Tömörítve

385

Azt szoktuk mondani magunk közt újságíróként, hogy aki nem tudja röviden megfogalmazni mondanivalóját, az más gazemberségre is képes. Mától arra kényszerültünk, hogy kissé tömörebben fogalmazzunk ahhoz, hogy az olvasó tudomására hozhassuk mindazt, amit szeretnénk. Napilapunk oldalainak mérete kissé csökkent, ami arra sarkall minket, hogy jobban sáfárkodjunk a rendelkezésünkre álló felülettel annak érdekében, hogy a lapot éltető olvasó megkaphassa ugyanazt a változatos tartalmat, amit eddig is megkapott, amiért vette a lapot.
Most van a gyümölcsérés ideje, s ebben az időszakban zajlik az adomába illő vita, miszerint mi legyen a gyümölcsből: az asszony óhajtotta lekvár vagy a férfi által kedvelt pálinka. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindkettő lesz belőle. De az a pálinka is lehet lőre, híg lötty, vagy lehet erős, aromás, torkot simogató nemes nedű. Számunkra a napi történések töltik be a gyümölcs szerepét, s ebből főzzük ki naponta az újságot, remélve, hogy az olvasónak az események párlatát, esszenciáját szolgáljuk fel – lehetőleg élvezhető módon.
Azaz még töményebb párlatot készítünk, hogy az olvasó ugyanazt az információmennyiséget, amihez hozzászokott, amit elvár, megkapja, esetleg koncentráltabb, töményebb formában.
A megújult formátumú lapban megújult műsormellékletünk is, a megszokott kínálat – a tévéműsorok, a műsorajánlók és a heti keresztrejtvény közlése – mellett új rovatot indítottunk: időközönként az irodalomtudomány és a filmesztétika berkeiben jártas, a kettő közötti átjárás lehetőségeit, a szöveg, a kép és a mozgókép dialógusformáit kutató Pieldner Judit, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense ajánl egy-egy művészfilmet olvasóink figyelmébe.
A nyár uborkaszezon szokott lenni a sajtónak, ilyenkor röppennek fel a hírlapi kacsák, ilyenkor születnek a kétfejű borjak – nálunk szerencsére nem állt be a pangás, ugyanis Tusnádfürdőn dübörög a magyar közélet, majd egymást követik a különböző, változatos nyári – többnyire kulturális és szórakoztató – események, s a hazai politikai élet is minduntalan tartogat meglepetéseket azok számára is, akik hozzászoktak már a színpadias fordulatokhoz, a bohózatba illő jelenetekhez, mindig kerül valami, ami lekösse a közvélemény, a sajtó figyelmét.
Tehát van és lesz bőven, amiről beszámolni, nem fogunk sem mi, újságírók, sem Önök, újságolvasók unatkozni. S továbbra sem mondunk le a magyar sajtó sajátosságát adó műfajok, mint a riport, a nagyinterjú, a jegyzet, a glossza művelésétől, hogy olvasóinknak ne pusztán száraz információt, hanem érdekes, gondolatébresztő olvasmányt is adjunk. Még akkor is, ha azt tömörebben tesszük, mint eddig, mert mint immár tudják: aki nem tudja röviden megfogalmazni mondanivalóját, az más gazemberségre is képes.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.