Több volt az érdeklődő, mint a vevő

71

Dánfalva és Kápolnás után harmadik állomásként, a hétvégén Szépvízen zárult a Hargita megyei őszi állatvásárok sora: a kínálat ezúttal is gazdag volt, főként, hogy az eladásra hozott lovak, sertések, szarvasmarhák mellett a szervezők a csíki berbécsvásárnak is külön teret szántak. Nézelődő, kíváncsiskodó is bőven akadt, a pénzes vásárlók viszont mintha otthon maradtak volna.

Több száz érdeklődőt vonzott a vásár. A piacra szeretnének termelni Fotó: Domján Leventee
Több száz érdeklődőt vonzott a vásár. A piacra szeretnének termelni Fotó: Domján Leventee

Több százan voltak kíváncsiak szombaton Szépvízen, a helyi Kaszinó-kert melletti füves területen – a tavalyi kezdet után – második ízben megtartott állatvásárra és gépbemutatóval, termékvásárral, lacikonyhával, sörsátrakkal fűszerezett gazdanapi sokadalomra. A rendezvény szervezői a hangsúlyt természetesen az állatvásárra helyezték: eladásra hozott jószágokból – lovakból, szarvasmarhákból, juhokból – pedig nem is volt hiány. Ferencz Tibor, a vásárnak otthont adó település polgármestere köszöntőjében Szépvíz vásártartói hagyományairól beszélt. Lapunknak elmondta, a középcsíki településen tartott egykori rangos állatvásárokra az idősebb gazdák közül még most is sokan emlékeznek.
– Remélem, az őszi állatvásár is hagyománnyá válik, hisz Szépvízen korábban is létezett, s valamilyen formában újra meg szeretnénk honosítani. Ahogy a mostani rendezvény is mutatja, Szépvízről és a környező települések gazdái részéről nagy az érdeklődés iránta. Az előző évekhez képest sokkal nagyobb az állat- és a gépfelhozatal is – jegyezte meg az elöljáró.

Vásár után köttetnek az üzletek
A kínálatra valóban nem is lehetett panasz: az alkalomra épített bemutatókarámokból, vagy akár egyenesen a szekerekről az érdeklődők a hetes malacok és süldők bő felhozatalából válogathattak, de az is találhatott kedvére valót, aki hízott, vágni való sertést, esetleg libát, kacsát keresett. Az árak megegyezés szerint alakultak: a lovakért 1000 és 4000 euró közötti összeget, a bikaborjakért 1200–1500 lejt, a húsjuhok közé tartozó Suffolk berbécsért hasonlót, a vegyes hasznosítású Romney apaállatért nagyobb árat kértek. Az állataikat kínáló gazdák azonban a jelentős számú nézelődő, érdeklődő, kérdezősködő ellenére sem sűrűn csaptak a vevők markába: az elsőként eladott szarvasmarha mellé pedig a szervezők még a déli órákban is ajándék takarmány-csomagot kínáltak.
Márton Zoltán, az őszi vásársorozat főszervezője azonban mégis elégedetten nyilatkozott lapunknak, megjegyezve: a szépvízit megelőző két – a csíkdánfalvi és a kápolnási – állatvásár tapasztalatai is azt mutatják, az esemény a vásárlási szándékkal érkezők számára inkább a jószágállomány feltérképezését, a közvetlen találkozást, az eladó állattal rendelkező gazdákkal való kapcsolatfelvételt szolgálta. Így az üzletkötésre, a tényleges adásvételre és az állatok elszállítására is rendszerint a következő napokban, a gazda portájáról, esztenájáról került sor. Példaként Kápolnásfalut említette, ahol a tavalyi vásárt követő héten a településről közel kétszáz bikaborjút vittek el a felvásárlók. Az őszi – a megye különböző helyszínein, településein szervezett – állatvásárok végül így is elérik céljukat: a gazdáknak – az internetes hirdetések és a hazajáró kupecek világában – más alternatívát is kínálnak a jószágaik értékesítésére, eladására – hangsúlyozta Márton Zoltán.

Nem piacorientált a rendszer
Az őszi állatvásárok védnökségét Tánczos Barna szenátor vállalta fel, akiről köztudott, a politika mellett csíkszentkirályi farmján húsmarhatenyésztéssel is aktívan foglalkozik. Gazdaként és agrárszakpolitikusként is úgy érzi, a hazai mezőgazdasági rendszer legnagyobb problémája az, hogy nem a piacorientáltság jellemzi.
– Nem aszerint tartunk állatot, és nem akkor adjuk el, amikor és ahogyan a piac kéri. Igaz, a piaci körülmények is gyorsan változnak. Erre talán a legjobb példa a szarvasmarha-, a borjúértékesítés, amely három-négy éven keresztül jól működött, ám a rendszer a tavalyi kéknyelv-betegség nyomán elrendelt hatósági tiltás miatt egyik napról a másikra a feje tetejére állt. Annak ellenére, hogy mai napig óriási létszámokat exportálnak a nagy felvásárlók, és kamionszám küldik tovább a borjakat, a gazdáknak fizetett felvásárlási árakat hihetetlenül mélyre nyomták. Sajnos nagyon kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy az ilyen visszaélésgyanús intézkedések ellen fellépjünk. A tejpiacon is hasonló helyzet alakult ki. A holland, francia, német nyomásra megszüntetett tejkvóta-rendszer nyomán az unióhoz később csatlakozott tagállamok – köztük Románia – tejtermelői óriási hátrányba kerültek – állítja a szenátor. Tánczos szerint külön gond, hogy a különböző hatósági megkötések és korlátozások felborították a hagyományos értékesítési szokásokat. Kifejtette, a jószágállomány értékesítésébe a piaci szereplőkön túl az intézmények, szakhatóságok is túlontúl beleszólnak.
– Sem vásárokon, sem az otthoni értékesítési lehetőségek kapcsán nem a saját feje után mehet a gazda, hanem azt kell nézze, hogy jószága eladásával nem sért-e meg valamilyen szakhatósági előírást, támogatási követelményt. Ha például korábban adja el a tehenét, juhait, mint ahogy azt az APIA megengedné, nemhogy támogatást nem kap, de még büntetésre is számíthat – mutatott rá Tánczos.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek