Több mint 3860 miniszteri rendelet…

41

A hazai oktatási rendszerben az elmúlt közel három évtized során megmutatkozó súlyos problémákról, a sokszor tarthatatlannak tűnő állapotokról bárki számot adhatna, mint ahogy azoknak sem lehet kevés a száma, akiknek arról megvan a maguk véleménye, vagy éppenséggel közvetlen környezetükben tapasztalhatták meg annak visszásságait, hátulütőit. (Mindezzel nem azt kívánjuk egyértelműen állítani, hogy nincsenek pozitív eredmények, ne következett volna be semminemű előrelépés, s még kevésbé azt, hogy nem voltak és nincsenek olyan iskolai, egyetemi egységek, ahol a tanári közösség, a diákok nem voltak képesek kiváló, sőt kimagasló eredményeket felmutatni!) A problémák eredendője magában a rendszerben keresendő, amelynek a megreformálásával 1990-től errefelé megpróbálkozott a mindenkori hatalom (értve ezalatt a parlamentet, a kormányt, de az államelnököt is), de nem sok sikerrel. Gondoljunk például arra, hogy az egykori államelnök, Traian Băsescu igen nagy lendülettel és harciassággal vetette magát bele ebbe az igen szerteágazó és bonyolult témakörbe, munkacsoportot is létrehozott, sőt kidolgozták a tanügyi reform tervezetét is, s ebbe a keretbe helyezhető az ő államelnöksége idején meghozott új tanügyi törvény, a 2011/1-es törvény, amelyet akkor nem egy vezető, pártpolitikus, honatya, de oktatásügyi szakértő is forradalminak tartott. Ugyancsak Băsescu nevéhez fűződik az egykori tanügyminiszter, Daniel Funeriu Japánból történő „hazacsalogatása” is, akitől sokan csodákat vártak, de végül is a várakozással maradtak… (Egyébként Daniel Funeriu 2009 decembere és 2012 februárja közt volt tanügyminiszter, s ő is ott bábáskodott a 2011/1-es törvény előkészítése és meghozatala körül.) Se szeri, se száma azon módosításoknak és kiegészítéseknek, amelyen „átesett” ez a törvény az elmúlt 8 esztendő során, s a különböző módosító és kiegészítő jellegű sürgősségi kormányrendeletek, valamint törvények terjedelme együttesen jóval meghaladja a törvény „méreteit”, s azok bele se férnének egyetlen kötetbe. Sajnálatos módon olyan folyamat következett be, amely megállíthatatlannak bizonyult, s annak is bizonyul mindmáig. Íme a legfrissebb példák: a Hivatalos Közlöny március 13-i számában jelent meg a 2011/1-es, a tanügyi törvényt újólag módosító és kiegészítő 2019/48-as törvény, az április 2-i Hivatalos Közlönyben egyszerre két ugyanezen „megnevezésű” törvény jelent meg: a 2019/56-os, illetve a 2019/57-es. Az már csak hab a tortán, hogy április 10-én a Hivatalos Közlönyben megjelent ama április 3-án elfogadott 2019/23-as sürgősségi kormányrendelet, amely révén egyrészt újólag kiegészítették a 2011/1-es törvényt, másrészt pedig egyes határidők tekintetében kivételeket és elnapolásokat vezettek be (ugyancsak a 2011/1-es törvény egyes előírásait illetően). Ha valaki azt hinné, hogy az idén eddigelé a tanüggyel kapcsolatosan csak három törvény és egy sürgősségi kormányrendelet jelent meg, az nagyon, de nagyon téved… Menjünk tovább a jogszabályozás terén: január 1-től errefelé a Hivatalos Közlönyben több mint 3860 tanügyminiszteri rendelet jelent meg. Ezzel pedig elvitte a pálmát a jelenlegi tárcavezető, Ecaterina Andronescu, akit egyébként a múlt esztendő novemberében nevezett ki tanügyminiszternek az államelnök, Dăncilă kormányfő javaslatára. (Aki nem tudná: Ecaterina Andronescu már többször is volt tanügyminiszter: a 2000–2003-as, a 2008–2009-es időszakban, valamint 2012-ben fél évig.) És ha már a tárcavezetőkről esett szó, akkor érdemes megemlíteni azt is, hogy 1990-től errefelé 22-en ültek hosszabb-rövidebb ideig a miniszteri bársonyszékben, volt, aki többször is, ugyanakkor voltak olyan rövid időszakok, amelyek során a kormányfő vagy az általa kijelölt miniszter látta el ideiglenes jelleggel a tanügy vezetését. (A múlt esztendő végén például Rovana Plumb az európai alapokért felelős tárca nélküli miniszter.) A maga nemében az is sokatmondó a miniszterváltások gyakorisága, mert végső soron tükrözi azokat a bizonytalan, jogszabályozás szempontjából ingatag állapotokat, amelyek időről időre eluralják társadalmi életünknek (de nem csupán) ezt az igen fontos, az ország jövője szempontjából akár meghatározónak is nevezhető tevékenységi területet, illetve intézményrendszert.
A régi/új tanügyminiszter fiatalosnak tűnő lendülettel ragadta kézhez az oktatásügy gyeplőjét, s azt ígéri, hogy mindent megtesz a jogszabályozás „megzabolázásáért”, sőt ha halkan is, de kilátásba helyezett egy új tanügyi törvényt is. Hogy képes lesz-e kézben tartani azt a gyeplőt, és mire is fog kilyukadni azon viszonylag rövid idő alatt, amely rendelkezésére áll a jövő esztendei parlamenti választásokig, azt nehéz lenne megjósolni, de számolva a jelenlegi politikai erőviszonyokkal és a kormánykoalíción belüli egyes „disszonanciákkal”, túlzott bizakodásra talán nemigen lehetne oka. Johannis államelnök is nemrégiben amolyan próbálkozásának adta tanújelét az oktatásügy eredményesebbé, hatékonyabbá tétele vonatkozásában. Nekünk úgy tűnt, hogy egy olyan fába kívánta, kívánja vágni a bicskáját, amelynek ahhoz túl gyenge annak a pengéje…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.