Túlkoros a Hargita megyei gazdatársadalom

77

Hargita megyében tavaly több 80 évnél idősebb gazda kért területalapú támogatást, mint 40 év alatti fiatal. De még elgondolkoztatóbb, hogy a megye 26 ezer támogatásigénylőjének fele a 60 és 80 év közötti korosztályhoz tartozik. És hová tűnt a rendszerből két év alatt 6 ezer támogatásigénylő? Területalapú támogatási mutatók, amelyek rólunk szólnak és önmagukért beszélnek.

Nem mindennapi adatokat osztott meg a napokban lapunkkal Haschi András, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatója. A szakembert évértékelő interjúra kértük, helyzetértékelés lett belőle.

Idős gazda lovával szánt Gyergyócsomafalván. A Hargita megyei támogatásigénylők több mint fele túl van már a hatvanadik életévén Fotó: Domján l
Levente / archív

Elhajló gazda-korfa
A tavaly területalapú támogatást igénylő 26 ezer Hargita megyei gazdálkodóból kevesebb mint 1500 főre rúg azok száma, akik az uniós mérce szerint fiatal gazdának számítanak, azaz még nem töltötték be a 40. életévüket. Viszont több mint másfél ezren vannak olyanok, akik a 80. esztendejükön is túl vannak: pillanatnyilag a megye legidősebb támogatásigénylője 98 esztendős, de korábban százévesnél idősebbre is volt már példa. Ezzel önmagában nincs is probléma: az már viszont egyértelműen a Hargita megyei gazdatársadalom elöregedését jelzi, hogy a támogatásigénylők fele – szám szerint mintegy 13 ezer gazda – a korosabb, 60 és 80 év közötti korosztályhoz tartozik – tudtuk meg Haschi Andrástól, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség igazgatójától.
– Nagyon kevés a fiatal gazdálkodó. Megkockáztatom a kijelentést, hogy az az 1500 fiatal gazda is csak papíron létezik, a valóságban még ennyi sincs. A pályázati lehetőségek miatt átírják a gazdaságot a gyermek nevére, akiről a legtöbbször kiderül, hogy még egyetemen tanul, vagy pedig valahol külföldön – Németországban, Spanyolországban vagy éppen Angliában – dolgozik. A farmot, az állatokat így a valóságban az édesapja rendezi, vezeti. Az AFIR (Vidéki Beruházásokat Finanszírozó Ügynökség – szerk. megj.) a pályázók közül már valamilyen szinten megpróbálja kiszűrni ezeket az eseteket, de a lényeg ettől még nem változik: a gazdálkodói feladatokat továbbra is az idős személyek végzik – hangsúlyozta lapunknak Haschi. A szakember amúgy ugyanezzel a paradoxonnal magyarázza a hajlott korú támogatásigénylők feltűnően magas számát is: a gazdaság körüli tennivalók ez esetben is a középgeneráció tagjaira hárulnak, ám az állatok és művelt földterületek még az idős szülők nevén szerepelnek.
„Egyszerűen azért, mert az itteni ember ragaszkodik ahhoz, ami az övé. S még időskorban sem hajlandó lemondani róla, esetleg halála után majd a hagyatékban” – jegyezte meg a megyei APIA vezetője, hozzáfűzve viszont, hogy a támogatásigénylő gazdák magas átlagéletkora a műveletlen mezőgazdasági területeken nem hagy nyomot: elhagyott, gondozatlan szántóterületet például Maroshévíz és Tusnádfürdő között autózva alig-alig lát az utazó. Az ország más térségeihez képest Hargita megyében a művelt földterületek aránya nagyon jó – hangsúlyozta lapunknak Haschi.

Kevesebb igénylés ugyanakkora területre
Másik érdekes adat, hogy a Hargita megyei terület- és állattenyésztési támogatást igénylők tábora az utóbbi két-három esztendőben 5-6 ezer fővel csökkent: a csúcsot jelentő 30-32 ezerhez képest a direkt támogatásokra a megyéből már csak 24-26 ezren nyújtják be kérelmüket. Haschi Andrástól azt is megtudtuk, miért.
– Hatezer ember csak az APIA-s támogatási rendszerben szerepelt, a valódi mezőgazdasági életben soha nem is volt, vagy pedig már nagyon rég óta nincs jelen. Van, aki tudatosan gazdálkodik, nyereségorientált termelésre törekedik, más pedig hagyományból gazdálkodik. Utóbbi mint tevékenység, lehet, hogy messze ráfizetéses, de a földet műveletlenül hagyni nem akarják, a gazdálkodást pedig a saját maguk által előállított tejtermékekkel, hússal együtt gyakorlatilag életformának tekintik. Van egy harmadik kategória is: ide azokat sorolnám, akik csakis a támogatás miatt „rendezik” a mezőgazdasági területeiket. Hogy a támogatásigénylő tartja rendben a földet, vagy más műveli, az kérdéses. Olyan „gazdákról” van szó, akik rendszerint városon élnek, a területalapú támogatásra pedig a szülőktől, nagyszülőktől örökölt és a különböző megegyezések alapján mással műveltetett területekkel jelentkeznek. 2015-ben volt egy próbálkozás, hogy kizárják a gazdálkodók köréből azokat, akik mesterségesen gazdálkodnak, vagyis nem tudják bizonyítani, hogy hivatalos bejegyzett gazdasággal rendelkeznek, nem tudják felmutatni, hogy a legelőhöz, kaszálóhoz állat is tartozik. Ezek olyan megszorítások voltak, amiknek nem tudtak eleget tenni azok, akik ténylegesen nem gazdálkodtak. Volt olyan konkrét eset, amikor az illető a támogatási feltételek miatt a legelő lefedésére pár juhot akart venni, de a regiszterben a Tudor negyedi tömbház hetedik emeletére az állatorvos nem nagyon akarta beírni. Ekkor volt az, hogy Hargita megyéből nagyon sokan, közel 6 ezer ember lemondott az ún. gazdálkodói státuszáról, a föld valódi használójának pedig hivatalosan is eladta vagy bérbe adta a területet. Ez egyébként az évente támogatásra jelölt területek össznagyságának viszonylagos változatlanságából is kitűnik: Hargita megyéből a támogatást évről évre nagyjából 185-190 ezer hektárra igénylik a gazdák. Ez akkor is megmaradt, mikor a támogatásigénylők száma 32 ezerről 26 ezerre csökkent – mutatott rá Haschi. A szakember egyébként úgy véli, a támogatásigénylők száma a közeljövőben is tovább apad, a Hargita megyei mezőgazdasági termelés kemény magját ugyanis a valóságban nagyjából 15 ezer gazdálkodó – növénytermesztő, állattartó – alkotja. Haschi szerint ők azok, akik ténylegesen is gazdálkodnak, farmjaikat hajlandóak fejleszteni, mezőgazdasági tevékenységükre pedig fő megélhetési forrásként gondolnak.

Még 4 ezren várnak pénzükre
Haschi András lapunk kérdésére válaszolva az elmaradt, kifizetetlen támogatások ügyére is kitért.
– A tavaly ősszel rengeteg pénzt kifizettünk, részben a 2015-ről elmaradt állattenyésztési támogatásokat, részben a tavalyi előlegösszegek. Hazudnék, ha azt mondanám, minden rendben van. Még mindig vannak 2015-ről elmaradt kifizetések: például mintegy száz gazdálkodónak nem folyósítottuk még a 2015-ös agrárkörnyezet-gazdálkodási csomagokból járó támogatási összegeket. De sok olyan gazda van, aki 2016-os területalapú támogatásokból sem kapott még egy lejt sem. Ebbe a csoportba hozzávetőleg 4 ezer gazda tartozik, zömében azok, akiknek parcelláik ellenőrzés alatt állnak – pontosított a szakember.
Elárulta, a kontroll-szelvénybe sorolt mezőgazdasági parcellák helyszíni terepellenőrzése azonban az időjárási körülmények és az elvégzendő munka megnövekedett volumene miatt is vontatottan halad.
– A 2016-os igénylések közül országos szinten kétszer annyi mezőgazdasági parcellát jelöltek ellenőrzésre, mint az elmúlt években, mert problémákat találtak. Emiatt országos szinten a korábbi 5 százalék helyett 10 százalékra bővítették az ellenőrzési szelvényt. Most térdig érő hóban járjuk a mezőt és próbáljuk kideríteni, ellenőrizni, hogy támogatásra jelölt parcelláikat rendeltetésszerűen művelik, használják-e a gazdák. A terepmunka a téli körülmények miatt lassan megy, és úgy vélem, a helyszíni ellenőrzéseket tavasznál hamarabb nem tudjuk lezárni. Sajnos azok a gazdák, akiknek a területe ellenőrzés alatt van, tavasznál hamarabb nem is kapnak pénzt. De amióta az APIA létezik, ez mindig is így volt – tette hozzá Haschi.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.