2020, december 1, kedd.
custom_html_banner1

Hirdetés

Továbbra is akadémiai szinten

Elsősorban dr. Vissy Zsolt professor emeritus és id. Szávai Márton nyugalmazott tanító következetességének és kitartásának köszönhető, hogy immár majd’ másfél évtizede tart ez a konferenciasorozat ebben a Firtos ölén elhelyezkedő kis faluban. Ha nincs kitartás, ha anno nincs, aki irányítsa a testvértelepülési jóindulatot – amely a múlt század kilencvenes évei közepén kezdődött –, akkor Énlaka is egyike lenne az elnéptelenedő és jellegét elveszítő apró falvaink egyikének. De megmaradhatott itt a gyönyörű falukép. A „jövevények”, a „bebíró” értelmiségiek pedig hozzáadták a hely szelleméhez rendre azokat a kérdésköröket, amelyek a székelyföldi, az erdélyi és Kárpát-medencei magyar embert az ezredforduló évtizedeiben foglalkoztatják.
Kétévenként tartják a konferenciákat, a tudományos értekezések „szünetében” pedig kiadják az előző esztendőben elhangzott előadásokat, hogy mindennek fennmaradjon a lenyomata, hogy haszonnal forgassák ezeket a konferenciaköteteket ott, ahol a továbbgondolkodáshoz, a tudományos értékeléshez, a haladáshoz rájuk szükség mutatkozik. Egyetemi és akadémiai körökben ezek az antológiák ma már alapművek.
Minden egyes alkalommal sikerül a szervezőknek érdekfeszítő kulcskérdésekkel foglalkozniuk, és ráhangolják a szakmai elitet is a közös gondolkodásra. Épp ez a fajta perspektíva teszi alkalmassá az „énlaki gondolkodást”, hogy rendre a legfontosabb szellemi műhelyek csatlakoznak munkájukhoz.
Idén a Pro Énlaka Alapítvány elképzeléséhez a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (Budapest) és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Kolozsvár) társult. Tizenkilenc előadás hangzott el, amelyek a székely nyelvjárás térben, időben, történelemben és a mai valóságban történő elhelyezésétől (Bali János – az NSKI kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója, az ELTE BTK Néprajzi Intézete adjunktusa) a székely nyelvjárás kivételes helyének és helyzetének meghatározásáig (Péntek János – nyelvész, akadémikus, a BBTE ny. egyetemi tanára) foglalta össze kimerítően a felvetett témakört. A konferencia – bár nyilvános – nem tömegrendezvény. A helyiek – a falu állandó lakóinak száma mintegy 120 lélek (!) – egy része segítőként és résztvevőként is bekapcsolódik ugyan, de a kutatók és a szakmailag érintett, illetve érdekelt tudósok – mintegy 50-60 fő – gondoskodnak az ismeretek szétáramlását és -sugárzását illetően.
Igaz ugyan, hogy még nem készült el a 2017-es konferenciát összegző kötet (munkacíme: Székely iskolai és műkedvelő színjátszás – most zajlanak a szerkesztési munkálatok), de több mint bizonyos, hogy hasonlóan igényes lesz, és haszonnal forgatható, mint volt a négy évvel ezelőtt zajlott „tudományos események” tárháza, a Székely népzene és néptánc című kiadvány.
A 91. életévében járó Szávai úrnál a következő témakörről érdeklődtünk. A szolgálatban lévő örök szervező és népművelő derűjével mondta a tanító bácsi, hogy mindenképp lesz, de több javaslat is van, talán a fennmaradó, változó és eltűnő népszokások szolgáknak témaként, de más lehetőségek kínálkoznak, pár napos egyeztetés után tudják csak közölni, hogy melyik javaslatnál maradnak. A folyamat a bűvös hetedik – vízválasztónak számító – konferenciát követően is folytatódik.

Simó Márton

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb