Türelem

24

Egyik szomszédom gyereke hatéves. Immár iskolába jár – nem tudom, hogy előkészítőbe vagy első osztályba. De nem is fontos a történet szempontjából. Ez a hatéves gyermek azt hiszi, hogy a mi utcánk ilyen: időnként, teljesen rendszertelenül felássák hosszába, majd a változatosság kedvéért keresztbe is; autók nem járnak rajta, csak ha muszáj, vagy eltévedt idegenek vezetik; esőben kaland a közlekedés, mert nem tudhatja az ember, mibe lépik bele, s az milyen mély; a csendet nem töri meg a forgalom zaja, csupán az időnként nagy erőkkel felvonuló aszfaltot vágó, árkot ásó, csövet-vezetéket elhantoló munkások hangoskodása és gépeik sivítása, burrogása, dübörgése. S a szomszédgyermek úgy tudja, hogy a mi utcánkból a városközpontba csak a terelőúton lehet eljutni.
Emlékszem, időnként egy-egy csíkszeredai utca lakói bosszankodtak azon, hogy egy-két évig húzódott a víz- és csatornahálózat építése, a gázvezetékek cseréje, a villanyvezetékek és a különböző kommunikációs szolgáltatók kábeleinek földbe fektetése, előbb Somlyón, majd Taplocán mérgelődtek az ott lakók a munkálatok elhúzódásán. De ők már rég elfelejtették a bosszúságot, viszonylag civilizált körülmények között közlekedhetnek.
Nem így Zsögödben. A mi utcánkban előbb a vízvezetéket cserélték ki. Hogy mikor? Nagyon rég… Ha emlékezetem nem csal, még az árvíz előtt. Az árvíz pedig 2010-ben mosta végig többször is a városrésznek becézett falunkat. A vízvezetékcsere után kis szünet – pár év? – következett, majd nagy dérrel-dúrral hozzáláttak a szennyvízcsatorna építésének. Ez hosszú megszakításokkal azt jelentette, hogy hosszában felásták az utcát, helyenként 5-6 méter mélységben és elrejtettek a mélyben egy csövet. A kiásott földet elhordták és visszahozták. Az árkot betömték, ledöngölték, az utat járhatóvá tették, majd ugyanott ismét felásták 2-3 méter mélységig, újabb csövet helyeztek el, s ezúttal is a földet el- s visszautaztatták. Mikor a munkálatokat vezető mérnöktől (?) megkérdeztem, miért dolgoznak kétszer, s kinek a költségén, azt a választ kaptam, hogy ilyen a technológia.
A munkálatok során gyakran az volt az ember érzése, hogy vagy nincs terv, vagy nem jó az, vagy az építtetők és az építők nem tudják azt értelmezni. Ez alól egyedül a gázasok képeztek kivételt, pontos terveik voltak a föld alatt található, korábban elásott dolgokról, nem improvizáltak.
Most ott tartunk, hogy nagy erővel dolgoznak a villanyosok, piros tömlőket és fekete kábelt fektetnek a földbe, s utána – állítólag – következhet az utca felújítása.
Kíváncsian várom, mikorra készül el. Mert ha ebben a tempóban haladnak, nem lesz aki használja: szomszédom hatéves kisfia addigra érettségizik, az idén meg a következő években iskolájukat befejező gyermekek egyetemre mennek, vagy Angliába dolgozni, korábban kiment szomszédjaikhoz csatlakozva. A többiek meg már megszoktuk, hogy birkatürelemmel kövessük az események lassú alakulását, hogy – az időjárás függvényében – poros vagy sáros utcában lakjunk, hogy kerülőutakon közlekedjünk, s a falu madárcsicsergős csendjét olykor a hórukkozó, több száz kilométerről érkezett munkások és gépeik zaja verje fel. Némi izgalmat az életünkbe a patak hoz: nagyszerű fogadásokat lehet kötni arra, hogy kiönt-e vagy sem egy-egy kiadósabb esőzéskor, mert a rég megígért árvízvédelmi rendszer is csak távoli, megvalósíthatatlan álomnak bizonyult…

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.