Törékeny dolgok Csíkszeredából

Nagy Ödön: Szülőföld
156

Székelyudvarhely a STUDIO 9 képzőművészeti csoportosulás vándorkiállításának következő állomása: a Haáz Rezső Múzeum Képtárában nyílt meg kedd este a tárlat. Az eseményről Kovács Árpád művészettörténész számol be.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában nyílt meg kedd este a STUDIÓ 9 név alatt jól ismert csíkszeredai művészcsoport vándorkiállítása.
A vendégeket házigazdaként dr. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója köszöntötte, érzékeltetve a kölcsönös megismerés fontosságát, a csíkszeredai és székelyudvarhelyi képzőművészeti élet kapcsolatát, a gyümölcsöző együttműködést.
A tárlatot Veres Péter muzeológus méltatta, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy a STUDIÓ 9 művészcsoportosulás 2006-ban alakult, éves rendszerességgel állítanak ki Erdély ismert kiállítóhelyein éppúgy, mint a határon túl. A művészcsoportosulást kilenc csíki képzőművész képviseli, és „habár az elmúlt kilenc év alatt az alkotók változtak, mégis egyértelműen önazonosak maradtak a kezdeti elképzelésekkel, ragaszkodva ahhoz az alapanyaghoz, amelyet valamikor a pályakezdés idején sikerült hitelesen megformálni, artikulálni” – idézte a tömörülés útját a megalakulás óta követő Túros Eszter művészettörténész gondolatait Veres Péter.
A meglepően friss és nagyszerű benyomást keltő tárlat egyik közös vonása – Veres Péter szerint –, hogy a kiállítók mind erős szálakkal kötődnek Csíkszeredához. A különbözőségek pedig a tematikában, az életkorban és a különböző technikák használatában érhetők tetten. Több nemzedék jelentkezett együtt, ezáltal más-más műfaj és alkotói törekvés figyelhető meg.
A megnyitó után jó volt találkozni ismerős arcokkal, jó volt kezet rázni néhány ismerős vagy frissen megismert csíkszeredai képzőművésszel. Az első kézfogás – amint lenni szokott – Nagy Ödönnel volt, aki körül mindig történik valami. Nagy meghatottsággal álltam meg Szülőföld című szobra előtt, amely tulajdonképpen egy fa-kerámia applikáció, és a mezőségi fonott kerítésekre, az agyag-martokra emlékeztetett. A következő megfogott kéz a Xantus Gézáé volt. Nyitott tekintetű, mosolygós arcú, szerény ember benyomását keltette. Vásznain a nőket meghatározott dimenziók és szempontok mentén jeleníti meg. Ugyancsak a nő a tematikája Bara Barnabás terrakotta kisplasztikáinak is.
Kedves barátom, Botár László stílusa kiforrott, és képei messziről ismerősök számomra, mégis mindig meg tud lepni valami frissességgel, valami újdonsággal, valami szellemessel. A megtapasztalt élmények, az átélt valóság összetett és szintetizáló kifejezése mindig képes magával ragadni.
Mezey Ildikó és Váncsa Mónika képei – ahogyan Veres Péter is kiemelte – valami mesebeli világot juttatnak eszünkbe, olyan történetek elevenednek meg előttünk, amelyek ismerősnek tűnhetnek, mégis titokzatosak.
Gergely Zoltán Kariatida című szobra igazi plasztikai csoda, látszik érdeklődése és kísérletezése az anyaggal és a formákkal.
Szabó Árpád festő titokzatos vásznain drámai erővel jelenik meg a mondanivaló, munkái számos országos és külföldi csoportos, valamint egyéni tárlaton szerepeltek már. Tompa Bors Eszter festményei tükörképszerűen jelenítik meg az élet apró, olykor ambivalens epizódjait.
Turcza Lászlót vallásos tematikájú képeiről ismerem leginkább, az udvarhelyi tárlaton szereplő munkáit izgalmas mesebeliség, álomszerűség lengi be, de minimum valamiféle vizuális paradoxon.
A kiállításra szép tervezésű, igényes katalógust is magukkal hoztak a művészek. Ez egyfajta összegzésként is értelmezhető, ugyanis felsejlik belőle a kortárs csíkszeredai képzőművészet egy nagyon markáns szelete, egy mély merítés abból a változatos, friss és kellemes képzőművészeti életből vagy hangulatból, amit – valljuk be – csak a művészek tudnak ilyen őszintén és hatásosan tolmácsolni.
Az említett katalógusban írja Túros Eszter, hogy a „… tálalás nem seregszemlét idéz, inkább otthonos hangulatot teremt, ahol a különböző kapcsolódások módja és ereje által mind jobban kirajzolódnak a kontúrok, a karakterek mind jobban megragadhatók. Azt is mondhatnánk, hogy a kiállítás terében együtt szereplő alkotások egymást helyzetbe hozva a különös játékra, egyedi értelemtörténésekre adnak minden alkalommal lehetőséget.”
Udvarhelyen Mikulásig látogatható a tárlat, ajánlom mindenkinek addig a figyelmébe ezt a nagyszerű találkozást.
Támogatók: Csíkszereda Polgármesterei Hivatala, Hargita Megye Tanácsa, Erdélyi Összművészeti Egyesület.

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.