Túrabeszámoló

346

Az idei nagyon szeszélyes időjárás ellenére is népes CsEKE-csapat indult a Har­gitán túlra, Fenyéd és Zetelaka takaros településeit elhagyva, Székelyvarság irányába. A bemelegítést egy kisebb hegyecske, a Várdomb jelentette, ahonnan leereszkedve a Csorgókő-vízesést céloztuk meg. Bár nem a Plitvicei-tavaknál jártunk, de az ottani látvány mindenért kárpótolt. Elkészült a csoportkép, otthonról hozott elemózsiánkat elfogyasztva indultunk 32-en egy körtúrára. Tengerszint felett 960 méteren elértük a Pálos-bérci kilátót. Ez lett a mi székelyföldi „Eiffel-tornyunk”. Innen messzire elláttunk. Kis pihenő után még kiraktuk apró kövekből a CsEKE szót, nyomot hagyva a majd ide visszatérőknek.

Fotó: Milik Szilárd Zsolt

A margarétákkal teli rétekről kis csokrot gyűjtöttünk. Az utolsó kilométereket nótázva tettük meg. Megfogalmazódott sokunkban, hogy vannak még fel nem fedezett csodák vidékünkön! Még egy versike is fogant: „Boldogságunk forrása e hely szelleme. A mi napunk, a mi egünk, a mi vízesésünk, a miénk mert kedveljük és megszerettük.” A Zetelaki-tó partjára is lementünk, régi emlékek idéződtek fel bennünk… Hazafelé a Hargitán viharfelhők gyülekeztek, az eső is megeredt, de az erős idő már elvonult a Madarasi-Hargita irányába. Köszönjük a László házaspárnak a tartalmas túravezetést.
Ezeket a sorokat olvashattuk egy faházikó oldalára felírva:
Álljon mindig előtted az út,
Fújjon hátad mögött a szél,
Melegen süsse arcodat a nap,
Puhán essen földjeidre az eső,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!

Rafain Enikő túratárs, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek