hétfő, november 30, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Tompa Gábor: Aki nem én. Versek

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveim, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva mindazokat a köteteket, amelyeket úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt.

A káoszelmélet egyik változata szerint, ha a brazíliai őserdőkben egy pillangó meglebbenti a szárnyát, akkor New Yorkban összeomlik egy felhőkarcoló. Azaz: minden mindennel összefügg. Nos, amikor ezt a könyvet megkaptam, még soha nem jártam a bözödújfalusi tónál, és csak azután térek vissza évente legalább kétszer, miután 1998-ban Tompa Gábor (1957) ott is forgatta Kínai védelem című filmjének néhány jelenetét, és ezeknek a pályán akkor felkapaszkodó unokaöcsém, Csutak Zsolt (1963) volt a helyszín keresője, location manager, ahogyan a szakmában nevezik, és sokat mesélt a vízben omladozó templomról meg a forgatásról. Magát a filmet soha nem láttam, de tudtam, hogy miről szól, és ráadásul a sepsiszentgyörgyi Csíki Lászlóval (1944–2008), a forgatókönyv akkor már nem Bukarestben, hanem Budapesten élő társszerzőjével többször is találkoztam. Amúgy az időt boncolgatták a filmben, a múlt és jelen találkozásának abszurd helyzeteit, ahogyan Tompa Gábor, a rendező, Tompa Gábor a költő oly gyakran teszi. Egy-egy könyvvásáron, egy-egy előadáson néha összefutunk, mindig megnézem, hogy fején vagy kezében van-e kedvenc fekete sapkája, amely úgy hozzátartozik, mint a szakálla és mély, fürkésző tekintete, amely lehetővé tette, hogy mifelénk is a színháznak visszaadja, ami a színházé, az alkotónak, ami az alkotóé, leginkább az önálló és független gondolkodást, még akkor is, ha sokan szerették volna és még mindig szeretnék sárba tiporni. Az évek során több, az erdélyi közélet változásaira is érzékenyen válaszoló verseskötete megjelent, és elgondoltam: vajon mikor írja a verseit? Amikor a világ egyik országából a másikba repül, hogy ott rendezzen, előadjon vagy részt vegyen az Európai Színházak Uniójának valamelyik konferenciáján, amelynek ráadásul 2018 májusától már az elnöke is? Vagy amikor két, majd mindig valamilyen díjjal jutalmazott rendezése között megpihen? Vagy soha nem áll meg és mindig forgat valamit a fejében? Annyi bizonyos, ha jelképét lehetne keresni annak a törekvésnek, hogy az egyetemes érvényű, alkotói gondolkodás hogyan képes kitörni az erdélyi elszigeteltségből, hogyan képes magával vinni egyben szűkebb hazánkat, Transzilvániát, akkor ott van Tompa Gábor. Azokon a valóban világot jelentő deszkákon, amelyeken jóval biztosabban áll, mint jó néhány politikus a konferenciatermekben, a mikrofonok mögött, a nyilatkozatokban és közleményekben, vagy az új, úgymond választóközeli divatban, a Facebook- és a Twitter bejegyzésekben.
(Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996. Szerkesztő: Kovács András Ferenc, Műszaki szerkesztő és a szöveg gondozója: Kuti Márta, Borító: Pál Péter)

Székedi Ferenc

Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb