Teheráthelyezés, illetve -növelés

46

Az új Adótörvénykönyvnek, a 2015/227-es törvénynek a Hivatalos Közlöny szeptember 10-i számában való közlését követően ugyancsak szorgoskodtak a könyvkiadók is ennek az „olvasmányos” kötetnek a piacra dobásával. A könyvesboltok polcain elsőként a Monitorul Oficial Kiadó jelentkezett a vaskos kötettel, amelyben a szóban forgó törvényen kívül még megtalálható a júliusban megjelent új Fiskális Eljárási Törvénykönyvet jóváhagyó 2015/207-es törvény is. Az alapos áttanulmányozás bárki számára időigényesnek bizonyulhat. De ettől függetlenül máris olvastunk olyan tanulmányokat, amelyek megpróbálják úgymond átvilágítani az új jogszabályozást.

Átolvasva, pontosabban átszaladva az új Adótörvénykönyv szövegén, mi is csak azt erősíthetjük meg, amit mások is mondanak: nem túlzás azt állítani, hogy ez az új Adótörvénykönyv tulajdonképpen az eddigi átdolgozott, javított kiadása. Abszolút újdonságról, illetve egy új adófilozófiát és -politikát megtestesítő jogszabályról nemigen lehet szó. Mint ahogy arról sem, amit oly előszeretettel hangoztatott az esztendő elején Victor Ponta kormányfő: közérthető, az egyszerű adófizető által is értelmezhető és könnyen alkalmazható törvénykönyv-tervezetet fog letenni a kormány a parlament asztalára. Lehet, hogy vannak leegyszerűsített szövegrészek, egyértelmű megfogalmazások, de úgy általában nem lehet szabatos, könnyen „megemészthető” és áttekinthető megfogalmazásról beszélni. Kísért továbbra is az a gyakorlat, miszerint adott előírások, rendelkezések nem általános érvényűek, ilyen-olyan kivételek léteznek, létezhetnek, esetenként másként kell alkalmazni egy adott előírást, mint más esetekben stb. stb. Mindezek okán pedig feltételezhető, hogy az elkövetkezőkben is lesznek félreértelmezések, az alkalmazás gyakorlata ellentmondásosnak bizonyulhat, ilyenképpen pedig nem lesz könnyű dolguk az adóhatóságoknak sem.

Ígéret az volt…
A kormányfő, az egykori pénzügyminiszter, Darius Vâlcov, valamint a jelenlegi pénzügyminiszter, Orlando Teodorovici nem győzték hangsúlyozni, hogy az új Adótörvénykönyv vezérfonalát képezi majd az adóterhek csökkentése, aminek nyomán többek között izmosodni fog a lakosság vásárlóereje is. Az élelmiszerekre kivetett áfakulcs 9 százalékra való csökkentéséről, majd azt követően az általános áfakulcs 19, illetve 20 százalékra való mérsékeléséről, az osztalékadó lecsökkentéséről, illetve megszüntetéséről, az építményadó, valamint az üzemanyagokra kivetett különleges jövedéki adó kivezetéséről van szó. Az élelmiszerek áfacsökkentése bekövetkezett, s annak van is szerepe a kiskereskedelmi árak mérséklődésében. Ugyanakkor azonban a többi kilátásba helyezett adócsökkentés bevezetésének időpontját elnapolták. Tehát egyelőre, pontosabban 2016-ban nemigen lehet majd érezni a kilátásba helyezett adó- és illetékcsökkentések jótéteményeit.

Egyik vállról a másikra
Egy másik, sokat hangoztatott pozitívum volt az, miszerint a költségvetési bevételek nem fognak csökkenni, mert az adó- és illetékcsökkentés nyomán kifehéredik a gazdaság, „nem lesz érdemes adót csalni”. Ezt számításokkal is megpróbálták alátámasztani. Vannak azonban másabb számítások, amelyekről viszont nem szólt a kormányzati fáma. Miről is van szó? Minden jel arra mutat, hogy a jövő esztendőtől bekövetkezik bizonyos értelemben adóteher-áthelyezés, méghozzá egyes adófizetők, jobbára a magánszemélyek vállára. Továbbá a helyi adózási rendszer lehetőséget biztosít a helyhatóságok számára, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben emelhessenek meg egyes helyi adókat és illetékeket. Valószínűsíthető, hogy ez a mozgástér-kitágulás nem csupán lehetőség lesz számukra, hanem rá fognak kényszerülni esetenként az adóterhek növelésére.
Köztudott, hogy az állami társadalombiztosítási, valamint az egészségbiztosítási költségvetés kiadási oldalait az állami költségvetésből kell szubvencionálni már évek óta. Ez nagy terhet jelentett az állami költségvetés számára. Ebből a teherből az új Adótörvénykönyv egy részt áthelyez egyes magánszemélyi kategóriák vállára. Igen, mert a társadalombiztosítási, valamint az egészségbiztosítási hozzájárulás kiszámítási alapja 2016-tól úgymond kitágul. A társadalombiztosítás tekintetében például az engedélyezett magánszemélyeknek (PFA), de nemcsak, ezentúl egyaránt kell fizetniük mind a munkavállalói, mind pedig munkáltatói hozzájárulást. Hozzávetőleges számítások szerint és a jelenlegi állapotokat tartva szem előtt, mintegy 650 000 ilyen típusú vállalkozást érinthet 2016-tól az említett előírás. 10,5 százalékkal nagyobb kvantumú társadalombiztosítási hozzájárulást kell fizetniük.

Jövedelem nincs, kötelezettség van
Hasonlóképpen az új Adótörvénykönyv több bevételt helyez kilátásba az egészségbiztosítási költségvetés számára is. Ilyen összefüggésben többek között utalhatunk arra, hogy mindazon nagykorú személyek, akik alanyi jogon és kivételes módon mentesülnek az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettség alól, 2016-tól akkor is kötelezettek lesznek annak fizetésére, ha semminemű jövedelemmel nem rendelkeznek, méghozzá az országos garantált minimálbér szintjén és három hónapra előzetesen befizetve az esedékes összeget. Amennyiben az adófizetőkénti bejegyeztetést, valamint a befizetést elmulasztják, akkor igen komoly büntetésekre számíthatnak. Szakértők szerint is a jövedelemnélküliek ilyenszerű „megadóztatása” még az Alkotmánynak is ellentmond, nevezetesen annak 56. szakaszának, amely leszögezi, hogy a törvényes megadózási rendszernek biztosítania kell a fiskális feladatok igazságos elosztását. De ha már itt tartunk, utalhatunk egy fura és ellentmondásos tényre is: az Adótörvénykönyvnek az egészségbiztosítási hozzájárulás kvantumainak a megállapítására vonatkozó előírásai szerint lesznek olyan esetek is, amikor egy személy ugyan jövedelmet realizál, de annak értéke kisebb, mint az országos garantált bruttó minimálbéré, de mégis az előbbi szintjén kell kiszámítani a hozzájárulási kötelezettség kvantumát. Nesze neked, társadalmi méltányosság, arányos adóteher-megállapítás! A vonatkozó előírások összevetéséből az is kikövetkeztethető, hogy elméletileg bekövetkezhetnek olyan esetek is, amikor is egy kisebb jövedelmet realizáló személy nagyobb kvantumú egészségbiztosítási hozzájárulást fog fizeti, mint egy olyan személy, aki nála többet keres. Egyébként mintegy hárommillió személy kerülhet be országos szinten a szóban forgó fizetési kötelezettség hatósugarába. És ha már az egészségbiztosítási hozzájárulásnál tartottunk, ugyancsak hangsúlyozandó, hogy annak rendszerét nemhogy leegyszerűsítette volna, átláthatóbbá tette volna az új törvénykönyv, ellenkezőleg: egy külön fejezetnek 31 szakasza „taglalja” az egészségbiztosítási hozzájárulás témakörét, arról nem is beszélve, hogy ez a 31 szakasz visszautal másabb szakaszokra is.
Összegezve: tehát olyan pluszbevételekhez juthat majd a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási költségvetés, amelyek révén számottevő mértékben csökkenthető az állami költségvetésből történő szubvencionálásuk. Azt a pluszpénzt pedig az adófizetők zsebéből fogják kivenni. Ami pedig a helyhatóságokat illeti, valószínűsíthető, hogy az állami költségvetés csapjaiból kevesebb fog folyni, ilyenképpen pedig a saját bevételeiket kell gyarapítaniuk, ami nem jelent mást, mint a helyi adók és illetékek esetenkénti megemelését. Az ingatlanok esetében amúgy is emelkedésre lehet számítani, ugyanis 2016-tól az épületadót annak rendeltetése függvényében állapítják meg, függetlenül attól, hogy a tulajdonos jogi vagy magánszemély-e. Egyes becslések szerint az új rendszer nyomán esetenként akár hétszeresére is megemelkedik annak az épületnek az adója, amely egykor ugyan lakóház volt, de jelenleg abban cég székhelye van vagy gazdasági tevékenységet folytatnak.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.