Törékeny szimbólumaink

66

Nem nagy kunszt megismerkedni Korondon a kerámiakészítés mesterségével. Sokan látják, tudják, hogy mivel foglalkoznak a rokonok vagy a szomszédok. Van, aki megtanulja. Van, aki nem. Viszont az, aki beleszületik, már nehezebben tud szabadulni a fazekasság vonzerejétől. Józsa Ildikó kommunikáció szakon végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 2018-ban, ám előtte – mivel érettségi diplomát a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában szerzett, ikertestvérével együtt –, volt alkalma a festészettel, a grafikával, a szobrászattal is megismerkedni, elméleti és gyakorlati tudásra szert tenni, illetve némi fazekasságot, kerámiakészítést is tanult. Hivatalos formában, intézményes keretek között. Ám sokkal erősebbnek bizonyult a családi vonal, hiszen édesanyja Józsa Márta virágozó-asszonyként dolgozik a családi vállalkozásban, a hagyományos népi kerámia díszítését végzi, édesapja, Józsa László pedig neves fazekasmester, akit szakmailag is sokra becsülnek, számos egyéni és csoportos kiállítással jelentkezett az elmúlt évtizedekben idehaza és külföldön egyaránt, munkáit sok alkalommal díjazták, aktív szereplője az Életfa Korondi Fazekas Szövetségnek.
Érdemes tudni, hogy Józsa Ildikó kerámiatányérok készítésével egyetemi tanulmányai alatt, úgymond szabadidejében kezdett foglalkozni. „Először hasznos foglalatosságként indult, majd idővel elkapott a hév, és egyre pontosabban, komplexebben, és mégis egyszerűbben akartam formába önteni olyan meglátásokat, élményeket, tapasztalatokat, amelyek arra késztettek, hogy szélesebb körben is betekintést nyújtsak egy törékeny világ törékeny alkotásainak birodalmába” – vallja magáról, pontosabban a kerámiakészítéshez fűződő viszonyáról.
Jelenleg 26 alkotása van, amelyeket a Stigma címet viselő kiállítása alkalmával kíván most megmutatni a szélesebb közönségnek. Felismerjük ezeken a munkákon az apa kísérletező kedvét, a karcolásos technikát, a „csipketányérokra” emlékeztető motívumhasználatot, ám jóval többek, mások ezek a tányérok.
Amikor indíttatásáról, céljairól kérdeztük, elmondta, hogy „…a most kiállítandó kerámiák által szeretne fontos üzenetet közzétenni – ami ilyenkor, a húsvéti ünnepkör idején még inkább megfontolandó –, hogy az életben minden, ami értékes, ami igazán jó, az ugyanakkor sérülékeny is. Épp ezért kell vigyáznunk az értékekre, alakítanunk, gazdagítanunk, őriznünk őket. Az alkotások szemléléséhez egyetlen különösebb elvárás kell: a nyitott szív.”
A keresztény és az ókori, valamint az ősmagyar hitvilág motívumkincseit egyaránt felismerjük a tányérokon. Már első látásra feltűnő, hogy minden egyes munka egyéni. A népi motívumok, az emberalakok ábrázolása sajátos hangulatot és dinamikát kölcsönöz a műveknek. Azt érzékeljük, hogy Józsa Ildikó mindenképp arra törekszik, hogy funkcionalitással is felruházza ezeket a tárgyakat, amelyek – akárcsak a hagyományos kerámia – a hasznosság, a használhatóság jegyében készültek. Egyrészt a hagyomány továbbgondolásának megnyilatkozásaival, illetve másrészt az egyéni formanyelv kialakításának lehetünk itt szemtanúi. Biztos, hogy ez még csak a kezdet. Józsa Ildikóról mint alkotóról sokszor fogunk még hallani. És a munkái is a látóterünkbe kerülnek majd a továbbiakban. Csak azt nem tudjuk, hogy melyik lesz a domináns: az intellektuális kísérletező kedv, a hagyománytisztelet, a hagyomány továbbvitele az egyén finomító optikáján át, vagy netán absztrakt elvonatkoztatás következik? Esetleg mindezek együtt?
Józsa Ildikó Stigma című kerámiakiállítását április 12-én, pénteken délután, a 6 órakor kezdődő ünnepség keretében nyitotta meg Ambrus Lajos korondi író, költő. Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa bevezetőjében elmondta, külön öröm számukra, hogy kiállítótermükben helyet biztosíthatnak olyan fiatal alkotóknak, akiknek most indul a pályája, hangsúlyozva, hogy Józsa Ildikónak ez az első egyéni tárlata. Amikor az alkotót arra kérték, hogy szóljon pár szót magáról, illetve a munkáiról, úgy lepte meg a jelenlevőket, hogy felolvasta egy saját versét – ezzel is bizonyítva, hogy sokoldalúságának még vannak újabb arculatai. A vers elhangzott, de ami biztos, a munkák ott láthatók a falakon április 26-ig a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiállítótermében (1918. december 1. u. 9., 2. emelet), amely munkanapokon 8 és 16 óra között látogatható.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek