Télkóstoló túra

17

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület minden évben így november derekán állítja össze a jövő évi túratervét. Ennek apropóján 2018. november 17-én, Márton Adél és Márton Gyula túratársaink, a „szárnyaikat bontogató” túravezetők úgy döntöttek, hogy a Hargita-hegység központi részén bejárnak egy olyan útvonalat, amely az egyesület programjában is helyet kaphat az elkövetkező évben. A terep nem volt ismeretlen számukra, mivel pontosan egy évvel ezelőtt már lejárták ezt a szakaszt, ezúttal azonban többen is csatlakoztunk hozzájuk.
Szombat reggel 9.00 órakor tízen indultunk útnak Hargitafürdőről a kék sáv turistajelzés mentén a Madéfalvi-Hargita (1710 m) ikercsúcsaként emlegetett Csompoly-csúcsra (1680 m), visszafelé jövet pedig a Csicsói-Hargita-csúcsot (1755 m) érintettük, így szép körtúrát tettünk, amit találóan télkóstoló túrának nevezett el az ötletgazda.
Hargitafürdőn, 1300 m-es tengerszint feletti magasságban még csak finom porcukorhoz hasonló hófátyol fogadott, aztán fokozatosan emelkedve, az Ózon szálló szomszédságában már a fehér lepelből mind több és több kezdett megjelenni, egyórányi járás után, amikor a köves emelkedő sima tisztássá szelídült, akkorra már szép összefüggő takaró borította a tájat.
Felfelé menet a jókora kövekkel megtűzdelt út mentén különleges jégszakállak sorakoztak, mint valami ágaskodó fűszálak, amelyeket a téltündér éppen kristályokká változtatott. Az út két oldalán illatozó fenyőerdők, néhol szél által megtépázva, de mégis rendületlenül, olyanok, amilyenekkel csakis itt találkozunk a lakóhelyünkhöz és szívünkhöz legközelebb álló hegyen – a Hargitán.
Az áfonyaszezon már rég lejárt, az aromás gyümölcsöt és leveleket idejében leszüretelték, a cserje csupasz kórói azonban most is sűrűn szegélyezik az utat, a magasabb régiókban pedig borókabokrokkal is találkozunk. A téli túra arra is jó, hogy különböző nyomokat figyelhessünk meg, most is volt ezekből bőven. A medve szabályosan, az ösvényt követve haladt felfelé, jókora lábnyomait láthattuk egy darabig, de utunk során őz-, szarvas-, kisemlős- és fajdkakasnyomokra is bukkantunk, egy helyen pedig hiúz nyomait véltünk felfedezni.
A kék sáv turistajelzés köti össze Hargitafürdőt a Madarasi-Hargita csúcsával (1801 m), a teljes szakaszt 4 óra alatt lehet bejárni. Mi ennek körülbelül a felét tettük meg, kényelmesen haladva, a déli harangszó előtt pár perccel értünk fel a Csompoly-csúcsra. Elkészült a csúcsfotó, előkerült a csúcspálinka, de sokat nem időztünk, mivel elég hideg, csípős szél fújt itt fent.
Az út során a turistajelzés mindvégig nagyon jól követhető, a régi festett jelzéseket felújították, fényvisszaverő táblácskákkal pótolták. A gerincútról kis kitérővel lehet elérni a Csompoly csúcsát, innen az irányjelző tábla 1 óra 15 percet jelöl, de valójában jóval hamarabb lehet felérni.
Ami még szembetűnő volt ezen a részen, az az, hogy rendkívül sok fenyő párban nőtt, összefonódva. A csúcsra vezető út egy keskeny ösvény, amit sűrű borókás szegélyez, az utolsó részen pedig egy kevés mászószakasz, aminek teteje egy lapos sziklaplató. Tiszta időben innen gyönyörű kilátás nyílik a Csíki-medencére, a Hargita-hegység többi csúcsára és Udvarhelyszékre is. Ezúttal viszont a felhők annyira leereszkedtek, hogy nem volt részünk panorámában, következő alkalommal már csak ezért is érdemes lesz visszatérni. Túravezetőnk azért nem hagyta annyiban a dolgot, a telefonjáról elővarázsolta a Csompolyt és a medencét is napsütötte változatban. 670 m-es szintkülönbséget tettünk meg felfelé túránk során, és közel ennyit visszafelé is.
A csúcsról leérve egy kis tisztás mellett fogyasztottuk el ebédünket, a kis dobozkákból előkerülő ínycsiklandozó helyi termékeket, a szalonnát, kolbászt, szépvízi köményes sajtot és az itt termett vöröshagymát. Volt még itt aszalt paradicsom is, ami a távoli mediterrán vidékekre emlékeztetett, főleg a simogatóan meleg éghajlatára, ennek gondolatával próbáltunk életet lehelni ujjainkba, melyekbe hamar beleütött a hideg. A hosszúra nyúlt meleg őszi napok után bizony nem könnyű elfogadni, hogy már a tél kopogtat, de ettől az élet s a túrázás még nem áll meg.
A falatozást követően folytattuk utunkat, ám egy ideig keresnünk kellett a kék pontjelzést, amely elvezet a Csicsói-Hargita csúcsára. A két túravezető két irányba indult el a jelzés keresésére, és mégis egyszerre kiáltottak fel, hogy megvan a jel. Ez érdekes egybeesésnek tűnt, meg az is, amikor egyik túratársunk megszólalt, hogy elhagyta a túrabotja végét, mire a párja épp akkor emelte fel a földről a hiányzó darabot, hogy megtalálta.
A Csicsói-Hargita csúcsát 14.00 óra körül értük el, az ide vezető út fehér zúzmarás fenyők között vezetett, olyan igazi téli képeslapot idéző látványt nyújtva. Ez ihletet is adott az egyik párnak, hogy gyermekeiket egy ilyen közös téli fényképpel lepjék meg karácsonyra.
A csoportkép itt sem maradt el, majd folytattuk utunkat az antennák felé, ahonnan megkezdtük az ereszkedést Hargitafürdőre. Ez a szakasz elég meredek és bőségesen meg van tűzdelve kövekkel, úgyhogy odafigyelést igényel. Itt ismerősökkel is találkoztunk, városunk vezetőjével és családjával, akik szintén az egészséges életmód hívei, időjárástól függetlenül igazi sportemberek módjára járják a terepet. A kék sáv és kék pontjelzés után ezúttal a kék háromszögjelzést követtük, és 16.00 órakor, a menetrend szerinti autóbuszjárattal egy időben megérkeztünk az Uz Bence menedékházhoz, ahol mindig ismerősként üdvözölnek minket és ahová betértünk egy kis melegedőre.
Ezzel zárult a télkóstoló túránk egy téliesre fordult késő őszi napon, jó hangulatban, kedves emberekkel körülvéve, köszönjük, hogy részesei lehettünk ezeknek az élményeknek. Leendő túravezetőinket pedig csak bátorítani tudjuk, hogy még sok hasonló szép programot szervezzenek.

Péterffy Ágnes, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.