért aztán ahol lehet, igyekszünk kibújni alóla, megelőzni, levágni, kikerülni.
A napokban egy gyógyszertárban álltunk sorba. Sokan. Két helyen szolgáltak ki, akik pedig addig ott voltunk, egy sorba álltunk és amelyik gyógyszerész hamarabb szabadult, ahhoz ment a sorban következő. Mielőtt azonban még elmerülhettem volna ezen jól működő sor csodálatában, megérkezett egy, aztán még egy és végül még egy személy, akik rögtön beálltak a másik gyógyszerészhez, így aztán én és még vagy öten szépen pofára esve várhattunk még egy fél órát. Várhattunk volna, mert elmentem onnan. Hasonlóan pofátlanul előretolakodókat szintén gyógyszertárban a férjem megszólított, és a gyógyszerészt is kérte, hogy a soron következőt szolgálja ki, de hatalmas sértődés lett a vége. A férjem nem sértődött meg, hanem megharagudott, annyira, hogy a panaszkönyvet kérte és felháborodásának nyomban kifejezést is adott. A patikából aznap autómosóba ment, ott ismét alkalma adódott egy ilyen jellegű érzelemkifejezésre. A többi elé oldalról bevágó autós némi morgás után elnézést kért, de vissza a sor végére már nem ment, hanem nagy lelki nyugalommal megmosta a többiek előtt a kocsiját. Talán azért nem szeretünk sorba állni, mert sokat volt belőle része régen sokaknak. Aki pedig nem tapasztalta meg, milyen több órát állni szorosan, egymás nyakába lihegve, gyakran fölöslegesen, bizonyára hallott róla történeteket.
Pedig a sorban állás nem rossz dolog. Célja van, általa tud működni vonatra szállás, gyógyszerkiadás, vécéhasználat és még sok minden más. Japánban jöttem rá erre, ahol ha úgy állnának sorba az emberek, ahogy itt mi szoktunk, akkor elkésnék a vonatot, nem jutnának fel a mozgólépcsőre, nem mennének ki az állomásról, nem jutnának be az áruházba. A sorban állás hasznosságának a felismerése mellett még valami kell ahhoz, hogy működjön. Az, hogy a saját egóján túl is lásson valaki, emberszámba vegye a másikat is. Kell annak az elismerése, hogy másnak is joga van vásárolni, autót mosni, hogy más is siethet, neki is melege van, lehet, hogy a feje is fáj, és lehet, hogy őt is kisgyermek várja otthon.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek