Tóth Ágnes

43

Tóth Ágnes

Kék fű

Valami görbe kis utcában kerestem
az egyenes utat évekig,
akkor még azt hittem kék a fű
és ezüst bárányok legelik.
Balogh volt legjobb barátom,
s a megölt békákat a napra tettük,
ne a mi lelkünkön száradjanak.
Szeplős fecskéket eregettünk délnek,
aranyköpéseket írtunk vedlett
falakra,
illusztráltuk és azt hittük
értjük is.

Emlék

Az ablaknál ülök, van időm,
Érzem az éveket a bőrömön,
Barátságunkra gondolok,
Mely halkan ég, és fellobog.
Az emlék zenélő doboz,
Valamit ad vagy elkoboz,
Benne vagy te is, meg a nyár,
Most látom, sűrű hó szitál.

Azt kérdezed

Azt kérdezed merre voltam,
Hogy nem láttál ezer éve.
Zúgás voltam vízesésben
Búzatáblán arany kéve.

Bárányfelhő kék égbolton,
Százszorszépe tarka rétnek –
Árva könnycsepp az arcodon,
Drágagyöngye szép nyakéknek.

Voltam ösvény a vadonban,
Sorsvonal a tenyeredben.
Muskátli az ablakodban,
Szívfájdalom szerelemben.

De most vagyok füsti fecske,
Nyíló tavasz, nyári zápor.
Álmodban csók, minden este,
Ölelés és forró mámor.

És leszek még Szivárványhíd,
Színes pára, napsütötte.
Aki átmegy alattam, az
Boldog legyen mindörökre.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek